The Eighth Hungarian Tribe, 1983 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1983-08-01 / 8. szám
Page 20 THE EIGHTH HUNGARIAN TRIBE August, 1983 A MAGYAR NYELV ŐSIESÉGÉRŐL A magyar emigráció történészeinek, nyelvészeinek és amatőr kutatóinak az otthoni és külföldi finnugorista céhbeliek ellenére háromévtizedes megfeszített munkával sikerült annyit elérni, hogy az Encyclopedia Americana 1980. évi kiadásában már ez olvasható: “Sumerian was an agglutinative language, resembling Turkish and Hungarian in some of its structural and grammatical features.” (26. köt. 6. o.) Ami azt jelenti, hogy a szumír nyelv ragozó nyelv, mint a török és a magyar, melyek szerkezetileg és nyelvtanilag is hasonlítanak hozzá. Ennek a jelentőségét csak növeli, hogy ezt a fejezetet a nem éppen magyarbarát Sámuel N. Kramer, Amerika legtekintélyesebb szumírológusa írta. Minthogy napjainkban nemcsak a technika, hanem a különböző tudományágak is szédületes iramban fejlődnek, így nem csoda, hogy a 150 évvel ezelőtt megkezdett mezopotámiai ásatások során feltárt leletekből elénk táruló csodálatos, ősi szumír kultúra és a vele kapcsolatos új tudományágon, a szumírológián máris túllépett az ősiség szempontjából az idő. Az újabb ásatások és feltárások nyomán, hogy csak a csatalhülyüki 9,000 éves freskót, a 8—9,000 éves Vaskapui ( 41 ház, 33 embert és több állatot ábrázoló szobor), — a 8,500 éves jerikói és Damaszkusz környéki ősvárosokat, a 6—7,000 éves Vinca és Tordosi kultúrák leleteit és a 60-as években Sukorónál feltárt ezeknél is régibb óstelepet említsem, a szumírnál jóval régibb, kb. 10,000 éves ősi kultúra és egy egységes ősnyelv ezelőtt a Turáni térségből Mezopotámiába vándorok ősural-altáji népek fejlesztették ki. 1973-ban nagy feltűnést keltett A. Dolgopolszkij orosz nyelvész Németországban megjelent “Boreisch-Ursprache Eurasiens” (Eurázsiái ősnyelve a boreai) c. tanulmánya, mellyel Haryné, Némethy Gizella “Egy ősi világnyelv feltárása küszöbén” c. cikkében részletesen foglalkozott (Északi Vártán, 74. évi 60. és 61 sz.). Ebből megtudjuk, hogy a kutatók szerint 10,000 évvel ezelőtt Dél-Ázsiából hatalmas népvándorlás indult el Európa és Szibéria felé. Dolgopolszkij szerint az a terület, ahol az emberek az általa boreainak nevezett ősnyelvet beszéltek. Indiától Anatóliáig, a Kaukázustól a Perzsa-öbölig terjedt. Az általa készített táblázaton a boreai ősnyelvből ered “bizonyítottan” a grúz, a semi-hamita, a dravida, az uráli (pl. a magyar, finn), a koreai, a tanguz, az ótörök és a mongol. Az ősi világnyelv gondolata nem új — írja Haryné — hiszen az ószövetség is ezt írja: “Mind az egész Földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala.” (Mózes I., IX. fej. 1. vers, majd leírja a bábeli nyelvzavart.) De szerinte az ősnyelvet talán most először kutatják ilyen széles távlatokban. Majd felhívja a figyelmet, hogy az elfelejtett és lekicsinyelt tüneményes tehetségű magyar nyelvészek, történészek és amatőr kutatók már 200 éve foglalkoznak ezzel a kérdéssel az 1812-ben elhunyt Keresztesi Józseftől Horváth Istvánon, Körösi Csorna Sándoron, Táncsics Mihályon, Varga Zsigmondon keresztül az 1973-ban elhunyt Pass Lászlóig, akik így vagy úgy az bizonygatják — ma már tudjuk, nem alaptalanul — hogy a magyar a legősibb nyelvek egyike. Ezt bizonyítgatja Baráth Tibor is “A Magyar népek őstörténete” c. munkájában. Kemény Ferenc Oslóban élő nyelvész pedig, aki 40 nyelvet ért és 15-öt