The Eighth Hungarian Tribe, 1984 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1984-04-01 / 4. szám
északamerikai kontinens földjére lépett, — mégpedig az Úr 1583-ik esztendejében! Az első. megközelítően teljes és részletes Parméniustanulmány két angol tudós tollából látott napvilágot. 1972-ben jelent meg a University of Toronto Press kiadásában David B. Quinn és Neil M. Cheshire közös műve: The New Found Land of Stephen Parmenius. The life and writings of a Hungarian poet, drowned on a voyage from Newfoundland, 1583. Ez a két lelkes angol ember vállalta magára, hogy minden részletre és fellelhető adatra kiterjedve megírják az első Parménius monográfiát, a minden eddiginél teljesebbet, rámutatva arra, amit Széplaki József, a minnesotai egyetem tanára és könyvtárosa, egyszer így fejezett ki egy rövid, Parmeniusról szóló cikkében: „...az első magyar költő, sőt egyáltalában az első magyar, aki részt vett és életét áldozta Amerika meghóditásában”. Vajon — Quinn és Cheshire nyomában — meg fog-e jelenni Magyarországon az angolnyelvű könyvhöz hasonló terjedelmű és mélységű magyarnyelvű kiadás? Remélve, hogy otthon is emlékeznek a 400 éve meghalt világjáró magyarra, — tán remélhetjük a magyar könyv kiadását is. Belekerül-e Parmenius Kanada történelmébe, irodalomtörténetébe. — az őt jogosan megillető módon? Patrick O’Flaherty: The Rock Observed — Studies in the Literature of Newfoundland című művében (Univ. of Toronto Press, 1979) a 6—9. oldalakon emliti Gilbert kapitány newfoundlandi útját és a szöveg e részében megjelenik „Stephen Parmenius, the young Hungarian poet and scholar”, Sir Humphrey Gilbert kísérője. Íródeákja, a kalandos felfedező út mártírja! Parmenius tehát —' bekerült a newfoundlandi irodalomba, méghozzá úgy. hogy vele indul el a ma Kanadához tartozó sziget irodalomtörténete! Innen talán már csupán egy lépés kell ahhoz, hogy az összkanadai kultúra történészei is felfigyeljenek ra és legyen bennük bátorság ahhoz, hogy leírják; miszerint Kanada irodalomtörténetéhez nem egyedül az angol, vagy francia származás szolgált belépőjegyül. Volt ott egy magyar is. aki az akkori tudósok nemzetközi nyelvén beszélt és írt. A török hódoltságú Budától — Angliáig Születési éve tekintetében a kutatók bizonytalanságban vannak. 1556 és 1560 közölt láthatta meg a napvilágot Budán. Csak az a bizonyos hogy Budán született, hiszen ezért hívta magát ..Budainak". Ha 1556-ban. tehát Buda török kézre kerülése után tizenöt esztendővel született, akkor éppen abban az évben állták körül bölcsőjét, mikor Ali budai pasa először vette ostrom alá Szigetvárt, s mely első alkalommal Zrínyi Miklós horvát bánnak még sikerült Szigetvárt felmentenie. Vajon mi lehetett Parmenius igazi neve? Erre nincsen biztos adat: egyetlen dolog biztos: ..Parmenius" nem lehetett valódi magyar név, hiszen az csak az eredeti név „latinosítolt", akkoriban divatos „reneszánsz-kifejezése". Kropf Lajos 1889-ben irt művében azt gyanítja, hogy „Peis”, vagy „Pajzs” volt az eredeti családi, neve. „Pajzs" görögül: „parme". így öltöztethette „Parmeniussá" nevét a reneszánsz-szellemben felnőtt ifjú. Parmenius maga írja egy verse előszavában, hogy noha török barbárságban és szolgaságban született, szülei keresztények voltak s képesek voltak arra, hogy taníttassák. Müveinek elemzői arra a következtetésre jutottak, hogy családja protestáns volt, valószínűleg kálvinista. Későbbi élete is erre enged következtetni. Az is valószínű, hogy szülei — a török megszállás ellenére — jómódú emberek voltak, akik a viharos körülmények közt is módját találták a fiú neveltetésének. Maga írja. hogy barangolása közben több „bölcsen kormányzott" államot látott. Tény, hogy 1579-ben Heidelbergben bukkant fel, Németország e legrégibb egyetemi városában, mely a kálvinizmus egyik jelentős szellemi központja volt ezidőben. Innen Páduába tette át tanulmányai székhelyét. Tény, hogy Pádua egyeteméi e kortól kezdve sok magyar látogatta, de elsősorban katolikus univerzitásnak számított. Arra kell gondolnunk, hogy Parmeniust vonzotta a nemzetközi hírű olasz egyetem. Valószínűleg itt, Páduában ismerkedett meg Henry Untonnal, a jeles angol tudóssal. Sir Edward Unton legfiatalabb fiával. Unton beszélte rá Parmeniust arra, hogy utazzon Angliába, és ismerkedjen meg az oxfordi diákélettel. Ajánlólevelekkel is ellátta őt. Az Untonnal való találkozás sorsdöntő változások sorozatát indította meg életében. 1582-ben már hősünket Angliában találjuk. Anglia Parmenius korában Mikor Budai Parmenius István angol földre érkezett, akkorra már I. Erzsébet, ez a kivételes képességű, erélyes királynő már ötvenedik életévében járt és már csaknem negyedszázada uralkodott. Annak idején, első politikai lépése az volt, hogy igyekezett kompromisszumot elérni a katolikus és protestáns egyházak közt. — Angliában is, európai méretekben is. A brit világban Skócia ellenállása jelentette a katolikus erőt; európai viszonylatban ezidőben elsősorban Spanyolország, mely nemcsak „ideológiai" ellenfélként jelentkezett, de mint az Atlanti-óciáni hegemónia erős riválisa. Ajánlólevele segítségével Parmenius a legelőkelőbb egyetemre, Oxfordba kerülhetett, — ott folytathatta tanulmányait. (1582.) Mikor Parmenius odaérkezett, parkokkal szépen körülvett, gótikus- és romanesque-stilű épületeket talált; — az épületekben: dús könyvtárakat, tudós professzorokat és vidám, élnivágyó. egyben Anglia nagyhatalmi pozíciójára készülő büszke diáksereget. Parmenius csakhamar tapasztalhatta, hogy nemcsak ő az egyetlen nem-angol diák, hiszen úgyszólván Európa minden nyelvén karattyoltak körülötte. A diákok egymás April, 1984 Page 19
