The Eighth Tribe, 1975 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1975-04-01 / 4. szám
April, 1975 THE EIGHTH TRIBE Page Nineteen ami fehér volt, mint az árnyékban nőtt eper. Én a parton hasaltam egy nagy bükkfa alatt. A juhok fönt legeltek, a hegyoldalban. Délután volt, a nap már hajlani kezdett a gerinc felé és a leány árnyékát rányuj tóttá a vízre, ahogy óvatosan gázolt át a kövek között. A patak közepén volt, amikor megcsúszott és elesett. Halkan fölsikoltott és nagyot esett, egész hosszában bele a vizbe. Én kacagni kezdtem a bükkfa alatt. Olyan hangosan kacagtam, hogy a juhok összefutottak. A leány talpra állt és haragosan nézett felém Csurgott a ruhájából a víz és én ettől még jobban kacagtam. Bosszúan jött ki a patakból és megállt előttem. “Mit kacagsz?” “Téged”. “Nem szégyelled magad?” “Nem”. “Pedig a lábamat is megütöttem”. Abba hagytam a kacagást. “Mutasd”. Megtapogatta a lábát, de nem látszott rajta semmi. “És elvitte a víz a virágaimat is” panaszolta. “Szedsz másikat”. “Még kevés van. Csak ott fent találtam egy helyet”. “Itt felénk van már több is”. Leült mellém a napra. “A juhokkal vagy?” kérdezte. “Igen”. “Mi a neved?” Megmondtam. Akkor tudtam meg, hogy Anikónak hívják. A CSITÁRI HEGYEK ALATT Mofaáe, J«im Nyün m.. K.Z. 1. A esi - ti - ri ki-0«k ■ - tett k»» gya-km, lé- kd e-aett «I ■ 16, Ki-tör- ted a ke-K-det, mi-vei ő - tetei 2. Amoda le van egy erdő, jaj, de nagyon mcmze n Közepibe, kőzepibe két rozmaring bokor van. Egyft ngjbk véOrara, méták a babáméra, Így hát kedvei knangyakun, tiéd leazek vakba. Később azt mondta: “Lassan szárad rajtam a ruha és mindjárt este lesz. Megszid apám, ha vizesen megyek haza. A bokor mögött levetem, hogy gyorsabban száradjon. Nem nézel oda, ugy-e?” “Nem”. És valóban nem néztem oda. Halottam, ahogy suhogtak a vizes ruhák, amint levetette őket. Aztán beszélni kezdett, onnan a bokor mögül Elmondta, hogy Fileházán laknak, hogy az apja bács az uraságnál. Elmondta, hogy milyen a házuk, hányán vannak testvérek, milyen a Ciba-poján, milyenek a bojtárok, milyenek a juhok .. . még a kutyákról is elmondott mindent, mire a nap a gerinc fái közé leszállt. Fentről kiáltozni kezdtek utánam és a juhok kolompja is már messziről szólott. “Várj még egy cseppet, amig felöltözöm”. “Megszáradt a ruhád?” “Meg”. Hallottam újra a vásznak suhogását, aztán kibújt a bokor mögül. “Isten veled” mondta “sietnem kell, hogy megfőzzem a puliszkát”. Most már talpra álltam én is. “Gyakran jársz erre?” kérdeztem és csodálkozva hallottam a saját hangomat, mely mintha idegen lett volna s nem az enyém. Amikor Anikó rám nézett, aztán megcsóválta a fejét. “Először vagyok itt. Csak a virágok miatt, tudod’. “Ha holnap eljönnél, megmutatnám, hol láttam sokat”. Furcsa volt, valami szorongást éreztem a torkomban és bántam, hogy kijöttek rajta ezek a szavak. Féltem, hogy kinevet. De nem nevetett. “Holnap délután lejöhetek megint” mondotta “érted? De csak délután”. Azzal átgázolt a patakon és eltűnt túl a fák között. Este hosszasan furulyáztam a tűz mellett, hosszasabban, mint 7 EMLÉKEZÉSEK Volt idő, amikor a televíziós program jobb volt a hirdetésnél. Emlékszem arra, hogy a régi időkben a színészek a lelkűket tárták a közönség elé és nem a mezítelen testüket. Volt idő, amikor más is érvényesült a film-iparban, nemcsak a filmszínészek gyermekei, rokonai és valakijük. MEGYEN MAR A HAJNALCSILLAG Moderato Vési tó (Békés m.J, B. B. 1. lie - gyen már a haj - nah cail - lag le- fe - lé, Ai én kai-vés ga- lám bőm most me - gyen ha - za - fe - lé. Lábán ran a carzmá-ja, lakkos azá- rú ka csizma. Rá- sü- tölt a haj- nai- c*il- teg w - ga - ra. 2. Amerre mégy, édes rózsám, kívánom, Hogy elótted s rét is tiszta rózsává vájjon, A zöld fű is ekStted édes almát teremjen, A te szíved holtig el ne felejtsen. CSILLAGOK, CSILLAGOK Taofo gmsto, J« I3S Zék m., B.B. 1. CsiBa - gok, csilla - fok szé - pen ragyofja* tok. A szegény-le-fénynek u - tat mutas -sa - tok. M u - tas- sa- tok u-tat a szegényke fény- nek. Nem ta- lát- ja hé - zát a tO-jé- nek. 2. Liba, liba, liba, apró pici liba, Minek is mennék már én el a lagziba? Minek is énnékem olyan lakodalom, Akibe’ a babám maga a menyasszony. i
