The Messenger, 2006 (2-5. szám)
2006-07-01 / 4. szám
Pastoral Care o by Rev. Csilla Tóth "As for me, far be it from me that I should sin against the Lord by failing to pray for you. And I will teach you the way that is good and right." 1 Samuel 12:23 It has been said, "The secret of all failure is prayerlessness." I am sure that most of us realize that we do not pray as much as we should. In the morning the duties of the day begin to crowd in upon us and we fail to take time to pray. Each day we find it easier to neglect our quiet time with God. It is natural for Satan to attack us by keeping us from prayer, for it is on our knees that our victories for God are won. Satan will do everything he can to keep us from praying, and he has won his victory if he can accomplish this. He would rather keep us busy in service than in prayer. He would rather have us study the Word than pray. Service for the Lord is important, and we need to read the Word, but these must be accompanied by a life of prayer. Perhaps we need to revise our schedules so that we have time for prayer. We may be preoccupied with "things" which are unimportant. We may have to rise earlier in the morning so that we can spend time in prayer and communion with our Lord. I know many who regret that they are unable to spend as much time on their knees as they would like to. But we must not forget that we can also pray while we are doing other things. What do you do when you are ironing, washing dishes, walking down the street? There are many times during the day when we can spend a few minutes in prayer. Tövis és Kegyelem "Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. De ő ezt mondta nekem: Elég néked az kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség átal ér célhoz." ( 2 Kor. 12: 7-9) Milyen fájdalmat tud okozni egy tövis szúrása! És az apostol, Íme, arról panaszkodik, hogy,, tövis adatott a testembe". Mi volt ez a tövis? Nem tudjuk bizonyosan. Erről a tövisről azt Írja az apostol, hogy,, adatott" a testébe. Tehát nem Isten ítéletének a következménye, hanem Isten próbája. A mi életünknek is megvannak a tövisei, melyeket Isten ad. Hányféle tövis van, mely gyötör bennünket? Ki tudná azt felsorolni? Betegségek és gyöngeségek, csapások és gyászok, hántások és keserűségek? Milyen kínok tudnak ezek okozni! A tövis behatol mélyen a testbe. Pál is arról panaszkodik, hogy háromszor könyörgött, hogy az Úr szabadítsa meg a testébe adott tövistől, és a válasz mind a háromszor: nem. A tövis megmaradt. Miért? Pál maga adja meg a választ: " hogy el ne bizakodjam". Ha minden sikerülne az életünkben, akkor nagyon könnyen elbizakodnánk. Pál az előzőekben csodálatos látomásokról beszél. És most úgy érzi, hogy a tövis Isten azért adta, hogy a kijelentés nagysága miatt el ne bizakodjék. Minél inkább áld az Isten, annál nagyobb szükség van az alázatosságra. És a tövist azért adja Isten, hogy megtanuljunk alázatosak lenni. A tövis okozta kinban megtanulunk térdre hullni. Megtanulunk az apostollal együtt az Úrhoz könyörögni. Az apostol azonban kijelentést nyer: „Elég neked az én kegyelmem." A tövis okozta kinban úgy érezte, mintha elhagyta volna Urának kegyelme. De nem! Maga az Úr bátorítja, hogy a kegyelem megmaradt, és ez a kegyelem erőt ad, hogy a tövissel a testében is végezheti tovább a munkáját. Nem az ő erejére van szükség. Ahol az ember még azt mondja: az én erőm, ott Krisztus visszatartja erejét. Ahol azonban az emberi erő a végéhez jutott, ahol az emberi szív szegény, üres házzá lett, ott bevonul Krisztus ereje. Amint a nem tud megtenni az ember, megteheti az Úr. Ha te erőtlen vagy, Krisztus megerősíthet. Sóhajtozhatsz terhek alatt, amelyek sokszor nagyon súlyosak gyönge erődhöz képest. És akkor Krisztus hozzátesz még egy terhet, és most minden sikerül, mert Krisztus megerősít. De csak akkor sikerül, mert Krisztus ha azt a terhet Isten rakta ránk. " A teher, amely alatt az erős panaszkodik, könnyen elviselhetővé lesz egy gyermek számára, aki a kereszt terhét megértette"- Írja Zinzendorf. Ezért kell számunkra a tövis okozta gyöngeségnek drága lenni. Ez a bejárati kapu Krisztus ereje számunkra. Akarjak mindig kisebb lenni, hogy Nélküle többé semmit se akarjak tenni. így járjunk az O erejében, vigasztalódva, még ha nagyon fájdalmas is a testünkbe adott tövis, és az élet minden szenvedése közepette is tudjunk Pállal vallani: amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős. Istenem, köszönöm a tövist, amit a testemben adtál. Megvallom, nagyon fáj, de köszönöm mégis, mert drága eszköz a kezedben, amely engem elvezet, hogy megtapasztalhassam Krisztus erejének mindenre elégséges voltát. Köszönöm a tövist, mely megtanított arra, hogy ne én legyek erős, hanem Krisztus erejének engedjem át magam. Ámen 4 The Messenger
