The Eighth Tribe, 1979 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1979-12-01 / 12. szám
December, 1979 THE EIGHTH TRIBE Page 11 Nem régen egy hittan osztályban a tanár Bethlehemi jászol-csoport helyeztetett el a tanteremben. Asztán arra kérte a gyermek tanulókat, hogy a következő alkalomra írják le imájukat, és mint ajándékot tegyék a jászol mellé. Miután ezt meg is tették, a tanár észrevett a jászol mellett egy 6 incs (inch) magas Jézus szobrot. Jött a kérdés: ki tette oda és miért? Az egyik fiú a tanulók közül válaszolt: “Én tettem oda, és azért, hogy a kis Jézus lássa meg hogy fog kinézni mikor felnő.” Milyen mély volt a gyermek gondolkodása? Nekünk is a felnőtt Krisztus szava és életenek minden eseménye, amint azt az újszövetségi szentírásból megismerjük, — fontoh, de mi felnőtteknek a gyermek által történt esetet fordítva alkalmazzuk magunkhoz. Hisz ki az kit a jászolban lelkünk előtt látunk egy szegény és elhagyott gyermek alakjában? Istennek fia, akinek a tudománynak és bölcsességnek elrejtett kincsei lakoznak bár bölcsesség és tudás, gyermeki egyszerűséget és tudatlanságot mutat. Látjátoó, az Ur mitsem kiván annyira tőlünk, mint eszünknek áldozatát a kinyilatkoztatott igazságokkal szemben. Ha tudjuk azt, hogy ezt vagy azt az igazságot az Úr kinyilatkoztatta, oly hiszékényeknek kell lennünk, mint a gyermeknek. “Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerek, nem mentek be a mennyek országába.” Ezt mondja az édes Üdvözítő, Mt. 18-3. Tehát Isten előtt mindenki gyermek, az Isten gyermeke. Karácsony a mindenkorúak ünnepe, az egész emberiség ünnepe. Keresztény hittel élni nem lealázás eszünknek, sőt nemesítése. Az lenne ostobaság, ha kételkednénk abban, amit Isten mond s nem az ostobaság, ha hiszünk Istennek. Aki inog az ő hitében, annak nem lesz soha biztos vallási tudása, mert Istenben kételkedik. Míg a hívő keresztény, aki rendíthetetlenül támszkodik az Isteni tekintélyre, ,sohasem fog botorkálni. És mily boldog az a keresztény, aki az ő értelmét az Istennek alárendeli, aki amellett, hogy sohasem érzi azt a kínzó nyugtalanságot, amelyet érez a hitetlen, ezen áldozat által még a kisded Jézushoz is hasonlóvá les. A hívők boldog karácsonyát kívánok mindenkinek ! Temesváry Anna: KARÁCSONY Sok-sok sziporkázó, ragyogó, csillogó tündöklő fény — valóban ünnep ez a szép karácsonyi éj. Lágyan szól a muzsika halkan, finoman, szépen — millió csillag felel rá az égen. Sok-sok színes játék vár a gyermek hadra. Az árak szerény pénztárcára vannak szabva. Mindenki örül, vár és remél, önzetlenül adni és jónak lenni szinte azonos a két erény. Karácsony: minden más ünnepnél kedvesebb és szebb, kinyílik a szív és mosolyog a lélek. Mécs László: JÉZUSKA SZÁMLÁJÁRA Gyerekké válni fontosabb tán, mint mindennapi kenyerünk! S hogy Ő gyermek lett Bethlehemben: karácsonykor mi is merünk. Otthagyjuk dölyfös maszkjainkat, ágyúink és kincstáraink valóságát s odafutunk, hol mesék, legendák vára int. A várkert egy virágos ága kihajlik, szíven-lelken üt, varázsütéses gyermek-arcunk kibontja s fényt szór mindenütt. Játékboltot bámul, bazárban böngész szemünk, szívünk lobog: mit válasszunk? Villanyvonat Icát? Játékpuskát? Játékdobot? Ha ismerős jön, azt piruljuk, hogy ezt kívánja gyermekünk, vagy a keresztgyerek kívánja, — pedig nekünk kell ez, nekünk! Hétköznapok sivatagában karácsonyfás oázisok minekünk jobban kellenek, mert minket hervaszt bú, bűn, piszok. Játékországba merj leülni könnytengert síró óriás. Ember: ha vívsz a bánatoddal, játékkard használ, semmi más! A golgotázó hősi Jézus időbb gyermekmosolyt hozott s az éj szurokszín lucfenyője karácsonyfává változott.
