The Eighth Hungarian Tribe, 1982 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1982-05-01 / 5. szám

Page 18 THE EIGHTH HUNGARIAN TRIBE May, 1982 PADANYI VIKTOR: VÉRBULCSU — folytatás — Az a külpolitikai fejlődés, amely aztán majd a 954—55-i háborúhoz vezet, tnlajdonképen itt, ezzel az Inn-völyi csatával veszi kezdetét. A Gyermek Lajost követő Kondrád német király uralmával elégedetlen, önállóságra törő és önmagát “Isten kegyelméből Bajorország és a szomszédos tar­tományok hercegének” deklaráló Amulf ugyanis az Inn-völgyi győzelem után egy évvel menekülni kény­telen országából és — hadi ellenfeleinél, a magyarok­nál keres és talál menedéket. Arnulf több, mint két évet tölt Magyarországon emigrációban, ahol Kál vezérnek, Bulcsu apjának vendége — s ahol meg is nősül. Magyar fegyveres segítséggel és magyar feleséggel kerül 917-ben újra trónra vissza, miután előbb már 915-ben és 916-ban is vezetnek a magyarok Arnulf érdekében hadjára­tokat német földre, amikoris Thüringiát, Swaben és Frankent dúlják végig. (Ekkor égetik fel a híres fuldai-kolostort). A 917. évi kísérlet koncentrált támadás Konrád ellen, mert az ugyancsak emigrá­cióból visszatérő Burkhardt sváb herceg Swabenban, Arnulf Bajorországban, magyarok meg Elszászban és Lotharingiában támadnak Konrád ellen, aki a bajor főerősség, Regensburg elleni támadásban meg is sebesül, majd nemsokára meghal. Utódául halálos ágyán egyik szintén lázadó oligarcájának, Ottó szász hercegnek a fiát, Henriket jelöli ki. Henriket azon­ban mind Amulf, mind Burkhardt gyanakvással fogadják és nem ismerik el királynak, meg sem jelennek a koronázásán. Ellenben mind a ketten a magyarokkal kötnek szövetséget 919-ben, az Arnulf­­nál úgy 8—10 évvel fiatalabb Bulcsu apjával, Kál horkával. A gyanakvás a hercegek szempontjából indokolt is, mert Madarász Henrik erélyes kézzel fog hozzá a német belső rend és fegyelem helyreállításához és az egységes német honvédelem kiépítéséhez. Az egyre erélyesebb és egyre érezhetőbb köz­ponti hatalom nyomása ellen Amulf újra a ma­gyarokkal lép szövetségre 929-ben, most már való­színűleg Kál utódával, a horkák törzsének fiatal ve­zérével, Bulcsu főhorkával, a honfoglaló Tus vezér unokájával. Évi adó ellenében mentesíti országát a magyaroknak nemcsak támadásaitól, hanem még az átvonulás terheitől és elkerülhetetlen kellemetlen velejáróitól is. Mivel a magyarok 926 óta Hugó felsőitáliai királlyal is szövetségben vannak, Mada­rász Henrik pedig adófizetés ellenében 9 évre békét vásárolt tőlük, ígyr a 927-től 936-ig terjedő időszak két kisebb kivételt leszámítva békében telik el a magyarok számára. Ez a kilenc esztendő mellesleg a magyarok hatalom tetőpontját jelenti a X. században. Ennek a tetőpontnak csak félig oka a magyar katonai szuperiorítás. A magyarázat másik fele ott van, hogy Bizáncban az új dinasztia ebben az clőben van legjobban elfoglalva uralmának belső megszi­lárdításával — s pontosan ugyanez a helyzet Felső- Itáliában is, ahol hosszú és véres trónviszályok után szintén új dinasztia van berendezkedőben. Ez utóbbi trónviszályában és annak megoldásában a magyarok döntő szerepet játszanak. A felső-itálai komplexum lényege az, hogy II. Berengár ellen, aki a maga számára akarja biztosítani az utolsó frank-római császár, Gyermek Lajos halála után betöltetlenül maradt császári méltóságot, fellázad a hűbéres Bur­gundia királya, II. Rudolf és 921 tavaszán Felső- Itáliára tör. Berengár a vele szövetségben levő ma­gyarok segítségét kéri, akik két hadosztálynyi erővel, Bogát és Dursát vezérek parancsnoksága alatt Bres­cia mellett megsemmisítik Rudolf seregét és betörnek Burgundia területére is. A következő évben azonban Rudolf újra megtámadja Berengárt és Piacenza mel­lett 923 nyarán döntő csapást mér rá, aminek ered­ményképpen ő válik Felső-Itália urává. Berengár újra a magyarok segítségét kéri, akik 924 tavaszán Felső-Itáliára törnek (márciusban felégetik Páviát, mind a 44 templomával) és Rudolfot megint meg­verik. Majd, amikor áprilisban Rudolf orvul meg­gyilkoltatja Berengárt, Zoárd (a későbbi lehel vezér apja) vezérlete alatt végigpusztítják Burgundiát. Berengár halálával azonban mégis Rudolf lesz Felső- Itália ura, de nem sokáig. Most Hugó provencei őrgróf meg őellene támad. Rudolf apósával — a már említett Henrik-ellenes Burkhardt sváb her­ceggel — szövetkezik, Hugó viszont a magyarok segítségét kéri. A magyarok egyidőben két fronton támládnak, Felső-Itáliában és a svábföldön, 926-ban, — győzelmesen egyaránt mind a két fronton. Végig­zsákmányolják Elzászt és Lotharingiát, Verdun és az Ardennek vidékét is, Itáliában pedig átkelve ar Appenineken megsarcolják Toscanát, sőt Rómát fe nyegetik. Az itáliai király Hugo lesz. Uralma meg­szilárdításához azonban teljes mértékben a magya­rokra van szorulva. Németországban a belső erőparalizis biztosítja a magyar szuperiorítást. Madarász Henrik két tűz között van: egyoldalról saját rakoncátlan hűbéres hercegei, akik között a legveszélyesebb éppen Arnulf, a bajor herceg, Bulcsu sógora, — másoldalról meg magyarok között. A magyarok által fenyegetve kény­

Next

/
Oldalképek
Tartalom