The Eighth Hungarian Tribe, 1985 (12. évfolyam, 1-11. szám)

1985-06-01 / 6. szám

A HERTZ-BIBLIA MAGYARUL Talán egy-egy lexikon-együttes megjelentetése, az összes Beetho­­ven-szimfónia teljes partitúra-so­rozatának vagy egy új Biblia kia­dásának pillanata mérhető ahhoz az emelkedett élményhez, melyhez az Akadémia Kiadó most sok-sok olvasót segített hozzá, amikor rep­­rint-kötetei között megjelentette a magyar származású dr. Hertz J. H. munkáját, a „Mózes öt könyve és a haftárák” című művelődéstörté­neti alapművet. A Hertz-Biblia né­ven ismert, lenyűgöző szerkesztésű dokumentumanyag ezt megelőzően 1939 telén jelent meg magyarul az Izraelita Magyar Irodalmi Társu­lat segítségével, mégpedig azzal a céllal, hogy a vészterhes időkben „a zsinagóga, az iskola és a család számára alkalmas népszerű” ol­vasmányt, egyben lelki támaszt nyújtson. A Brit Birodalom tudós főrabbijának gyűjtőmunkája nem egy elmélet önigazolása akart len­ni, hanem a kultúra és tudás ere­jével ható eszköz, érvényes kísér­let egy kultúrmisszió következetes végigviteléhez: „igen sok történel­mi, kulturális, szociológiai és val­lásiam felvilágosítást és hitet erő­dítő, a lelkeket megnyugtató fenn­­költ eszmét” segített olvasójára ta­lálni. A most újra kiadott ötkötetes munka (Genezis, Exodus, Leviti­cus, Numeri és Deuteronomium) tartalmazza a Tóra-szövegek héber eredetijét, azok magyar fordítását és a kommentáranyagot. Dr. Hertz a szent szövegek eredeti anyagának hozzáférhetővé tételé­vel és a szerkesztői alapossággal (s egyben szabadsággal), a kommen­tárok körültekintő válogatásával nemcsak a maga korának, hanem a mi időnknek tépelődő lelkületét foglalkoztató kérdésekben kínál útmutatót. A Mózes öt könyvének különféle értelmezéseit ,,a zsid ság és a modem tudományos kuta­tás megvilágításában” hozza az olvasók elé: szabad kivonatokat készít zsidó és nemzsidó, ókori és korabeli kommentárokból. így könyve nemcsak egy archaikus szöveg közhasználatba kerülését segíti, de a Biblia-kritika történe­tének dokumentációja is. A zsidó kommentárok első és legfőbb célja a szentírásbeli szövegek kifejtése, eredeti értelmüknek pontosítása. Ezt a munkát régi szaktekintélyek és kommentátorok, talmudista fi­lozófusok és bibliafordítók anya­gaiból végezte el, s a forrásanyag szerzői garanciát jelentenek az ér­telmezések gazdagságára. Josephus Flaviustól Maimonidesig, Ibn Ez- Page 16 rától Mendelssohn Mózesig min­den fontosabb szaktekintélyt meg­találunk a citátumok jegyzetei kö­zött. A görög, az arámi, az asszir­­babilóni források mint ősi írásma­gyarázatok kerülnek bele könyvé­be ..., s a kötet végén közli a Tó­ra- és haftára-magyarázatok dal­lamait is. Nem kell hívőnek, sem hebraista szakembernek lenni ahhoz, hogy a Mózes öt könyvének teljes jelen­tőségét fölmérni vagy értékelni tudjuk. Hiszen nemcsak évszáza­dok és évezredek bibliaolvasási gyakorlata, nemcsak az izraelita hitélet napi gyakorlata, de már önmagában véve a mózesi köny­vek tartalma is szavatolja, hogy szellemtörténeti kincsről, művelő­déstörténeti értékről van itt szó. Az emberiséget» a Biblia szerint Isten maga teremtette, de hogy az alkotás lényegi sajátosságát és méltóságát fokozza, a Tóra ezt úgy fejezi ki (többesszámban): „alkos­sunk embert”. A Genezis könyve, s a másik négy Mózes-könyv így hangsúlyozza azt a felelősséget, amely az embert — s nemcsak a hívőket — önmagával szembeni kötelességre figyelmezteti. Nem törvénykönyv ez, sokkal