Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)
Jézus Krisztus a nevelés elve. Schneller István dr.-tól
155 Az Apokolypsisre vonatkozólag azt tanítja Soltau, hogy János apostoltól csak a 7 levél való. Ez az egész műnek egyetlen keresztyén része. A másik három rész (a pecsétes könyv 4—8, j ; a trombitás könyv 8 2— 11,25·! a messiási könyv 11 1 6—22 5.) zsidó irat keresztyén köntösben. A forrás keresés és találás követőinek ismeretes álláspontja ez. Az evangéliumok kanonizálása csak a gnostikus harczok idején kezdődött. Minden egyháznak megvolt a maga evangéliuma. De csak egy. A közös ellenséggel szemben aztán az egyes tartományi egyházak vagy gyülekezetek különösen Kis-Ázsiában 140 — 160 közt egyezségre lépve, az összes használatban lévő evangéliumokat elfogadták, kanonizálták. Ez magyarázza meg az evangéliumok négyes számát, amennyiben csakis ezeket lehetett apostoli eredetre visszavinni, de ez teszi érthetővé a pótlási és egyeztetési, valamint a katholizáló tendentiákat is. A megoldás e módja szellemes, de kérdés, való-e? Harnaclc és Zahn e téren végzett alapvető kutatásainak kell kideríteniök, hogy az egyes tartományi egyházakban melyek voltak a használatban lévő apostoli iratok s hol csoportosították legelőször a négy evangéliumot? Mert hogy a második század derekán már csoportosítva voltak, azt bizonyítják keleti és nyugati adatok egyformán. Soltau könyve bár nem eredeti, mégis mert az evangéliumokra vonatkozó legújabb eredményeket szemléletesen csoportosítva tárja az olvasó elé, tudományos szempontból is értékes. Sok érdekeset mond az egészre vonatkozólag is, a részletekben is. De még igen sokszor csak hypothezisek alapján vagy szolgálatában dönt nagyon fontos kérdésekben is. Munkája bizonysága annak, hogy az Osmárkkal többé nem lehet operálni, s hogy a synoptikus kérdés súlypontja Márkon és a Logián nyugszik, s így alapjában a kétforrás hypothezis van felszínen. A jánosi kérdésben pedig, a mint látjuk, a Wendt-féle hypothezis meg van fordítva, amennyiben Soltau szerint nem a beszédeket, hanem az elbeszélészek egy részét tartalmazta az apostoli forrás. Raffay S. C. Mirht , Quellen zur Geschichte des Papsttums und des römischen Katholicismus. 2. verbesserte und wesentlich vermehrte Auflage. Tübingen und Leipzig (J. G. B. Mohr) 1901. 461. lap. Ε mű nemcsak írójáért, ki a marburgi egyetemen az egyháztörténet híres tanára, de tárgyáért is megérdemli a különös figyelmet. Szerzője 508 rovat alá beosztva okmányokat közöl, melyekben a róm. katholicismus fejlődését, tanait, mai álláspontját és szervezetét mutatja be. Sőt többet nyújt, mint a 11*
