The Eighth Tribe, 1975 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1975-04-01 / 4. szám
April, 1975 THE EIGHTH TRIBE Page Seventeen Széplaki József: EGYETEMI ÉRTEKEZÉSEK AZ AMERIKAI MAGYARSÁGRÓL Az amerikai államalapítás 200 éves ünneplésének előestélyén, és a most meghirdetett Magyar írás Esztendejében érdemesnek tartom felhívni az amerikai magyarság, kiadók és szervezetek figyelmét az amerikai egyetemeken, rólunk írott tanulmányokra. Az eddig összegyűjtött 186 magyar tárgyú doktor és mester fokú értekezésekből kb. 28 foglalkozik valamilyen formában az amerikai magyarsággal. Ezek mind elfogadott, bírált, angol nyelvű tanulmányok, amelyek nyomdakészen porosodnak az egyetemek könyvtáraiban kiadásra várva. Minden bevándorló csoport lelkesen készül az 1976-os bicentennial év megünneplésére, kihangsúlyozva saját szereplését, hozzájárulását az amerikai társadalom felépítéséhez. Mi magyarok is sok eredményt mutathatunk fel, Kováts ezredestől, kezdve, Kossuth amerikai utján keresztül mai tudósainkig, nem beszélve a 200 év alatt bevándorolt magyar tömegek verejtékes munkájáról. Ezt tükrözi az a 28 értekezés is amely azt is bizonyítja, hogy a magyar értelmiség (90%-át magyarok írták) nem feletkezik meg származásáról. Úgy vélem, hogy szervezeteink, kiadóink felelősége megragadni a 200 éves évforduló alkalmát és az amerikai tömegek tudomására hozni a magyarság szereplését az amerikai társadalom felépítésében. Anyag van, sőt kiadásra kész anyag, most áldozatkészségre van szükség. Célom, hogy felhívjam az illetékesek figyelmét ezekre a tanulmányokra és tudatosítsam azok létezését minnél szélesebb körökben. Library of the Univ. of Minn. Minneapolis, Minn. 55455 WASS ALBERT ADJÁTOK VISSZA A HEGYEIMET! Regény (folytatás) A tűz sejtelmesen világította meg a szobát, apám bajuszát, a pipa füstjét. Condraruhájából hólepte erdők nyers szaga áradt és mi borzongva és tátott szájjal hallgattuk a lassú szavakkal szőtt történeteket, babonás vérmedékről, titokzatos vadkanokról, fehér szarvasbikákról és arról az időről, amikor még szabad volt magyarul szólani a hivatalokban, a csendőrök is magyarul beszéltek és szabadon járhatott puskával az, aki akart. Apám mondta, s amig mesélt, szemében megcsillant a tűz fénye s vállán újra ott lógott láthatatlanul a kedves régi puska, amit elvettek tőle az urak, akik odaajándékozták Erdélyt Romániának. Medvét mi is láttunk néha, ha málnászni jártunk fent az üverekben nyáron. Holdvilágos éjszakákon odajártak túrni a vaddisznók házunk főié, a tisztásra és ősszel a szarvasbikák bőgése aláhallatszott a gerincekről. Vadászokat is láttunk olykor, néha hozzánk is betértek, hogy megigyanak egy csupor tejet, vagy megfőzzék az ételüket. De ezek nem hozzánk tartozó urak voltak, nem értették a beszédünket. Apám néha elment velők, cipelte a hátizsákjaikat és ilyenkor borravalót kapott. De puskát nem adtak a kezébe. Dróttal vadászott csak szegény apám rókára, nyestre. És azt is titokban és nagy vigyázattal, ahogy annak kell, aki ellenség között él. Mi ellenség között éltünk, akik lent a városok hivatalaiban tanyáztak és hatalmasabbak voltak, mint mi és ezt a hatalmat abban az idegen messzi városban kapták, aminek Páris a neve. Mikor végeztem az iskolával, apám felküldött bojtárnak a komárnyiki juhászok mellé, hogy pénzt keressek. Májusban mentünk föl a juhokkal, amikor a hó már elment odafönt és októberig maradtunk ott. Nagy széles tisztás volt a Komárnyik, mélyen bent a Szalárd-patak fölött. Négyszáz juhot fejtünk, a sajtot málhás lovak vitték le hetenként egyszer a faluba. A juhászt, akinek a keze alá kerültem Samu bácsinak hívták és már öreg volt nagyon. Lassan mozgott és lassan beszélt. Rajtam kívül még négy bojtár serénykedett alatta, de én voltam a legkisebbik. Nékem még nem volt dolgom a fejéssel. Csak vigyáznom kellett a juhokra, amikor legeltek. Samu bácsi a Sztinaházban aludt, mi öten a félfödél alatt, közel a karámhoz. Ott aludtak a kutyák is. Esténként nagy tüzeket gyújtottunk. Nem mintha sütni akartunk volna valamit, puliszkával és juhsajttal éltünk egész nyáron. De mert szép volt elheverni a tűz mellett ott fent a hegyen, nézni a csillagos éjszakát, ahogy fölénk borul, mint egy óriási sátor és hallgatni kereken az erdőket, ahogy a sötétség mögött megszűrték titokzatosra a csöndet és a patakok zúgása úgy hallatszott föl messziről, mint egy borzongató simogatás. 5
