Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Jézus Krisztus a nevelés elve. Schneller István dr.-tól

145 kívánja megmagyarázni. Minden kézfeltételnél erőátvitel történik. Az áldozásnál és tanúskodásnál is. A bűnös ember azáltal, hogy rátámasztja kezét az áldozati baromra, a benne levő gonosz anyagot, a bűnt, átszármaztatja az állatra, ő maga pedig tisztává lesz. A tanú azért érinti a bűnös fejét, hogy az a rossz substantia, mely a hallás utján beléje jutott, a bűnösbe menjen át. Az áldozásnál szokásos kézfeltétel ezen magyarázata ellen V. szerint nem szabad felhozni azt, hogy ily, bűnnel terhelt, tehát tisztátalan állatot nem lehetett volna Jahvénak áldozni. Az engesztelő áldozatok eredetileg nem Jahvénak szóltak, hanem a daemonoknak. Avval sem szabad argumentálni, hogy az izráeli cultus ismer áldozatokat, melyeknél használatos a kézfeltétel, pedig nem bűn kiengesztelésére szolgálnak (papfelavatás, üdváldozat, lengőáldozat.) Ezek késői utánzatai az eredeti áldozatnak, melyeknél a külső alak megtartatott, mig a cselekmény jelentése a köztudatból kiveszett. Végül váratlan fordulattal megengedi V., hogy a kézfeltétel az áldozásnál talán azt jelenti, hogy az áldozó az áldozati barmot a halálnak szenteli. — V. helyes irányban tapogatódzik. Hogy a kézfeltétel különböző alkalmazása eredetileg közös értelmet rejt magában, a priori valószínű. De V. maga sincs tisztában vállalkozásával és, mint nagyon sok ó-test.-i kutató, ő sincs világos tudatában a módnak, melylyel cultikus cselekmények értelmét fejtegetni kell. Innen habozása és több elhibázott állítása. Az adatok, melyek az áldozásnál előírt kéz feltételről szólnak, az 5. ik századból valók. Ebben az időben senki se hitte Izráelben, hogy az ember bűne e cselekménynyel az állatba megy át. De lehet, hogy egy régibb idő így gondolta. Minden cultuscselekménynek hosszú története, jelentésének bonyolult fejlődése van. A századok folyamán a cselekmények megmaradhatnak, míg értelmök változik. Ki egy rituális szokás jelentését kívánja megfejteni, köteles annak fejlődését tisztázni. Az izráeli cultus, úgy amint az a Papi Codexben megjelenik, ma még számunkra túlnyomórészt homályos és értelmetlen, mert a fejlődés menetét senki se tetteobjectivés kimerítő vizsgálódás tárgyává. Robertson Smith