több an­nál. „Ez a ,Tóra’ az ,Isteni tan’, amely Izráelnek adatott, és a zsidó népnek kötelessége azt az egész emberiségnek átadni. Ezért, ami­dőn elmondja Izráel népének ere­detét, megállapítja rokonságát az egész emberiséggel, hogy kiemelje az egész emberi nem közös erede­tét és együvétartozását”, írja dr. Hertz, „Csakis így remélhetjük, hogy a szentírási szöveg mélyebb értelmezései, a kommentárok ré­vén nemcsak az olvasó ismereteit gyarapítja, hanem egyúttal mélyíti és megszilárdítja is.” Az újra kiadott Mózes öt könyve ezzel a bizakodó ajánlással kerül most olvasói elé. Réti pásztor Dörgicsei oromfal A Dörgicse név gyerekkorom óta a fü­lemben cseng és csörög. Amikor vízicser­kész lettem tizenöt évesen, a Balatonon vízi-hadijátékot játszottunk, és az őrsöm Dörgicsét védte a „törökök” ellen. Fél éj»­­szaka kuksoltam a nádasban, a szúnyogok majd felfaltak, de még vakarózni se mer­tem, csak kimeredt szemmel néztem a túl­só nádas széléig, ahonnan a török gályák­nak, dereglyéknek és egyéb csatahajóknak kellett feltűnniük. Később Dörgicse volt az a bűvös szó, amellyel a piarista atyák ta­nárai kecsegtettek, hogy majd érettségi után egyszer meghívnak abba a nagy prés­házba, Dorgicséré, ahol szőlejük van, és ahol a tanév fáradalmait szokták kipi­henni. A nagy présházba sohasem jutottam el, Dörgicsét, a falut sem régen ismerem, de azóta nincsen olyan balatoni utam, hogy ha tehetem, ne kanyarodjam egyet a Veszprém-parti műútról fel jobbra, Aka­iin át a présházak között, a Fenyehegy mellett. És micsoda présházak! Emelete­sek, kapujukban a paraszti barokk minden szépsége, egyiknek-másiknak oszlopos tor­náca kúriának is beillik. Földszintjük a dongaboltozatos pince, az emeleti részen van a présház és innen nyílik a kis szoba. Jártam már nem egyben, a kis szobák bol­tozata „cseh süveges”, itt esik jól igazán a lopóból pohárba eresztett rizling. Már a Balaton-felvidék boldog bűvöleté­ben jutok el Dorgi cséré, alig várom, hogy kanyarodjon egyet az út és meglássam, elé bem táruljon, lenyűgözzön Magyaror­szág egyik legszebb romja, a 13. századi román stílusú templom épen maradt oromfala, mely egymagában áll. Körülötte kipusztult a három Árpád-kori Dörgicse falu -közül az egyik, Alsó-Dörgiose. Romba dőlt a templom hajója is. Nem maradt meg a tornya, de ez az ötemeletes fal mint valami hazai piramis emelkedik a magas­ba, és hirdeti nem egy fáraónak, hanem a középkori magyar alkotóerőnek és művé­szetnek örök emlékét. Az oromfal fölött az egykori torony há­rom, kétszer félköríves ablaka még meg­maradt és az alján a tornác küszöbe és alapzatai is, ám a szem nem is a részletet látja, hanem az ember egész lényével fo­gadja magába ezt a magányos óriást, ezt az árva épület-csodát, amely rom mivoltá­ban is tökéletes, mint egy ógörög torzó. Már nemegyszer jutottak eszembe, amikor a falu kanyargós főutcájáról, a házak mö­gül egyszerre elé bem tárult, vagy amikor felkapaszkodtam a domboldalon, s tövében egyszerre éreztem egyéni kicsiségemet és emberi létem nagyságát, Rilke híres sorai az Apolló-torzóról: „Nem ismertük halha­tatlan fejét, amelyben a szem almái ég­tek ...” Itt sem ismertük a hajót, a bordá­zatot a tornyot, de mégis a csonka temp­lom egész mű maradt és arra figyelmeztet, amire Rilke torzója: „Változtasd meg él­ted.” THE EIGHTH TRIBE as a Gift Subscription to vour Relatives and Friends! I______________________________ l:ighth Hungarian I rihc

Next

/
Oldalképek
Tartalom