Fraternity-Testvériség, 2010 (88. évfolyam, 1-4. szám)
2010-07-01 / 3. szám
Fraternity I Testvériség Marosvásárhely A legjellegzetesebb épület a Kultúrpalota, mely az erdélyi szecesziós művészetet mutatja be, továbbá olyan magyar kincset rejt, amelyet sehol sem láttam. Több intézménynek ad otthont: az Állami filharmóniának, a Maros megyei könyvtárnak, a Művészeti múzeum és képtárnak, és a Történelmi múzeum állandó kiállításának. A földszint 45 méter hosszú folyosó fala carrara márvánnyal van beborítva velencei tükrökkel a két végén. Ám a legcsodásabb terem a Tükörterem, mely az első emeleten van: három tükör az egyik oldalon, és szemben hat színes üvegablak, amely székely balladákat mutat be. Ez a terem egyben fogadóterem is, melyben a fotelek magyar népművészeti tulipánokra emlékeztetnek. Még a lépcsőházat is színes üveggel, nagyjaink képeivel díszítették. Egy másik érdekesség, hogy Dr. Bárnády iskolaszerűén akarta megépíteni ezt a palotát. Ezzel kapcsolatban emlékszem, hogy édesanyám mesélte, mikor színházba járt ide, és ebben az épületben tanult zongorázni. Igen büszke vagyok édesanyám városára! Az utolsó nap, pénteken, bementem a Keresztelő Szent János templomba. Az atya szavait nem felejtem el: “Jöjjetek mindig el a templomba, a misére, mert szükségünk van, hogy találkozzunk az Úrral. Szükségünk van arra az erőre amelyet kapunk Tőle.” A templom telis-tele volt, és a mise végén a székely himnuszt énekelték el, ami nagyon meghatott. Szombaton mentünk tovább, Szovátán keresztül, a sós vidéken, közel a só kövekhez és Parajdhoz. Ez már Erdély közepe volt. Sok székely házat és kaput láttunk. Egy kisfiút megkérdeztünk, hogy merre menjünk Szovátára, melyre úgy felelt, mint egy kis katona, a kezét egy irányba emelve: “Ottan által.” Meg is érkeztünk Szovátára baj nélkül. Korondnál megálltunk a híres kék cserepeket készítő iparosok kirakatánál. Székelyudvarhelyen mindjárt csupa magyar hangot hallottunk. Különösen jó érzés volt ez! Az Emlékezés Parkját elsőnek néztük meg. Több szobor áll körben a város közepén: Csaba Királyfi, Szent István, Szent László, Fráter György, Bethlen Gábor, Hunyadi János, Báthori István, II. Rákóczi Ferenc, Bem József, Wesselényi Miklós, Széchenyi István, Gróf Bethlen István, Kós Károly, Nyirő József, Vándor Székely, Márton Áron, Benedek Elek, Orbán Balázs, valamint Tamási Áron. Nagyjainkat itt nem felejtették el. Székelyudvarhely lakosságának 95% magyar. Elmentünk a katolikus templom előtt, a Szűzmária szobra előtt, és egy 1945-ös katona szobra előtt, aki magasra tartja a magyar zászlót. Balra a szeretett Benedek Elek mesemondóról nevezett Benedek Iskola áll. Betértünk egy kis cukrászdába, ahol kedvesen fogadnak. Itt mintha eltűnt volna a román világ. Siettünk tovább, de Székelyudvarhelyet soha nem felejtjük el. Hamarosan elértük Csíkszeredát. Csupa hegy volt köröttünk gyönyörű napsütéses naplementében. Modern épületek között mentünk, s kerestük Csíksomlyót. Megtaláltuk az utat, mely visz a nagy búcsú temploma felé. Lakást kerestünk, egy magyar feliratos ház előtt álltunk meg. Jól választottunk, egy székely asszonyka nyitott ajtót nekünk, és kedvesen mosolygott ránk. Behívott, leültetett, bizalommal beszélt, végül kaptunk egy gyönyörűen tiszta kis szobát. Vasárnap megmutatta a gyönyörű kis kertjét, a nyuszikákat és tyúkokat, majd finom reggelivel vendégelt meg, és elmesélte, hogy férje egy nap-hő-berendezést készített a tetőre, amely az egész házat vízzel tudja melegíteni. A székelyek nem hagyják magukat, Isten áldja őket! Székelyudvarhely 17
