The Eighth Tribe, 1978 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1978-11-01 / 11. szám
1 November, 1978 THE EIGHTH TRIBE Page 13 Sziircsik József: WASS ALBERTNAK Elnézem termeted-mily hatalmas; Mint cédrus, megedzet-cikár és magas! Egymagádban állsz mint a végvári kővár. De oly hajlékony vagy mint a nádszáll. Vihar tombolására semmitsein adsz. Pedig az idegen világ közepében vagy. Fiatalaságod a lelkedben él. Ma is dühöng mint az újbor; Lefejtve a tél küszöbén s tisztulva, Tölgyfahordóban sok évet remélsz. Úgy hirdeted népem életkedvét Megéretten e kietlen világ peremén. két karod izmos és markos. Az örök igazságért még ma is harcolsz; Mert Hited az Egy Istenben él. Reményed az árva néped; Erdélyben épp hogy csak élhet. Dühöngve ordítod— Ez ma nem élet! De ki, hallja halk szavad e világ terén? Mindenki süket ha lelkedből beszélsz; Mert szíved a szeretet-megértés. De a Mai Világ csak piszkosságból él! S ezért testvéreid lenéznek-megvetnek, Mert szellemed nem a pénznek él! Kínlódsz mint a megsebzett vad, Mert mindig egyedül vagy. Szavad igazságára senki semmitscm ad. Mint Zrinvi Miklós-féltérdeden vagy; De harcolsz mint a fiatal vad; Mert mint Magyar az életre jogod van. Nem gyűjtőd a pénzt mint mágnás Magyar; Mert lelked örök fényű mint sárga arany. Benne Néped. Te egy Tenger vagy. Szíved hullámja csak szeretett ad. így fogod össze a kevés Magyart, így sokan nem értik hívó szavad. Évek elszálltak feletted. Szívedben mély fájdalom van. De arcod fiatal és ránctalan; Mert lelked isteni alany. Most felhördül hívó szavad Ki lessz az új mesgye forgató Magyar? Nem értik hogy elfáradt a tested, De még a lelked fiatal maradt; Mert munka bírásod ember feletti nagy. “Nem sokaság hanem a lélek képes Nagy dolgokra”. Kevesen követünk ma. Fiatalság nevében Ígérem—az őserdő csapásod Az eljövendő évezredben tiszta marad. Enice, Louisiana. Szeptember 18, 1978. SZÉKELY HIMNUSZ Ki tudja, merre, merre visz a végzet göröngyös úton, sötét éjjelen. Vezesd még egyszer győzelemre néped, Csaba királyfi csillagösvényen. Maroknyi székely porlik, mint a szikla népnek harcának zajló tengerén. Fejünk az ár jaj, százszor elborítja, ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk! Lágyi-Csiszár Elissa: BÚCSÚZÁS Isten veled, hazánk! Búcsút kell mondanunk, Itt kell, hogy hadjunk, szép ország: Rabok nem maradhatunk! Győzött az elnyomás; kemény rajtunk a sarc, Fájó szívünkben mi ér’zük: Újból lessz vívva a harc! Szülőföld, anya és testvér — nem látunk többé soha Lelkünket gyötri a bánat — kemény a sors, mostoha! Elmegyünk messzire, keresünk új hazát, Tengeren-túl, szabad honban, visszük a fáklyát tovább! Egyszer, majd boldogság, mint égi napsugár, Vissza fog térni hazánkba-szabad lessz mint egy madár! Értékes Karácsonyi Ajándék A NYOLCADIK TÖRZS Gyermekeinek — Unokáknak I
