The Eighth Tribe, 1975 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1975-04-01 / 4. szám
Page Eighteen THE EIGHTH TRIBE April, 1975 NÉPDALCSOKOR Bartók és Kodály, valamint számos népdalgyűjtő áldozatos munkájának köszönhető, hogy a magyar nép egyik igen gazdag kincsestára, a népdal, a mai rohanó világban is fönmaradt. Falvakban és városokban, iskolákban és kultúrotthonokban él és muzsikál ma is eredeti formájában, a nép ajkán született, örömét és bánatát kifejező ének. Ezekből nyújtunk át egy csokrot és kívánunk jó dalolást. AZ ÜRÖGI FALUVÉGEN I. Ai 0- ifi- fii fa- hí- h- p szól a mu-zsÉ ka, Gye- re ked-ves ki*- an - gyűlöm. i-jünk el o-da. Ott mu- ta-tok ked-vem-re, ba- hám sir ke- ser-ve-sen. Ro-po-gós caók-ja f ^ J J J r*j - tam szi - rád, nem fe- tej- tcm el. 2. Hej a decsi nagy kocsmában szól a muzsika, Ha áriájára káangyalom. gyere be oda. Megforgatlak szívesen, más nézi keservesen. Hej a decsi nagy kocsmában szól a muzsika. 3. Hej a decsi kertek jaj de homokos, Vetek bele rozmaringot, jqj de iüatos. Vetek bek knmagot, a szeretőm elhagyott Hej a decsi keitek alja, jaj de homokos. 0, MEJLY SOK HAL TEREM AltáatcM, K.Z. 1. ó, mely tok bal 2. Szé - pea fl - lit 3. A4-dia ni- i-J^n * i ^ p r r i bah - ha - iah - ha- rah-ha-ha.« Min-den 4- goo bah- ha -rak- ha- rah-ha-ha. a Jó bort mér-nak zeh - ha -reh- he - reh-he-he*. Sem-mit smér ffiu f r t-nJ uvjniFli egy mé - ró makk a Ba-kony - bah- h*-ruh- ha - re • ha -ha. FQ-re-denéa Ka-ponrir - bah - ha-rah - ha - ra - ha -ha. o-lyan hor dó, a-mely fl- reh-be-teh-he - re- he -tea. ö- fűi ott _ __ I- gyál jó- ba - iá - KÖB hát ba - le - tan —, Ri-kon-gat a ka - nász tóm, TÓ - ted nem mj - ni - lom, ni. Ki kfiU az-tie ven- ni. ö- fö- mé -bek be-rehkereh - he - he* to- ki- ig eh -hé -reh -hireh-hé-hifi ha trik-K -gehhe-reh -bereh-he- heti Első estén, amikor odakerültem, még új volt mindez és idegen. Összehuzódva ültem a tűz mellett és apámra gondoltam, meg a testvéreimre. A többi bojtárok vidámak voltak és nagyokat nevettek, de én nem szóltam egy szót se. Az étel sem Ízlett, mint máskor. Aztán egyszerre csak ott állt mellettem Samu bácsi. Hajlottan állt, ősz haján és borzolt szakállán megcsillant a tűz fénye. “Mire gondolsz, gyerek?” Olyan hangja volt, mintha valami sötét sziklabarlang mélyéből jött volna. “Azt a csillagot nézem” feleltem halkan, “a Pásztorcsillagot. Azt választotta volt számomra anyám”. “Minden embernek van egy csillaga” mondotta Samu bácsi egy idő múlva, “csakhogy azt a csillagot nem az égen kell keresni, gyermek, hanem a szívedben”. Egy darabig még állt ott mellettem, botjára dőlve, aztán egyszerre csak kivett valamit a ködmönéből és odanyuj tóttá nekem. “Fogjad. S ha egyedül vagy, mondd el ennek, amit mondani akarnál. Ez majd megvigasztal”. Azzal megfordult és bedöcögött a Sztinaházba. Én ott maradtam egyedül a csillagos nagy éjszaka alatt és a kezemben egy furulya volt. Később gyakorta vissza kellett emlékezzek Samu bácsi szavaira. Mert úgy volt az éppen, ahogyan mondta, akkor. Valahányszor egymagámban maradtam és számhoz vettem a furulyát, olyan volt, mintha elbeszélgettem volna valakivel. Hangok jöttek ki a furulyából, dallamok, amiket soha nem hallottam addig, amiket nem lehetett megfogni, mert szempillantás alatt elröppentek, akár a pillangók. Valahogy olyan volt ez, mintha az érzéseim hangokká változtak volna, ahogy ezeket a hangokat elnyelték körülöttem az erdők, úgy békéitek meg bennem lassan az érzések is, amíg egyszer csak azt nem éreztem, hogy le kell tennem a furulyát, mert nincsen benne több hang. És ilyenkor letettem a furulyát és olyan volt, mintha békét kötöttem volna a világgal. Különösen akkor volt ez így, mikor megismertem Anikót. Már a negyedik nyarat töltöttem fönt a Komámyikon a juhokkal. Öcsém is ott bojtárkodott velem s apámmal csak Julika maradt, lent a házban. Julika még iskolába járt, de már ő főzött apámra s ő is mosott. Apám nagyon megöregedett azokban az években. Anikó azon a nyáron a Ciba-pojánon volt, az apjával. Háromszáznál több juhot legeltettek ők is, valami uraság juhait. Anikó főzött és mosott, apjára és bojtárokra és egy esztendővel volt fiatalabb, mint én. És tizenhat éves voltam akkor. Éppen nyilni kezdtek a harangvirágok, amikor megismerkedtünk. Anikó a patakon jött keresztül, kezében egy kis csokor virággal. Térdig ért a víz. Kissé föl kellett emelje a ruháját és látni lehetett a térdet, 6 Petőfi Sándor: FÜSTBE MENT TERV Egész úton — hazafelé — Azon gondolkodóm: Miként fogom szólítani Rég nem látott anyám? Mit mondok majd először is Kedvest, szépet neki? Midőn, mely bölcsőm ringató, A kart terjeszti ki. S jutott eszembe számtalan Szebbnél szebb gondolat, Míg állni látszék az idő, Bár a szekér szaladt. S a kis szobába toppanék . . . Röpült felém anyám . . . S én csüggtem ajkán . . . szótlanul . . . Mint agyümölcs a fán.
