Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)
Jézus Krisztus a nevelés elve. Schneller István dr.-tól
144 szaggatása, de le nem vetése, végül az egyszerű behasítás. Ε processusnak egy részlete a kar és váll mezítelenné tevése, minek eredetét és értelmét azomban az a kor, mely alkalmazta, már nem ismerte. — Jastrow kétségtelenül helyesebb nyomon jár, mint B. Valószínű, hogy a ruházatnak a karról és vállról történő' eltávolítása kapcsolatban áll a ruházaton végzett egyéb, régi eredetű változtatásokkal. De Jastrowval szemben ki kell emelni, hogy az ÓT-ban sehol sem említtetik a gyászolóknak egész meztelen járása s igy kétséges, hogy e szokás Izráelben valaha divatozott. Izráel az e körbe tartozó gyászszokások közül csak a sarú levetését és, mint az arabok, a ruha megszaggatásat ismeri. (Nowack, Hebr. Archaeologie. 1894. I. p. 192—198. Wellhausen, Reste des arab. Heidenthums 2 1897. ρ. 181.) Emellett Jastrow is teljesen homályban hagyja a kérdést, hogy a gyász és a test mezítelensége között micsoda összefüggést statuált a régi izráeli gondolkodás ? Ε kérdésre a feleletet, mint általában az izráeli gyászszokások értelmének és eredeti jelentésének megoldását csak a jövő van hivatva megtalálni. A ruházatnak a gyász alkalmával előforduló megváltoztatására a primitiv népek életéből érdekes példák találhatók Lippert-nél, Kulturgeschichte 1887. II. ρ. 240-241. Volz Ρ. (Tübingen). Α kézfeltétel az áldozásnál. A kéznek valamely személyre illetőleg állatra helyezése az ÓT-ban az áldásnál, a hivatalbaigtatásnál, a tanúskodásnál és az áldozásnál fordul elő (az uj-szövetségben a gyógyításnál is). Ε szokás értelmét keresve a magyarázók különválasztják az említett eseteket. Az áldás, hivatalbaigtatás, gyógyítás actusánál az, ki a functiót végzi, kezével érinti embertársát és ez érintés révén a benne levő szent erőt átviszi a másikra. A tanúskodásnál (Lev. 24, 1 4.) a kéznek a bűnösre tétele egészen homályos jelentésű. Az áldozásnál az, ki az áldozatot bemutatja, azért helyezi kezét az állat fejére, hogy ily módon az elbocsátást, az ő tulajdonának Jahve birtokába való átadását jelezze (a római manumissio). így a közönséges értelmezés. V. ezzel szemben az összes eseteket egy közös gondolatból
