The Eighth Hungarian Tribe, 1982 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1982-05-01 / 5. szám
Page 18 THE EIGHTH HUNGARIAN TRIBE May, 1982 PADANYI VIKTOR: VÉRBULCSU — folytatás — Az a külpolitikai fejlődés, amely aztán majd a 954—55-i háborúhoz vezet, tnlajdonképen itt, ezzel az Inn-völyi csatával veszi kezdetét. A Gyermek Lajost követő Kondrád német király uralmával elégedetlen, önállóságra törő és önmagát “Isten kegyelméből Bajorország és a szomszédos tartományok hercegének” deklaráló Amulf ugyanis az Inn-völgyi győzelem után egy évvel menekülni kénytelen országából és — hadi ellenfeleinél, a magyaroknál keres és talál menedéket. Arnulf több, mint két évet tölt Magyarországon emigrációban, ahol Kál vezérnek, Bulcsu apjának vendége — s ahol meg is nősül. Magyar fegyveres segítséggel és magyar feleséggel kerül 917-ben újra trónra vissza, miután előbb már 915-ben és 916-ban is vezetnek a magyarok Arnulf érdekében hadjáratokat német földre, amikoris Thüringiát, Swaben és Frankent dúlják végig. (Ekkor égetik fel a híres fuldai-kolostort). A 917. évi kísérlet koncentrált támadás Konrád ellen, mert az ugyancsak emigrációból visszatérő Burkhardt sváb herceg Swabenban, Arnulf Bajorországban, magyarok meg Elszászban és Lotharingiában támadnak Konrád ellen, aki a bajor főerősség, Regensburg elleni támadásban meg is sebesül, majd nemsokára meghal. Utódául halálos ágyán egyik szintén lázadó oligarcájának, Ottó szász hercegnek a fiát, Henriket jelöli ki. Henriket azonban mind Amulf, mind Burkhardt gyanakvással fogadják és nem ismerik el királynak, meg sem jelennek a koronázásán. Ellenben mind a ketten a magyarokkal kötnek szövetséget 919-ben, az Arnulfnál úgy 8—10 évvel fiatalabb Bulcsu apjával, Kál horkával. A gyanakvás a hercegek szempontjából indokolt is, mert Madarász Henrik erélyes kézzel fog hozzá a német belső rend és fegyelem helyreállításához és az egységes német honvédelem kiépítéséhez. Az egyre erélyesebb és egyre érezhetőbb központi hatalom nyomása ellen Amulf újra a magyarokkal lép szövetségre 929-ben, most már valószínűleg Kál utódával, a horkák törzsének fiatal vezérével, Bulcsu főhorkával, a honfoglaló Tus vezér unokájával. Évi adó ellenében mentesíti országát a magyaroknak nemcsak támadásaitól, hanem még az átvonulás terheitől és elkerülhetetlen kellemetlen velejáróitól is. Mivel a magyarok 926 óta Hugó felsőitáliai királlyal is szövetségben vannak, Madarász Henrik pedig adófizetés ellenében 9 évre békét vásárolt tőlük, ígyr a 927-től 936-ig terjedő időszak két kisebb kivételt leszámítva békében telik el a magyarok számára. Ez a kilenc esztendő mellesleg a magyarok hatalom tetőpontját jelenti a X. században. Ennek a tetőpontnak csak félig oka a magyar katonai szuperiorítás. A magyarázat másik fele ott van, hogy Bizáncban az új dinasztia ebben az clőben van legjobban elfoglalva uralmának belső megszilárdításával — s pontosan ugyanez a helyzet Felső- Itáliában is, ahol hosszú és véres trónviszályok után szintén új dinasztia van berendezkedőben. Ez utóbbi trónviszályában és annak megoldásában a magyarok döntő szerepet játszanak. A felső-itálai komplexum lényege az, hogy II. Berengár ellen, aki a maga számára akarja biztosítani az utolsó frank-római császár, Gyermek Lajos halála után betöltetlenül maradt császári méltóságot, fellázad a hűbéres Burgundia királya, II. Rudolf és 921 tavaszán Felső- Itáliára tör. Berengár a vele szövetségben levő magyarok segítségét kéri, akik két hadosztálynyi erővel, Bogát és Dursát vezérek parancsnoksága alatt Brescia mellett megsemmisítik Rudolf seregét és betörnek Burgundia területére is. A következő évben azonban Rudolf újra megtámadja Berengárt és Piacenza mellett 923 nyarán döntő csapást mér rá, aminek eredményképpen ő válik Felső-Itália urává. Berengár újra a magyarok segítségét kéri, akik 924 tavaszán Felső-Itáliára törnek (márciusban felégetik Páviát, mind a 44 templomával) és Rudolfot megint megverik. Majd, amikor áprilisban Rudolf orvul meggyilkoltatja Berengárt, Zoárd (a későbbi lehel vezér apja) vezérlete alatt végigpusztítják Burgundiát. Berengár halálával azonban mégis Rudolf lesz Felső- Itália ura, de nem sokáig. Most Hugó provencei őrgróf meg őellene támad. Rudolf apósával — a már említett Henrik-ellenes Burkhardt sváb herceggel — szövetkezik, Hugó viszont a magyarok segítségét kéri. A magyarok egyidőben két fronton támládnak, Felső-Itáliában és a svábföldön, 926-ban, — győzelmesen egyaránt mind a két fronton. Végigzsákmányolják Elzászt és Lotharingiát, Verdun és az Ardennek vidékét is, Itáliában pedig átkelve ar Appenineken megsarcolják Toscanát, sőt Rómát fe nyegetik. Az itáliai király Hugo lesz. Uralma megszilárdításához azonban teljes mértékben a magyarokra van szorulva. Németországban a belső erőparalizis biztosítja a magyar szuperiorítást. Madarász Henrik két tűz között van: egyoldalról saját rakoncátlan hűbéres hercegei, akik között a legveszélyesebb éppen Arnulf, a bajor herceg, Bulcsu sógora, — másoldalról meg magyarok között. A magyarok által fenyegetve kény