The Eighth Tribe, 1979 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1979-12-01 / 12. szám
Page 10 THE EIGHTH TRIBE December, 1979 WASS ALBERT: Karácsonyi s Újévi Levél Azokhoz szólok itt kik zengő szép nyelvünket megőrizték még ebben a soknyelvű világban s ha más már nem maradt közelükben ki megértené: Istennel társalognak s távolodó emlőikben élnek magyarul. Karácsony derült reánk újra, a szeretet kedves, szelíd ünnepe. Messzi-régi karácsonyok emlékeitől könnyesedő szemünkhöz adjon mosolyt az Ur ezen a napon, mert szeretet nélkül s mosoly nélkül fabatkát sem ér ez a megveszekedett világ. Szellemi karácsonyfáinkon gyújtsuk föl a szeretet s az emlékezés lángocskáit, hogy az önzés, gyűlölködés fagyott sivatagában legyen mi mellett melegedhessen a lelkünk. Mert karácsony után ránk szakad nyomban az újesztendő is. Számadás napja, számvetés napja. Mi rosszat tettünk? Veszekedtünk egymás között? Irigykedtünk? Széthúzást szítottunk összefogás helyett amikor már amúgy is olyan kevesen vagyunk kik magyarul kívánnánk cselekedni, kik szívünk mélyén hordozzuk még a hűség terhét s a jövendő gondját Hazánk s Nemzetünk iránt? Tegyünk hát fogadalmat, magyarok, hogy szeretettel leszünk egymással szemben s elfeledünk hántást, sértődést. Hiszen évről-évre kevesebben vagyunk s ami még hátra van ebből az életből azt vétek lenne civódásra pazarolni. Különösképpen most, amikor a nagy próbatételek idejét éljük. Az erdélyi magyar nemzet-tömb jövendő léte forog kockán. Mentésükre meg kell tennünk mindent, még a lehetetlent is. Nincs áldozat, túlságosan nagy, nincs fáradalom túlságosan nehéz amikor Erdélyről va szó. Hiszen az elszakított részek magyarjainak veszte a Csonka Haza népére nézve is pótolhatatlan erőveszteséget jelent, amit elkésve jóvátenni többé nem lehet. Itt az Egyesült Államokban választások évébe lépünk újra. Ideje, hogy végre magyar képviselőt küldjünk Washingtonba, úgy Clevelandból mint Californiából. Itt az alkalom. Úgy az Amerikai Magyar Szépmíves Czéh mint az Erdélyi Világszövetség amerikai tagozata külön-külön is felhívást intéz majd az amerikai magyarsághoz és levél-tervezeteket is bocsájt a magyar csoportok rendelkezésére, melyekre minél több aláírást gyűjtve (nem csupán magyaroktól) befolyást gyakorolhat minden magyar csoport a maga illetékes képviselőjére és szenátorára. Harcban állunk, melyből nincs félreállás, visszavonulás, csupán győzelem vagy pusztulás. Pusztulni könnyű. De aki magyar, az a győzelmet választja, még ha ina szakad belé s térdig kopik a lába mint ősi népmeséinkben a sárkányölő, királylányt szabadító hűségeseké. Csupán a szeretet isteni erejére támaszkodva győzedelmeskedhetünk a gonoszság és gyűlölet fölött. Szívleljük hát meg végre a karácsony tanítását mielőtt ránkvirrad az újesztendő. ☆ ☆ KÁRPI FERENC: Pastor of St. Emeric Church, Cleveland, Ohio KARÁCSONY — 1979 A sok ünnep közt karácsonyt ünnepeljük a legtöbbféle hagyományos lelki és külsőleges szokással, mint például, a karácsonyfa, a koszorú, a világítás, a kántálás, az ünnepi ételek, az ajándékozás. Asztán karácsony a család ünnepe de különösképen a gyermek ünnepe is! Illő, hogy most 1979 karácsonya előtt szóljak a gyermek jelzésről, azért is mert New Yorkban az Egyesült Nemzetek Tanácsa még ez év elején ezt az évet a gyermek tiszteletére és érdekeire nevezte el. Kérdés, hogyan jutott a gyermeknek a karácsony megünneplésében annyira népszerű és fontos egy szerepe? Erre már az ószövetségi próféta adott választ: “mert gyermek születik, fiú adatik nekünk,” íz 9-6 Sok családi körben akad olyan valástalan felnőtt, aki látván a gyermekek örömét amikor ajándékaikkal hálálkodnak és játszanak, fanyar mosollyal megjegyzi, “Karácsony a gyermekek ünnepe.” A hitetlen azonban mást akar mondani evvel mint a hívő ember! Szerinte a karácsonynak nincs történelmi alapja, a kisded Jézus csak mitósz, a megtestesülés nem valóban Isten műve, nem komoly az egyházi megünneplése sem, az egész csak hangulat, csak érzelmek kifejezése, gyerekes a karácsony tapasztalata. Tehát az észerű tudományos ember külön áll tőle!
