Fraternity-Testvériség, 2006 (84. évfolyam, 1-4. szám)
2006-04-01 / 2. szám
Fraternity- Testvériség Page 9 Fabri has been a member and supporter of HRFA for countless years and is the Area Fraternal Coordinator for the Western Pennsylvania area. Fraternal MVPs are part of the NFCA’s Fraternalists-in-Action program, which recognizes individuals whose unique stories best represent 21st Century fratemalism. These fraternalists demonstrate exceptional compassion and vision through their volunteer activities. About the NFCA The 120-year-old NFCA unites 76 not-for-profit fraternal benefit societies operating in all 50 states, the District of Columbia and Canada. The association represents 10 million people in 36,000 local chapters, making it one of America’s largest member networks. Fraternal benefit societies provide their members with leadership, social, educational, spiritual, patriotic, scholarship, financial and volunteer-service opportunities. Combined, the NFCA’s member-societies maintain more than $315 billion of life insurance-in-force and, in 2004 alone, contributed almost $390 million to charitable and fraternal programs. In addition, fraternalists volunteered approximately 91.5 million hours toward community-service projects during that same period. For more information, visit the NFCA’s Web site at www.nfcanet.org. Rose Riccefti Director, Communications & Marketing National Fraternal Congress of America Arany János: A FÜLEMILE Hajdanában, amikor még így beszélt a magyar ember: Ha per, úgymond, hadd legyen per! (Ami nem volt épen oly rég) - Valahol a Tiszaháton Élt egy gazda: Pál barátom, S Péter, annak tőszomszédja; Rólok szól e rövid példa. Péter és Pál (tudjuk) ftyirban Összeférnek a naptárban. Könnyű nekik ott szerényen Megárulni egy gyékényen; Hanem a mi Péter-Pálunk Háza körül mást találunk: Zenebonát, örök patvart, Majd felfordítják az udvart; Rossz szomszédság: török átok, S ők nem igen jó barátok. Ha a Pál kéménye füstöl, Péter attól mindjár' tüszköl; Ellenben a Péter tyúkja Ha kapargál A szegény Pál Háza falát majd kirúgja; Ebből aztán lesz hadd-el-hadd, Mely a kert alá is elhat! Ez sem enged, az se hagyja, S a két ház kicsinye, nagyja Összehorgolnak keményen, Mint kutyájok a sövényen Innen és túl összeugat S eszi mérgében a lyukat. De, hogy a dologra térjek, Emberemlékezet óta Állott egy magas diófa, Díszéül a Pál kertjének. A szomszédba nyúlt egy ága, Melyet Péter, minthogy róla A dió is odahulla, Bölcsen eltűrt, le nem vága. Történt pedig egy vasárnap. Hogy a fentírt fülemile Ép' a közös galyra üle, Azt szemelvén ki oltárnak, Honnan Istent jókor reggel Magasztalja szép énekkel: Megköszönve a napot, Melyre, im, felvirradott. A sTigtoés harmatot, zellőtis illatot; A fát, melynek lombja; Á fészkH.hóf párjaicölt, örömet.Hnefyteli éjéfelteli; SzovaDte benne él i^jS-mit ki Anajy fit körében lét, szemlél, ipmpát, fén-y Mely dicsőség - Semmi kétség - Ő érte Jött létre Csupán ő érette mind! Elannyira, hogy Pál gazda. Ki gyönyörrel ott hallgatta, így kiáltott örömében: "Istenem, uram Beh szépen Fütyöl ez az én madaram!" "Kende bizony az árnyéka! Mert olyat mondok, hogy még a...' Hangzik átal a sövényen Egy goromba szó keményen. "Hát kié - pattogja Pál - Mikor az én fámra száll?" "De az én portámon zengett: Hogy illetné a fütty kendet!" Pál nem hagyja: ötét uccse! Péter ordít: ő meg úgyse! Többriil többre, szorul szóra, Majd szitokra, majd karóra, pe a füttyöt, ni jött, i! halálig. Majd mogorván Átugorván Ölre mennek, hajba kapnak; Örömére a szent napnak Egymást ugyan vérbe-fagyba, - Hanem a just mégsem hagyva. Pál azonban,bosszút forral. És ahogyan, véres < Megy panaszra, bírót 1 S melyét a vérszenny*tanúsít A bgntalmat előadj! gat, úgymond, cJnem hagyja, t^bb fölmegy a^cirályig Térijén csúszva: | Me/y az ős diófy cm engedi, ne Nyomatékül egy tallért dob Az igazság mérlegébe. Mit a bír^RÚsztat a jobb OldalftflTevő zsebébe, étert sem hagyá pihenni . nagy ártatlan igazság: Nem rest a bíróhoz menni Hogy panaszát meghallgassák, így súgj* ijörtént, - elbeszéli, vé a fütty, ő azt véli: Nincs vármegye, Ki elvegye, Nincsen törvény, nem lehet per. Hisz azt látja Isten, ember! - De, hogy a beszédet össze Annál jobb rendben illessze, Az ütlegből sokat elvesz És a joghoz egy tallért tesz, Mely is a bírói zsebben Bal felől, a szív iránt, Meghúzódik a legszebben. Felderüle a kívánt Nap, mely a vitát eldöntse, Hogy a fülemile-pörben Kinek szolgál a szerencse. Ámde a bírót most cserben Hagyja minden tudománya, És ámbátor Két prókátor Minden könyvét összehányja, S minden írást széjjeltúr is: Ilyen ügyről, Madárfüttyről, Mit sem tud a corpus juris', Mígnem a biró, haraggal Ráütvén a két zsebére S rámutatván a két félre, Törvényt monda e szavakkal A szegény fülemilére: Hallja kendtek! Se ide nem, se oda nem Fütyöl a madárka, hanem (Jobb felől üt) nekem fütyöl, (Bal felől üt) s nekem fütyöl: Elmehetnek. * Milyen szép dolog, hogy már ma Nem történik ilyes lárma, Össze a szomszéd se zördül, A rokonság Csupa jóság, Magyar ember fél a pörtül... Nincsen osztály, nincs egyesség Hogy szépszóval meg ne essék, A testvérek Összeférnek, Felebarát Mind jó barát: Semmiségért megpörölnf Vagy megenni, vagy megölni Egymást korántsem akarja: De hol is akadna ügyvéd Ki afulemile füttyét Mai napság felvállalja!? (1854)
