Fraternity-Testvériség, 2010 (88. évfolyam, 1-4. szám)
2010-07-01 / 3. szám
Segesvár Mindenemet magammal hordozom. És ami enyém volt, enyém marad, Innen is, túl is a csillagokon ... Omnia cum porto: Reményik Sándor verse, részlet Még azon a délutánon elkocsikáztunk a Hargitára, a Gyimesi Hágóra, a három Gyimesfelsőlokra, Gyimesközéplokra, és Gyimesbükk- re, egészen az ezeréves magyar határig. Egy fekete ruhás csángó magyar asszonyt szólítottunk meg az úton, merre van az ezeréves magyar határ, így felelt: “Oda már én nem tudok elmenni mert nekem túl messze van,” de mégis, megmondta merre menjünk. Kitűnően beszélt magyarul. Az ezeréves magyar határ egy nagy kereszthez vezetett a domb csúcsára. Mellette lejjebb egy omladozó régi templom három falára a világháborúk hősi halottainak állítottak emléktáblákat. Nevük melett a piros-fehér-zöld koszorú található. Az út másik oldalán kezdődik a régi Románia itt található, II. Rákóczi Ferenc egyik régi vára. Hazafelé Segesvárra is benéztünk s megnéztük a gyönyörű középkorú várat és a várost. Szép, mint egy álom. II. Géza hívta meg a szászokat 1141-ben. Szék megyében éltek ezredévek óta a magyarokkal, mégis megtartották nyelvüket. 1989-ben Németországba visszavándoroltak. Végül Magyarország felé indultunk. A magyar határnál nem tudtam visszatartani a könnyeimet. A nagy magas fenyőerdők, a hegyek, Erdély, szép hazám örökké velem marad. Adja a jó Isten, hogy még egyszer vissza térhessünk Erdélybe. Békesség, Áldás legyen Rád! Szovátaí sótömb Csíksze1 Ja Itt két napot töltöttünk el. Vasárnap elmentünk a misére, a Ferenciek Kegytemplomába, a Csíksomlyói Szűzanyához. A magyar misét meghatódottan hallgattuk. A székely kórus énekelt, itt hit, remény, szeretet volt. A pap mindenkit szeretettel hívott a körmenetre a templom előtt. Végigmentünk a stációkon: a Szent János Kápolnán, a Salvator Kápolnán, a Szenvedő Jézus Kápolnán, s mindegyiknél megálltunk, térdepeltünk, és a székelyek virágot tettek a kereszt alá. Később bementünk Csíkszeredába. Megleptek a régi szép épületek. Megebédeltünk egy vendéglőben. A pincér magyar volt, aki Magyarországról jött és letelepedett. Házasodni készült. A Mikó Várhoz ballagtunk. Szép fasor és kert volt előtte. Bepillantottunk az udvarba. Az emeleten három kiállítás volt látható: a Budapesti Szépművészeti Múzeum képei közül, az állandó Népművészeti Székely Múzeum kiállítása, és egy középkori keresztény kiállítás. A címlapfotón Lövéte község látható, a képet Trinfuly Melinda készítette “Lövéte (...) magas, sűrűn egymás mellé és egymás fölé épített házaival, különösen a távolból festőileg szép tájat alkot, közötte törtet át a malmokat és ványolókat működtető Homoród, zuhatagos gátjaival kiegészítve egy havasi falunak vonzó képét.” — A Székelyföld leírása, Orbán Balázs, 1830-1890, néprajzi gyűjtő