beszél, a nemrég megjelent “Das Sprechenlemen der Völker” azt állítja, hogy a legősibb eurázsiai nyelv a magyar, s ebből származtak az eurázsiai, óceániai, északafrikai nyelvek, de valószínűleg a többi afrikai és amerikai bennszülött nyelvek is. Az őstörténészek, nyelvészek és amatőr kutatók már régen rájöttek, hogy az őskultúrák és nyelvek emlékét a földrajzi nevek őrizték meg a legidőtállóbban. így többen kimutatták már, hogy a különböző ősi földrajzi nevek megvannak a Kárpát-medencében is, vagy a kárpát-medencei földrajzi nevek a különböző őskulturák területén, mint pl. Arad, Árpád, Buda, Bihar, Hargita, Magúra, Mátra, Duna, Szamos, Maros, Temes, stb. A céhbeli finnugoros nyelvészek és történészek mégis, véletlen egyezésnek vagy átvételnek minősítve, az egész kérdéskomplexumot félretették. Most azonban már azt is tudjuk, hogy a Csendes-óceán Hull szigetének faluját éppen úgy Kukutyinnak nevezik, mint a mi Csongrád megyei falunkat, vagy Uj-Guineaban éppen úgy létezik egy Halimba nevű falu, mint Veszprém megyében, stb. és nem magukban, hanem számos magyar név kíséretében. És ezt Dr. Vámos Tóth Bátor vezetésével a Havaji Szigeteken működő — Táncsics Mihály: “Legrégibb a Magyar Nyelv” c. mai napig kiadatlan munkája után — magukat Táncsimagyarok-nak nevezőknek köszönhetjük, kik 76—80 közt az 5 földrész és 44 országnak földrajzi névtára s a Times Atlasz névanyagán; összesen közel 2 millió földrajzi néven rágták át magukat. Ennek során az 5 világrész különböző országaiból több mint kétezer olyan földrajzi nevet gyűjtöttek össze, melyek formában, egymagukban vagy összetetten megegyeznek a Kárpát-medencei főnevekkel, pontosabban 1,325 Kárpát-medencei tő névvel. Ennek a jelenségnek megjöllésére TAMANA földrajzi nevet találták a legjellemzőbbnek TAMANA árpádkori falunév a Bácskában, ma Palánka a neve. TAMANA (A + MANA) jelentése: földi, táji erőd; földvár, pusztavár. TAMANA van: Mezopotámiában, Indiában, Sri Lankában, Burmában, Japánban, Uj-Guineában, Ausztráliában, Óceániában (itt Sziget-név), Peruban, Trinidádban, Kolombiában (itt falu neve a PALÁNKA folyó mentén). Ugyanakkor TANANA: Alaszkában, Madagaszkáron: TANAMA pedig a szibériai Szamojédföldön fordul elő. TAMANA mindig magyar nyelvek, Mándi díszítő elemek és az öthangú (entatos) népzene kíséretében fordul elő. A Mándi (Bujáki) díszítő elemek és az öthangú zene a Kárpá-medencében is ősidők óta honos. A kutatások során a Táncsicsmagyarok három törvényszerűséget: TAMANA TÖRVÉNY I. II. III. állítottak fel: I. Minél ősibb valamelyik újabban feltárt földrajzi táj (Távolkelet-Szibéria, Uj-Guinea-i Felföld, Belső-Afrika, Dél-Amerika-i Gajánai fennsík és környéke), annál inkább jellemző arra a tájra a Kárpát-medencei földrajzi nevek tömeges előfordulása Mandi díszítő elemek, az öthangú zene. a csillagászati Ménhírkövek kíséretében. II. A magyar Földrajzi nevek a Tamana Törvényes tájakon sajátos mintaszerűség alapján kapcsolódnak egymásba. Pl. MÁRA+GÁT Óceániában és Közép-Afrikában, MÁRA+KÁRI az Inka-Andokban. MÁRA+KANDA: óko ri iránföldi város (ma Szamarkand); KANDA-f MÁRA, pedig Belső-Afrikában található meg. (KANDA: Mohács külterülete, az ősi Busójárás helye; KANDA: magyar nevek között Közép-Afrikában, Pakisztánban, Japánban; KANDA -(-URA pedig Indiában van.) III. A Magyar Földrajzi nevek a Tamana Törvényes tájakon arányos-egyenlő menyiségben fordulnak elő; nincs közöttük ún. “őshazai” elsőbbség. (Pl.: Uj-Guinea 420,
