Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)
Jézus Krisztus a nevelés elve. Schneller István dr.-tól
154 pedig még egy samarita jellemű evangélium, melyből valók: 6> 20-47· ι a— 8, 3. 9, 5 1 —18, 1 4. 19,28) 22,28-32-35-38! a ztón egy gyermekségi evangéliumból való az első két fejezet, de nem egyező korból, sőt még az Actaból is vett át: 24, 3 e_ 5 3. Hát ezek már ismét olyan állitások, a melyeknek reális alapjuk nincsen. Sokkal jobb nyomon jár szerzőnk ott, ahol a szóhagyomány érvényesülését látja: 5,i—n- 7» 11—17· 23)6-16· 24,13-35· A3. evangélium 90 körül keletkezett, míg az első evangélium mai alakjában 110-ben lett készen, de a katholizáló tendentiák esetleg még később érvényesültek benne. A negyedik evangéliumra s általában a jánosi iratokra is kitér Soltau. A János evangéliumát csakúgy, mint a leveleket is János presbyter irta 120 körül. Magvát képezi a János apostoltól származható elbeszélés (v/J: 1, 355 1. 2,1_ 1 1. 3, ,_ 1 2. 22-31· 4, 16-42· 1-16· 7) 1-27- 37 n. 9, 24. · · · 11, 1 -46- 12, 20~23· 1 3> 2—15· 19,25—37* 20, 3_ 8. 14—18· 25 29·) és a synoptikusokból vett anyag, a melyeket aztán a beszédek, a presbyter alkotásai, egészítenek ki. Azt állítja Soltau, hogy a János ev. beszédei a történetekkel semminemű összefüggésben nincsenek, sőt hogy a történeti összefüggést egyenesen áttörik. Hát a bauri iskola éppen ellenkezőjét állította ennek; t. i. hogy minden beszéd illustrálására egy történetet állított oda a szerző. Abban azonban igaza van Soltaunak, hogy ezek a beszédek inkább Jézus személyéről szóló, mint Jézustól való beszédek. Az is igaz, hogy ezek a beszédek bizonyos kornak Jézusról való felfogását fejezik ki, tehát a köztudat tolmácsai a dogmafejlődés egyik stadiumában, de azért sem a philonismussal nem tudnám ez evangéliumot viszonyba hozni, sem az apostoltól nem vitatnám el a szerzőséget, ha nem is minden részletre nezve de egészben véve. Soltau szerint, igen helyesen, mindhárom levél ugyanazon kézből került ki, amely az evangéliumot irta. De az első levelet homiliának tartja, amiben ismét nem irom alá a nézetét. Úgy a levelek, mint az evangélium szerzőjének János ephesusi presbytert tartja, de az evangélium végét, a 21. fejezetet, szerinte később csatolták hozzá, a kanonizálás alkalmával,mintconcessiót.Sittismétegyérdekes, demerőben helytelen hypothesist állit fel Soltau. Nevezetesen az ellen tiltakozik, hogy az újszövetségi iratok, s jelesül az evangéliumok bizonyos pártok érdekében keletkeztek, de még gyarlóbb okra viszi vissza ezek keletkezését: a személyi differentiák és az apostoli tekintély megőrzése vagy megvédése szempontjából toldogattak volna az egyes evangéliumokba olyan részleteket, melyek egyik vagy másik apostol kiválóságát akarták kimutatni. Ezért is János 21-et Péter és János egyensúlyának érdeke térni ette meg. Hát ezt nem fogadhatjuk el.
