The Eighth Tribe, 1977 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1977-05-01 / 5. szám
Page 12 THE EIGHTH TRIBE May, 1977 Beszámoló a St. Petersburgi International Folk Fair Society “FOLK FAIR” látványos nagy kiállításáról. Középflorida magyarsága immár második nagy kiállítását tartotta meg színpompás keretek között a teljesen modern felépítésű St. Petersburgi “Bayfront Center” Központi Székházában, március hó 11, 12 és 13-án, ahol idén 28 nemzetiségi csoport vett részt. A kiállítást a címben megjelölt szervezet rendezte a város sponzorolásával. A magyar csoport felelős vezetője idén Dr. Bognár Kálmán volt, aki egyben képviselte a sarasotai Amerikai Magyar “Petőfi” Kulturegyesületet is, amit mint elnök harmadik éve vezet. A magyar csoportot a sarasotai magyar egyesület mellett képviselte még a St. Petersburgi Keresztyén Magyar Egyház, a Plant City Magyar Szabadság Kör “Ifjúsági Csoportja” és a lakelandi Magyar Református Egyház. Fenti közületek a megindulást anyagi kölcsönükkel is elősegítették. Ezeken kívül a munkában résztvettek a St. Petersburgi Magyar Social Club tagjai — élvonalban új elnökükkel, Hornok Józseffel- és a munkában mindig élenjáró régi alelnökkel, Liptay Lajossal és feleségével. Az ízletes ételek elkészítése nagyrészben a régi elnök feleségének az érdeme volt (Widerman Alfredné), de a konyhán lelkesen dolgoztak a tampai és St. petersburgi többi háziasszonyok is. A sarasotai magyar háziasszonyok sütemények küldésével járultak hozzá az anyagi sikerhez. A háromnapos nagy nemzetközi kiállítás március hó 11- én, pénteken délelőtt 11 órakor kezdődött és március hó 13-án, vasárnap este 8 órakor ért véget. Az óriási antik Kolosszeumokra emlékeztető épület tribunszerű belső arénájában a nemzetiségi csoportok konyhaművészetüket mutatták be; az emeleti részben a különböző nemzetiségi csoportok pavillonjai voltak, ahol ezek a csoportok népi-nemzeti kúltúrájukat, népművészeti produktumaikat és részben történelmi falúitjukat is próbálták érzékeltetni. E téren a magyarok kimagaslóan az élvonalba kerültek! Ez a pavilion mind a három nap alatt zsúfolásig megtelt az érdeklődőkkel, akik nem győztek eleget csodálkozni a változó népviseleteinken, a különböző ízlést szemléltető térítőkben, párnákban, a leheletfinomságúcsipke-művészetben, herendi és zsolnai porcellánokban, vagy a csikóbőrös kulacsokban, hogy csak egyenéhányat említsünk a tarka sokaságból. Ez az emeleti kiállítás részben Ginzery Margit érdeme volt, aki a sarasotai magyar asszonyok által küldött anyagot rendezte hozzáértéssel, komoly szakszerűséggel. Itt mind a három nap alatt a már nem éppen “legény sorban” levők “őrködtek a vártán;” szép magyar ruhába öltözve mindketten, az asszony aranydíszítésű pártáyal a fején, “embere” szintén magyar öltözetben, árvalányhajas magyar süvegben. Szép látványt nyújtott ez az idős magyar házaspár, de igen jól mutattak a többiek is, Molnár Józsefné, (a lengyelszármazású Helen asszony), akinek a férje tavaly rendezte ezt az első magyar kiállítást, ami tavaly februárban a Bicentennial Folk Fairt is jelentette. Az idei elnök németszármazású felesége Mrs. Charlotte Bognár is ott tevékenykedett mind a három nap alatt és fáradhatatlan volt a vigyázásban Mrs. Helen Eichel is, valamint Mrs. Gizela Simon Sarasotából, aki felváltva a konyhán is ügyködött. Sarasotából úgyanezt végezték még Kiszely János és neje, Mária, akik minden magyar ügyben mindig elől járnak. A szépen feldíszített magyar konyhának a lelke a Liptay házaspár mellett Havas József és felesége voltak. Liptayék fia, az Amerikai Légierőktől nemrégiben leszerelt István volt az udvari szállító, aki fáradhatatlanul szállította az ízletesnél ízletesebb jó ételeket a St. Petersburgi Magyar Keresztyén Egyház konyhájáról. Sajnos a magyart mindig veri a sors... második nap az igen megerőltető és fáradságos munka után éjjel a templomba betörtek az egyház konyhájába és elloptak mintegy $600.00 értékű kolbászt, baromfi és egyéb húsárut. Liptayék és a többiek mégis megoldották az étkezési problémát és a súlyos anyagi veszteség mellett másnap nem volt semmi fennakadás sem az ételek elkészítésében sem a további “ingázásban” az egyházi konyha-műhely és a kiállítási árusítási-konyha között. Itt zsongott-bongott mindig legnagyobb tömegben az nép! Pedig veszedelmes competitor volt a szomszédos “német-sógor”, akiknek különlegessége a Bratwurst mit Kartoffel volt de a mi forgalmunkat még azzal sem tudták csökkenteni, hogy ők még sört is szolgáltak fel hozzá. Mit mutat mindez? A magyar háziasszonyoknak és a magyar konyhának nincsen párja a világon. Vonzotta az érdeklődőket a magyar konyha mutatós dekorációja is. Láthatták a szép villás-szarvú magyar ökröket a végtelen, delibábos, hortobágyi pusztán, csikósokat a fokossal, a hires csárdát a 9 lyukú hortobágyi híddal, a balatoni vizi életet télen és nyáron, igen szép színes reprodukciók-ban, angolul írt magyarázatokkal. A rendezők fent is ötletekben kiapadhatatlanok voltak és ezt a művészi ízléssel összeállított kiállítást — akik látták — sokáig nem felejtik el. Persze mindez igen gondos előkészítést kívánt, ami nagyrészben Mrs. Miskolczi Zsuzsának is volt az érdeme, aki nemcsak a művészeti csoportnak volt a lelkes vezetője, de betöltötte az igen nehéz titkár-pénztáros tisztséget is.
