The Eighth Hungarian Tribe, 1982 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1982-07-01 / 7. szám
Page 18 THE EIGHTH HUNGARIAN TRIBE July, 1982 dalán lesznek. Most a császár körül tömörül minden erő, nem úgy mint tavaly. A borzalmas lecke megmutatta, hogy mennyire Ottónak volt igaza. A másik az, hogy egy új hadjárat eszméje a magyarság részéről nagyon hűvös fogadtatásban részül. A törzsek részéről minden hadivállalkozás önkéntes természetű. Minden törzs autonom, valaminő nemzeti egységről szó sincs. Elrendelni valamit lehetetlen, legfeljebb rá lehet venni a törzseket valamire, már amikor rá lehet. A német veszéllyel törzsek egyébbként sincsenek tisztában, minél beljebb laknak kelet felé, annál kevésbbé. Külpolitikailag gondolkozni és cselekedni . . . nem ilyenről szó sincs, még a fejedelem részéről sem, aki ezidőben: Taksony. A németországi fejlődés jelentőségével és súlyával nincsenek is tisztában. Azzal csak Bulcsu horka van tisztában. Es talán még Lehel. Maguk a közvetlenül érdekelte, a harcosok, a legénység, nos az pontosan csak legénység, semmivel sem több és semmivel sem kevesebb. Véleményé nem külpolitikai szempontokhoz igazodik, nemzeti veszélyről nem is álmodik. A tavalyi nagyszerű hadjárat után különben is mindenki tele van pénzzel, vagyannal. Nagy vásárlások folynak, ménese, gulyák cserélnek gazdát. Szép új ruhák készülnek, a legények feleségeket vesznek, lakodalmak folynak és lakodalmakra készülnek. Az emberek élvezni akarják a tavalyi erőfeszítés gyümölcseit, kényelmet, szórakozást, víg életet akarnak, nem az embertelen hadi fegyelem követelményeit megint. S még inkább ez a helyzet a bolgár és bessenyő szállásokon. A hadbahívó Zoltánok egymás után eredménytelenül térnek vissza. Boleszló is sietett a császár húségére térni, egy esetleges cseh segéderőről szó sincs — s amennyiben van, az most a császár oldalán fog harcolni. Áprilisban alig kel hadra más, mint a két közvetlenül érdekelt határszéli törzs két hadosztálya. Illetőleg a két hadosztályból annyi amennyi hadműveleti célra bevethető. E két hadosztályban sincs valaminő nagy, a múlt évihez hasonló harcikedv, a legénység itt is a tavalyi zsákmány eredményeit szeretné élvezni, mint a többiek. Sőt, az általános német felháborodás, meg az Ottó és Henrik győzelme által restaurálódott veszély miatt a határ biztosítására és a törzsek védelmére is nagyobb erőket kell hátrahagyni, mint tavaly, úgy, hogy a két hadosztály együtt legfeljebb 10,000 fő, de inkább kevesebb. A Németországba kiküldött fürkészők egyre tisztább képet hoznak az ottani általános hangulatról, s ez a kép magyar szempontból meglehetősen komor. A helyzet teljesen bizonytalan, s így telik el — habozásban és várakozásban — két hónap a határon. Ez alatt azok a kisebb kontingensek is, melyek a többi törzsek részéről — főleg újoncokból, a zsákmány kilátására — mégis összeverődtek, egymás után visszaszállíngoznak a szállásokra. Bulcsu habozik. Június elején követeket küld a császárhoz — afféle kísérleti léggömbként — s adófizetésre szólítja fel, aminek ellenében békét ajánl. Ottó azonban csak csekély ajándékokat küld — s ez a válasz sokat mond. Bulcsu számára a döntés kétsételenül nehéz. Az esélyek komorak és veszélyesek. A tavalyihoz hasonló győzelemhez nem 8-10,000, hanem inkább 40-50,000 emberre volna szükség. Ezt a kontingest a magyarság minden megerőltetés nélkül ki is tudná állítani, ha egységes és fegyelmezett nemzetről volna szó. Ilyen azonban nincs, s a helyzettel Ottó is teljesen tisztában van. Hosszú habozás után, júliusban Bulcsu és Lehel mégis indulásra szánják el magukat, s az időpont már maga is végzetes. A magyar hadviselés tipikus ideje a tavaszi és őszi esőzések közötti idő, átlag április elejétől szeptember végéig, 8 most már július van. Ebben az időben a külföldön operáló csapatok már meg szoktak fordulni. S mai mégrosszabb, az eltelt három hónap alatt még a tunya és nehézkes német feudális hadigépezetnek is van ideje arra. hogy felvonuljon, s ezzel a magyar stratégia leghatásosabb fegyvere vész el, az ellenfél kellő felfejlődését lehetlenné tevő fergeteges gyorsaság. Regensburg tatarozása is befejeződött a hosszú ostrom után. Most Henrik ott az úr, aki ugyan beteg, de betegen is keményen ellátja a feladatát. A Bajorországba betört sereg még azt a hibát is elköveti, hogy először csaknem két hetet elpocsékol Regensburg hiábavaló ostromával, majd néhány ezer embert hátrahagy s ezzel továbbgyengülve indul tovább Füssen felé, ahol Ottó minden összeszedhető erővel felvonulva várakozik. A bajor menekültek által beígért támogatás sehol sincs. A hősi halált halt Arnulf 17 éves fia, szintén Arnulf, csatlakozik — írd és mondd 120 emberrel, s ezek is a regensburgi részlegnél maradnak. A bajor nép vár — s a vesztett csata után majd a menekülő magyar töredékeket fogja mészárolni. így, csak mintegy 7-8,000 ember indul el végzete felé, a Füssen és Augsburg között elterülő Lechmezőre. A többit már tanítják még a magyar történelmi tankönyvek is odahaza. A nehéz fegyverzetű hadiegységek páncélfalával körülzárt könnyű lovasság sorsa tragikus, s a fel
