The Eighth Hungarian Tribe, 1984 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1984-04-01 / 4. szám
Gilbert valóban nem lehetett valami tapasztalt és erélyes hajós, hiszen Parmenius nem ír nagyobb viharról és mégsem volt képes megmaradt négy hajóját együtt tartani. Elvesztették egymást szem elől — s ez okot adott a tengeri útban teljesen tapasztalatlan magyar költőnek a szorongásra. Általában három-négy hétig tartott az út Anglia és Newfoundland között s — mint látjuk Parmenius leveléből — ez alkalommal ötven napig bolyongtak a tengeren. A hajók augusztus elsején érték el Newfoundlandot, s ott a „Conception Bay"-ben találkoztak. A magyar költő eltűnik hullámsírjában Gilbert úgy határozott, hogy „Sable szigete” felé fogja venni az irányt, ugyanis úgy hallotta, hogy kb. harminc évvel ezelőtt protugálok sertéseket és kecskéket tenyésztettek ott s számítása szerint ezek az állatok azóta megsokszorozódtak. A húsra igen nagy szüksége volt a flotta legénységének is, az imént alapított új gyarmatnak is. Sajnos ellenszél keletkezett és csak nagy kínnal tudtak tovább dél felé haladni. Mindazonáltal augusztus 27-én megközelítették „Banquereau zátonyát”. Erős déli szél kezdett fújni és Gilbert — a másik két kapitány élénk ellenkezését legyőzve, — utasítást adott arra. hogy nyugat felé haladjanak. Ez a döntés fatálisnak bizonyult. PiEAN STEPHA-ff1 EVDEfI Jdpfal műm Danidu CIV. conformatu, (jTgratiarum i<xo,pofl profiler am exfuu Tannonium zAngüam peregrinationem, Deo optimo Cr ter maximo feruaton confecntiu. 158». Paean — Hálaadó himnusz. Az eredeti londoni kiadás címoldala. Augusztus 29-én reggelre a levegő hirtelen igen nedves lett, köd borult a tengerre és a szél orkánszerúvé erősödött. A hajók veszedelmes homokzátonyok között vergődtek. Cox, a „Golden Hind"-ról sziklaszirteket látott feltűnni, de a köd és az eső miatt senki sem volt ebben biztos. Jeleket kúldtek a „Delightnek". hogy távolodjon el a partoktól, s vegye a nyílt tengernek az irányt. Borzadva látták a másik két hajóról, hogy a „Delight” csak kúszködik és tehetetlen az elemek haragjával szemben. A tragédia bekövetkezte elháríthatatlannak látszott. A „Golden Hind"-ról és a ,.Squirrel"-ról a sötét felhők alatt is tisztán látták a hamarosan bekövetkező tragédiát. Richard Clarke, a „Delight" fedélzetmestere bevetette magát a vízbe, amint a hajó darabokra tört a zátonyon augusztus 29-én, reggel hét óra tájban. Megkísérelt másokat is megmenteni, de igyekezete hiábavalónak bizonyult. Browne kapitány, a „Delight" vakmerő irányitója örökre a hullámsírba süllyedt hajójával együtt, vele volt Dániel, a szász bányász is és eltűnt a habokban Budai Parmenius István is, jegyzeteivel és egy Newfoundlandon, vagy annak partjainál írt új epikai költeményével egyetemben! Hayes később mély sajnálattal emlékezett meg a hajó. annak kapitánya és legénysége szörnyű pusztulásáról, de külön kiemelte, hogy ott lelte halálát a nagy magyar tudós is. ki az angol nemzet dicsőségére vett részt a vállalkozásban. Ez a Buda városában született kivételes képességű ember „az angol nemzet díszére vált, mint szónok is, de ugyanakkor mint a korszak ritka tehetségű költője is”. Hayes eme fogalmazását aztán szó szerint átvette Richard Hakluyt, a földrajztudós. Utószó Richard Hakluyt — készülvén az expedícióról irt műve kiadására — évekig őrizte barátjának levelét. Parmenius utolsó életjelét. 1589-ben „Principali navigations” címen először hozta napvilágra a Gilbert-expedíció sorsát, illetve Parmenius tragikus végzetét. A latin szöveget saját angol fordításban is közölte. Ugyanabban az esztendőben még egy kiadást ért el e könyv, ugyanazon címmel. A Parmemus-kolteményeket csupán latin eredeti formájukban tette közzé. 1600-ban jelent meg müvének harmadik kiadása. Ezt követően számos lelkes angol fordító kísérletezett az angol fordítással, koztuk (William Ponsonby kiadásában) Thomas Watson s mások. Ha angolnak, franciának, vagy nemeinek született volna, akkor a müveit világ ismerne Parmenius nevét s — miután Newfoundland 1948 óta Kanadához tartozik. — Kanada majd minden tartományi fővárosában ott állna a szobra, vagy emlékműve. A kanadai irodalomtörténeti könyvek pedig buszkén emlegetnék, mint a legelső itt született művek íróját-költőjét. De Parmenius Budán születeti. — nem Londonban. Párizsban, esetleg valamelyik más nyugat-európai városban. — Parmenius csak magyar volt: életében, halálában magával hordozta egv magárahagyott ország sorsát. KRÓNIKA April, 1984 Page 21
