The Eighth Hungarian Tribe, 1984 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1984-04-01 / 4. szám
Haraszti Endre: Budai Parmenius István emlékezete Magyar költő Kanadában — 400 évvel ezelőtt Négy évszázaddal ezelőtt, 1589-ben, Richard Hakluyt angol földrajztudós megírta és publikálta élete legfontosabb művét, melynek ez volt a címe: The Principal Navigations, Voyages, Traffics, and Discoveries of the English Nation... Könyvének egyik szakasza (a régies angol nyelvezet megközelítő fordítása szerint) ezeket mondja: ....a megfultak közt volt egy tanult ember, egy magyar, ki Buda városában születvén, Budainak nevezteték. ő kegyességből és a jó tettek iránt való hajlamosságból vett részt e vállalkozásban, az lévén szándékában, hogy latin nyelven megörökítse az ezen felfedezésekben arra érdemes cselekedeteket és dolgokat, nemzetünk dicsőségére, melynek díszére vála ezen szónok és ritka tehetségű költő ékes stílusa." Tehát egy magyar emberről azt írja a 400 évvel ezelőtt született könyv, hogy részt vett egy emlékezetes gyarmatosító küldetésben, hősi halált halt s ugyanő a korszak kimagasló szónoka és poétája volt! Hogy lehet az, hogy Kanada történetírói és irodalomtörténetírói következetesen „elfeledkeznek” arról, hogy ez az ember egyáltalában élt? Hogy lehet az, hogy neve hiányzik a legtöbb magyar történelemkönyvből és irodalomtörténetből is? Ma már tudjuk, hogy Budai Parmenius Istvánról (1556?—1583) van szó és ködbemerült emlékezetére gondolva, önkéntelenül is arra gondolunk, hogy az emigrációban élő magyar író, költő, művész sorsa az, hogy valahogy „eltűnjön" régi-hazai és új, adoptált szellemi világa között. Bizonyos óhazai szemellenzósség gyakran arra vezet, hogy nemlétezőnek tekintendő az, akit sorsa kivezérelt a Kárpát-medencéből, — ugyanakkor az anglofón, frankofón, stb. szellemi világ ugyancsak hajlamos arra, hogy történetírásának még a hangsúlytalan mellékmondataiból is „kifelejtse" azokat, akik Középvagy Kelet-Európából jöttek. A XVI. századbeli művelt emberek nemzetközi nyelve a latin volt! Vajon miért van az, hogy a múltbanéző magyar tudósok közt oly elenyészően kevés van olyan, ki elismeri honfitársának a Magyarországtól távol bolyongót is? Latinul beszélt, írt, — akárcsak a művelt magyarok saját hazájukban — s latin nyelvhasználata ellenére magyarnak érezte magát, magyar szellemi életünket képviselte a távol idegen környezetben! Nagyon kevesen gondolnak arra, hogy nemcsak angolok, nemcsak franciák járultak hozzá e hatalmas északi ország felfedezéséhez, fejlesztéséhez, s még kevesebb embernek jut a mai kanadaiak közül az eszébe, hogy a kanadai irodalomnak éppúgy latin indulása volt, mint a legtöbb európai nemzet irodalmának. A magyar Budai Parmenius István a legeslegelsők egyike volt a kanadai költők és írók sorában. Az „ismeretlen” Parmenius De ne tegyünk túlzott szemrehányást kanadai barátainknak! Nézzünk először önmagunkba és kérdezzük meg önmagunkat, magyar honfitársainkat: hallottak-e már Budai Parmenius Istvánról? Ha hallottak, akkor többet tudnak-e mondani róla, mint talán egy mondatot? Még a szakirodalomban is csak szórványos híradásokat találunk. Kropf Lajos volt az űttörö, aki Budai Parmenius István címmel cikket írt az „Egyetértés" és a „Századok" című fővárosi újságokban, s így hívta fel a figyelmet a feledés ködében elmerült magyar költőre. — Pár évvel később, 1893-ban, Havass Dezső ir róla a „Magyar Földrajzi Könyvtár” 357—59-ik oldalain, majd ugyanabban az évben Márki Sándor említi őt az „Ungarische Geographische Gesellschaft”-ban. Szinynyei József elismeri öt „magyar írónak" 1905-ben és a New Yorkban élő Pivány Jenő is felfedezi öt az „Amerikai Magyar Népszava" által 1912-ben kiadott könyvében, melynek címe: „Magyarok Amerikában 1000-1800“. Ő írta, hogy Budai Parménius István volt bizonyíthatóan az első magyar ember, ki az Paga 18 Eighth Hungarian Tribe
