Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Tanulmányok Augustinus tanrendszeréből. Tüdős István dr.-tól

97 Ezt az embert azonban születésének dolgában meg kell határozni, hogy ember-volta igaz legyen, a mely a missio és incarnatio fogalmának egységében jelentkezik s a mely kizárólag a Fiúval állván összeköttetésben, csak erre s nem egyúttal a háromságra is tartozik. Ezért mondja: „Christus natus est ex virgine Maria." Van Krisztusnak idői és örök születése; az idői Máriától való s egyetlen. Egyetlen, mert több nincsen s csak így lehetett emberi volta tökéletes, mert teste állaga szűztől való volt. És emberi lelke is ilyen módon válik az emberi természettel összeköttetésben bűntől szabaddá, mert teste tiszta lévén, lelkének is bűntől mentesnek kell lennie, annak a léleknek, a mely az emberi természettől elválaszthatatlan. Tökéletes ember, a minő több nem volt, a kihez hasonlóvá lenni cél, de a kivé lenni lehetetlen. A kettő: Isten és ember egy személyt alkot Jézusban, a ki emberré akarván lenni, azzá lett a nélkül, hogy istenségét elvesztette volna. Azonban istenségének ember volta érvényesülési tartama alatt nem lehetett s nem is volt teljes kifejtése, mert az isteni nem vettethetett alá az emberre váró földi élet mozzanatoknak s így a "/graig (használat) szempontjából az istenség más jellegűvé lett, mint az emberi voltát tartalmazó személyi rész. Ámde hogy a megüresedés (ν,ενωσις) és az elrejtettség (χρνψις) közül melyiknek van jogosultabb felvétele: nem állapíthatni meg, mert ez nyilt kérdés, a mely fölött lehet is, sőt kell is vitát folytatni, mint érdekes tétel fölött. A tény csak annyi, hogy a χρι,σις és ν.ττ.σις (birtoklás) között Augustinus is megteszi a különbséget s utat nyit az a felett való elmélkedésre, a mi ismét eldöntendő: van-e communicatio idiomatum épen az ő rendszerében ? Mert elmaradhatlan kérdés ez ott, a hol a genus tanra világot vető ilyen nyilatkozattal találkozunk: „Christus crucifixus est in forma servi et Christus mortuus est", vagy „natus est Deus ex femina et a mortalibus post tantas contumelias perductus ad mortem", holott bizonyos amott is, emitt is a vonatkozás (relatio) igazi tartalma. Kicsoda nem veszi észre, hogy a végleges tan-alakulások során ime újabb kérdések vetődnek fel, melyeket az idő folyamán