The Eighth Tribe, 1979 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1979-07-01 / 7. szám

July, 1979 THE EIGHTH TRIBE Page 13 WASS ALBERT: A CHARLESTON! GYŐZELEM A televízió bemutatta már, az angol nyelvű lapok is megírták s ideje, hogy észak-amerikai kontinenes magyarjai is megtudják végre: a dél-karolinai Char­­lestonban, kétszáz esztendő után újra győzött a ma­gyar! Ebben a mai elanyagiasodott, szellemi béklyók­ba kényszerített világban csak a gyermekek s bolon­dok képesek csodát művelni, kiket nem kötöz a rész­­vétlenpég tudása s nem sorvaszt a csalódások félel­me. Dr. Udvardy Tibor viszont már több mint fél­évszázada nem tekinthető gyereknek s az orvostudo­mány szerint bolondnak sem nevezhető. Mégis csodát művelt Charlestonban május 6 és 12 között: magyart ünnepeltetett egy magyartalan várossal, pápai áldás­sal, katonai parádéval, tárogató szavával, tisztelgő ágyúszóval, ahogy magyart még nem ünnepeltek Kossuth óta ezen a földrészen. Amerikai tábornokok, admirálisok — élükön a nyolcvanhat éves, köztiszte­letben álló Mark Clark tábornokkal, Ausztria meg­­inegmentőjével — tisztelegtek a magyar zászló előtt és megköszönték a magyar nemzetnek Fabricy Ko­­váts Mihály huszárezredeet, Charleston megmentőjét, ki életét áldozta a csatatéren, 1779. május 11-én, Ame­rika szabadságáért. Mondhatná valaki, hogy a charlestoni Citadel katonai akadémia megrendezte volna a maga bicen­­tenniális ünnepséget Udvardy nélkül is, magyarok nélkül is. Ez igaz. Annak ellenére azonban, hogy Kováts ezredes szobra ott áll a Citadel Kovátsról el­nevezett díszterén, nagyon kevesen tudtak arról, hogy Kováts Mihály magyar ember volt s még kevesebben ismerték fel az összefüggést az amerikai lovasság megalapítójának hőstette és az ősi magyar nemzeti erények között, melynek angolra fordított jelmondata, mint “Kováts örökség” ott áll aranybetűkkel a Ci­tadel homlokzatán újabb és újabb katona-nemzedék irányítására: Hűséggel mindhalálig! Hogy egy amerikai hőst tisztelni kívánó bicén­­tcnuiális ünnepségből pápai áldással induló, világra­szóló, huszonnyolc állam és kilenc idegen ország kép­viselői előtt lezajló magyart tisztelő ünnepség lett, ez kizárólag Udvardy érdeme. Ha az amerikai földrész egymilliónál is jóval magasabb létszámú magyarságának minden számot tevő intézménye közösen szervezte volna meg ezt a számunkra annyira kedvező alkalmat önmagunk meg­ismertetésére: az ünnepség akkor sem lehetett volna szebb, felemelőbb, történelmileg kiemelkedőbb és nemzetpolitikilag eredményesebb. Igaz, hogy alig háromszáz magyar vett részt mindössze ezen a ma­gyart ünneplő nagy amerikai parádén, mely ágyú­szóval, tárogató hangjai mellett, pápai áldással, hu­szár egyenruhás csatajelenetekkel adózott a nagy magyar hős emlékének, akit Clark tábornok példa­képül állított oda Amerika ifjúsága elé. A Kováts tér, Kováts szobor, Kováts utca, Kováts múzeum és emléktábla mellé odakerült a katonai akadémia nagy­termének falára Bodó Sándor gyönyörű festménye is: a charlestoni csatajelenet. Ott nyargal Kováts ez­redes huszárjai élén az amerikai hadsereg új nemze­dékeinek szeme előtt, lelkűkbe oltva a sok-évezredes magyar jelszót: hűséggel mindhalálig! “Tisztelgünk a szabadság-szerető magyar nemzet előtt” mondotta Mark W. Clark tábornok szomba­ton, május 12-én este a Citadel záróbankettjén “és csak az szomorít, hogy nem menthettem meg Magyar­­országot is Ausztriával együtt, az oroszoktól.” Clark tábornok volt ugyanis a második világháború során az amerikai déli hadsereg parancsnoka, kinek tervét, hogy a Balkánon felszaladva megelőzze az oroszokat a Kárpátok medencéjében, elnöki parancs akadályoz­ta meg az utolsó pillanatban. Később, mint “High Commissioner” ő kényszerítette az oroszokat Auszt­ria elhagyására és amiért az osztrák nép még ma is hálával emlegeti a nevét. A bankett végén, az Erdélyi Világszövetség Vég­rehajtó Bizottságának ott levő tagjai a Világszövet­séget képező 108 magyar egyesület nevében ünnepé­lyesen átnyújtották Clark tábornoknak, Anderson tá­bornoknak, a Citadel parancsnokának és Nicholson ezredesnek, a Kováts ünnepségek katonai rendező­jének, az Erdélyi Becsületrend Csillagkeresztjét. Az ausztráliai, argentínai, brazíliai, németországi, svájci és ausztriai magyarság kópviselőin, helyi polgári elő­kelőségeken kívül hat tábornok és három admirális vett részt az ünnepségen. Történelmileg fontos és nevezetes esemény volt a charlestoni magyar hicentennium. Nem csak azért, mert hivatalosan is oda helyezte a magyarságot az Amerikai Egyesült Államok alapítói közé, hanem az új amerikai katona nemzedék felé megalapozta a magyar hősiesség, becsület és önfeláldozás követendő mintaképet minden időkre. Közvélemény-formálás szempontjából ajtót nyitott számunkra ahol tddig kőfalba ütköztünk és panaszaink előtt megnyitotta az eddig annyira nélkülözött rokonezenvet. A jó tábornokok, a Citadel kadétjai, Charleston derék népe, akárcsak az amerikai történelem oktatói, még azt sem tudták eddig, hogy Kováts ezredes ma­gyar volt. Voltak, akik németnek tudták, mert Nagy Frigyest szolgálta s voltak, akik osztráknak vélték,

Next

/
Oldalképek
Tartalom