The Eighth Hungarian Tribe, 1984 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1984-04-01 / 4. szám
közti érintkezését megkönnyítette, hogy ott volt a korszak nemzetközi nyelve, a latin. Az előadások jórésze is latin nyelven folyt. Oxfordba érkezése után belépett a Christ Church College-ba, ahol általában a szegény, nincstelen diákok ingyenes ellátást kaptak, a dékán jóvoltából. A kollégium hires tudósánál, Richardhakluytnál kapott szállást, s alapos tanulmányokat kezdett el. Kora minden ismeretében jártas kívánt lenni, a klasszikus tanulmányoktól kezdve, egészen az egyre divatosabb természettudományokig. A tudás: hatalom! — ismerte fel Parmenius és nekilátott, hogy e hatalom birtokába jusson. Richard Hakluyt szenvedélyesen érdeklődött korának nagy földrajzi felfedezései, tengeri útjai iránt. 1582-ben, — tehát akkoriban, mikor Parmenius hozzá költözött, — kiadta „Divers Voyages Touching the Discovery of America” c. művét, melyet diáktársának és barátjának, Philip Sidneynek dedikált. Parmenius esetében nagyon valószínű az a feltevés, hogy Hakluyt hatására keletkezett benne az a gondolat, hogy a még alig ismert Újvilágba utazik, s első kézből szerzett tapasztalatait, élményeit versben örökíti meg! „De Navigatione” E tervének megvalósulásához Sir Humphrey Gilbert felfedezővel való megismerkedése segítette, akinek már volt két korábbi, de sikertelenül végződő vállalkozása. Sir Gilbert nem adta fel a reményt! 1582—83-ban, tehát éppen akkoriban, mikor Hakluyt bemutatta neki Parmeniust, újabb expedícióra készült. 1582. július 1 1 -én adta be kérelmét 1583 tavaszán azt megkapva, ismét útra készen állhatott. A királynő nem egykönnyen adta meg az engedélyt. Nem volt jó véleménnyel Gilbertról, mint leendő felfedezőről és gyarmatosítóról. Annál nagyobb rajongással vette ót körül Parmenius! Mikor megtudta tőle tervezett newfoundlandi utazását, nemcsak földrajzi és tudományos érdeklődése kapott ezzel tápot, de költői kedélye is! Gilberttel való találkozásának két költemény lett az eredménye E költemények meghozták Parmeniusnak a költői hírnevet, de hatással voltak Sir Gilbertre is, mert lelkesítették útjának előkészületeire, felhívták figyelmét az ismeretlen világrész további felfedezésének veszélyeire, az út fontosságára. Parmenius mindkét verse 1582-ben jelent meg, s még ugyanebben az esztendőben ismét kiadták őket. Az első költemény címe: „De Navigatione”. (A hajózásról). A teljes egészében latinul írt munka első része egy prózai bevezető, mely némi képet ad Parmenius előéletéről. A szöveges bevezetés után következik az ,,Ad Thamesin” (A Thameshez) c. rövid, lírai bevezető vers. A Thames folyó itt a tengerhez vezető utat jelképezi. A költő dicsőíti a folyót s kéri, hogy a hajósokat hozza vissza dicsőséges utjukról. Ezután következik a tulajdonképpeni „De Navigatione”. A költemény gondosan szerkesztett, daktilikus hexameterben írt dicshimnusz Angliáról, királynőjéről, felfedezőinek, bátor hajósainak bámulatos teljesítményeiről. Parmenius az angolok távoli gyarmatosítását afféle „mentési munkának” érzi. Anglia megmenti mindazokat a népeket, melyek még pogány tudatlanságban élnek. Hőssé idealizálja Gilbertet és kimagasló hősnő a versben maga Erzsébet királynő, az Újvilág felfedezői és megmentói. Ilyen teljesítményre — írja — egyedül csak Anglia lehet képes, hiszen a többi európai ország saját bajával van elfoglalva: zsarnokság, vagy pogány elnyomás igája alatt szenved. „Még az a föld is hasonló sorsban osztozik, melyet mindeddig háborúban le nem győztek: Magyarország...” Parmenius második nagy költeménye, „Paean”, a következő teljes címet viseli: „Hálaadó himnusz. írta Budai Parmenius István. Dávid 104. zsoltárának mintájára és a Jóistennek és a Mindenható Megváltónak ajánlva, hálából a Magyarországról Angliába való sértetlen utazásért." Sir Gilbert is klasszikus műveltségű ember volt, hasonlóan Hakluythoz és Parméniushoz. A magyar költő latinnyelvű allegóriáit, mitológiai és bibliai hasonlatait megértette és méltányolta. Ő, aki első óceáni útjáról kudarccal, mélységes csalódással, összetörve jött vissza, — úgy érezte, hogy Parmenius költeménye valósággal új embert csinált belőle. Új önbizalmat kapott, mely nóttön nőtt. Büszke volt rá, hogy Parmenius magasztalása őt valósággal a nagy királynő magasságába emeli. És ugyancsak dobogott angol szíve, mikor a messziről jött magyar Angliát úgy dicsérte, mint „szigetet az óceánban, a nagyvilág díszét". Mindez annyira meghatotta Gilbertet, hogy valószínű, hogy maga ajánlotta fel Budai Parmenius Istvánnak, hogy csatlakozzon az expedícióhoz. I 583-ra Parmenius maga is eldöntötte, hogy sorsát Gilberthez köti és résztvesz az óceáni útban. Kalandos út az amerikai kontinens felé Az expedíció öt hajója már ott várt a kikötőben, útra készen. A „Golden Hind”, a „Swallow”, a „Squirrel”, a „Delight” és a „Bark Ralegh” fedélzetén már a matrózok nótája hangzott. Feszültség és bizakodás töltötte be a levegőt. A széljárás nem volt kedvező, de a ki hajózás megtörtént. Parmenius is búcsút intett a southamptoni partoknak. — nem is sejtve, hogy többet nem látja életében e kedves vidéket. Június II-én hagyták maguk mögött Plymoyr: kikötőjét, hogy a végtelen nyugati horizont felé ve^> .. útjukat. Ekkor tapasztalták az első nyugtalanító dolgot. Már csak négy hajóból állt a flotta! A „Bark Ralegh” legénységének inába szállt a bátorsága. Megszöktek. Ez nem volt jó „ómen"; az utazás balszerencsésen indult és az előzetes szervezés is elég felületes lehetett. Page 20 Eighth Hungarian Tribe
