The Eighth Hungarian Tribe, 1982 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1982-05-01 / 5. szám
May, 1982 THE EIGHTH HUNGARIAN TRIBE Page 17 MAGYAR ANYÁK NAPJÁN Emlékezés “MtT-ra Anyák napja drága ünnep: Hálát zeng a magyar nép. Bennünk is a hála-tűznek, Szeretetnek lángja ég! Csók-szüret és virág-őzön, Sok-sok forró ölelés vesz körül most, hogy köszöntsön Édesanyák! — s mind kevés: Ti vagytok az életöröm, — Ti: — az élet-szenvedés! o o o De mikor a Föld a vízzel egykoron ölelkezett s megszületet “MU” országa, — most, — erről emlékezek. Három halmon, — napvirányon — Túl az Óperencián, Liső népnek a világon “MAGYÁT” szült az Ősanyánk. Lehet több-százezer éve MADA: ÁDÁM megjelent S pálmaerdős ligetébe’ ÉVA VÉLE lépremenet . . . : Sülyedt időnkint “MU” partja S nem is tűnt fel senkinek. Állt közepén három halma: — MUROR — a lakott sziget. Papkirály volt Napországban S jólétben is élt a nép: — Már akinek sok kutyája, S rabszolgája volt, — elég! Mert a szántást, vetést, hordást Ezekkel végeztették. De valami nem volt rendbe’: Mind szűkült a parti rét S a kenyeret is szükebbre szegte már a dolgos nép, sőt halból is az lakott jól csak, aki a parton élt . . . Vándoroltak szerteszét. Észak s Délamerikába, Mexikóba, — Indiákba, Atlantiszra, Egyiptomba, Ázsiába, — Kárpát-honba’ megjelentek a magyák s vitték az őskulturát. Otthon él a tudásfája S gyümölcsét a nagyvilágba Hordták szét a magyarok írás, — számtan, — csillagászat nyomukban fennmaradott. Sok millió sorsüldösött várta otthon az üstököst: S mert a helyzet tarthatatlan Forrongott a bányakatlan Sztrájk ütött ki egy napon, Mire gyorsan talpig vértbe’ hogy elfojtsa nyomban vérbe Rohantak a bányamélybe pap és zsoldos hatalom! S erre jött a siralom: S üzent az ÉG: “menjen Földől MENNYBE, — kinek menni kell Szánja meg az ANYA-ISTEN mind, akinek élni kell de a többi süjjedjen el égesse meg tüzivel!” Szörnyű volt az “ÉGIÉLET” Még a víz is lánggal égett. De “MU’ korrupt szellemének Ez felelt meg igazán . . . Aki onnan el is széledt — Magas hegyek gerincének, — Valahányszor visszanézett, Felsóhajtott: — “ÓH! ANYÁM! o o o Szépanyáim: — Ükanyáim: — Drága lelki űrhajók! — Virágszírmú vitorlákon felszállt sok nő-sasfiók, — kiket nem nyelt tenger árja: — Elsülyedt a “MU” országa De bennünk még él a hit: Tizenháromezer-hatszáz és harminchárom éve Május tizenharmadikán sülyedt “MU” a tengerménybe, Hatvannégy millió lélek Szállt az A nyák-1 STENÉHEZ S a Te jutón minden csillag Akkoron lett olyan fényes! CSABA király: SÁBA FIA Seregét otc szervezi, S ha az Isten népet fényit ŐT fogja leküldenio o o Anyaország tengermélyen, Magja Kárpátok alatt: a “Kis Anya” címerében Három halom még maradt. Kettőskereszt ÉLETFÁJA Minden fiát haza várja . . . Hirdeti, hogy “él a Nemzet S jussa van a Nap alatt! — S élni fog, csak tudjunk Róla: — Ne kopjon le ANYÁNK CSÓKJA!” Dr. Kövér János Toronto, 1981 május
