Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Jézus Krisztus a nevelés elve. Schneller István dr.-tól

146 munkája (Die Religion der Semiten, übers, v. Stübe 1899.) igen értékes kezdet, bár a totemismus bevonásával téves szempont alá helyezi a sémi cultus fejlődését. V. sejti, hogy történeti úton kell a problémát megoldani. Kár, hogy e sejtést nem juttatja kellőképpen érvényre. A kézfeltétel kérdését is sok egyéb kérdéssel helyesen csak az fogja tisztázhatni, ki finom kritikai és néppszychologiai érzékkel nyúl az egész héber cultus történetéhez és fokról-fokra kimutatja a haladást a szertartások formájában és jelentésében. Külömben sajátságos, hogy V. a fenti magyarázatot úgy adja elő, mintha ez az ő találmánya volna. Ha járatos az exegesis történetében, tudnia kell, hogy ez értelmezés a ker. egyházban minden időben megvolt és hogy ép legújabban Nowack (Hebr. Archaeol. 1894. II. p. 231—234), Smend (Alttest. Rel.-gesch.

2 1899. p. 330. jegyz. 1), Schultz (Alttest. TheolA 1896. p. 275,) is állást foglaltak ellene. Budde Κ. (Marburg). A Jahveládának eredeti értelme. Reichel W. class. philologus, 1897 folyamán megjelent munkájában (Ueber vorhellenische Götterkulte) azon nézetnek adott kifejezést, hogy az ÓT-ból ismert Jahveláda egy trónt ábrázolt és hogy Izráel képzelődése szerint Jahve e trónon ülve kisérte népét a pusztán át Kanaánba. Reichel ez ötletét Meinhold bonni professor, részletesen törekedett az ÓT tudósításából igazolni 1900-ban egy német theologiai szaklap hasábjain. B. most figyelmeztet, hogy ő még 1898-ban felszólalt Reichel állítása ellen és közli azon, eredetileg angol nyelven irott czikkének idevonatkozó részét, melyben Reichel tévedését kimutatja. Fontosabb argumentumai a következők: A láda nem lehetett trón, mert Izráel e szent tárgyat mindig „ládá"-nak nevezte. Jahve a legrégibb források szerint nem kisérte Izráelt Kanaánba, hanem a Sinain maradt s a láda ép az ő személyes jelenlétének helyettesítéseül szolgált. A trón képzete királyt tételez fel, Jahve trónja azon meggyőződést, hogy Jahve Izráel királya, mi pedig nagyon késői, csakis a próféták korában fellépő gondolat. Azonban igaz, hogy az exilium utáni idő, mely a