Fraternity-Testvériség, 1979 (57. évfolyam, 1-4. szám)
1979-01-01 / 1. szám
Messze földről jöttek az emberek a gyógyító füveshez. Egész kocsitábor várakozott már odakint, amikor megérkeztünk. Mindenfelől voltak ott parasztkocsik, szekerek és csézák, a ház előtt néhány autó és egy rozzant taxi. A sok gyógyulásra váró ember, asszony, gyerek körülfolyta a szép nagy tornácos házat, akik a várószobába nem fértek, azok odakint a tornácon, vagy az udvarban várakoztak. Közben meséltek csodatörténeteket. Mindenki tudott valakit, akin már semmi nem segített, de Mészáros Ferenc meggyógyította. A lovaknak is feladtuk az abrakot és mi is faltunk a szalonnából, Kemence János is kért egy falást, de csak a “szöme kívánta” megenni nem tudta. Aztán amikor ránk került a sor, alaposan szemügyre vettem a füves embert. Kemence János, mint az elvert galamb gubbasztott a karosszékben és a feje is lógott, mint jég után az árpának. Trombitás tisztelettudóan elmondta, hogy és mint történt és hogy kezdődött a baj. A fűvesember felemelte Kemence János kezét és megnézte a körmeit, előbb a bal, aztán a jobb kezén. Utána megnézte a nyelvét és lehúzta a szemhéját. Akkor a hóna alatt átfogva, felemelte a székből Kemence Jánost, jól odaszoritotta a melléhez, mintha csak birkózna vele és a következő pillanatban a földhöz akarná csapni. De nem csapta, hanem csak felemelte a levegőbe, hogy a lába ujja sem érte a földet és háromszor megropogtatta. Kemence nyögött, aztán amikor újra visszakerült a földre, úgy maradt ott állva. A füves ember most hátulról a nyakát és a vállát gyúrni, csipkedni kezdte, de úgy, hogy nagy hüvelykjei alaposan belevájtak egészen a csontig. Jajgatott is Kemence János, pedig összeszoritotta a fogát. Ezzel már vége is volt a gyógykezelésnek. A kezelés teljesen ingyenes volt, azért semmit nem fogadott el a füves ember, csupán a teafűért, amit egy papírzacskóba gyömöszölt, járt fizetség. Az is azonban tetszésszerinti. Megköszönte Kemence is, meg Trombitás is a fáradságot, de nem a gyógyítást, mert akkor nem használna” igy kiáltotta utánunk Vince Csőre. Két szép liba, meg egy szakajtó tojás, meg egy zsák orosházi búza, Trombitás cipelte be a holmit az udvarra, aztán amikor a zsákkal fordult, elénk állt a füves ember. A zsákot vigyék vissza, hanem háromszor naponta igya a teát és a gőzével borogassa a hátát... Valahogy megváltozott a véleményem a füvesemberről. Láttam azt, hogy nem használja ki az embereket. Soha nem bíztam az ilyen javas, kuruzsló vagy csoda gyógyítókban, annyi azonban bizonyos, hogy amikor a Három Rózsa beszálló csárda udvarán megálltunk, Kemence János nyögve ugyan, de a maga erejéből kászolódott le a kocsiról. Az étvágya is megjött a keserű teától, mert bevágott egy jókora tál birkapörköltet. Gerendásra már diadalmenetben értünk. Kiszaladtak az asszonyok a házakból. Julis kötényét gyömöszölve sírdogált. Möggyógyut-e édös uram hát? Kemence János kissé félvállasan még, de a maga lábán ment be a pitvarba, hadd lássa az utca népe. Mög én, még a hogy gerincin is emönnék... Mint a futótűz terjedt szét a hír: a füves embör möggyógyította Kemence Jánost. ADÓSSÁGLEVÉL ELÉGETÉS November 12-én tartotta a McKeesporti Magyar Református Egyház az új templom, társadalmi terem és lelkészlak adósságlevél elégetési ünnepet. A délutáni istentiszteleten a környékbeli lelkészek végeztek lelki szolgálatot. A igehirdetést magyarul Ft. Nagy Lajos, angolul Ft. Dömötör Tibor végezte. Az AMRE adósságlevelét Nt. Orosz Árpád Csaba lelkipásztor jelenlétében Ft. György Árpád az AMRE elnöke és Bakos György gondnok égették el. Boldog, Isten áldásaiban gazdag húsvéti ünnepeket kívánunk Egyesületünk minden egyes tagjának. 19
