Fraternity-Testvériség, 1977 (55. évfolyam, 1-4. szám)
1977-01-01 / 1. szám
^Szépirodalom— Füry Lajos: A BÖDÖGEI SZIVATTYÚ Szeptember végén Bödögén már széliében - hossz- szában szilvalekvárt és paradicsomot főznek as asszonyok és a télire való csalamádét vágják nagy üvegekbe, meg a kapros uborkák, tormaszeletekkel megtűzdelve forrnak a napon. Az emberek azonban ennél sokkal fontosabb dolgokkal foglalkoznak. Az elmúlt vasárnap a bödögei önkéntes tűzoltó testület templomozás utáni díszgyakorlatán minden a legnagyobb gyönyörűséggel ment. Soltész Ferkó igaz, hogy majdnem a ponyva mellé ugrott az iskola háztetejéről, de azért a markos legények csak alászaladtak és elfogták. Igen nagy éljenzést is kapott. A létrán is olyan ügyesen másztak fel az iskola padlására, hogy öröm volt nézni, aztán a csővezető belefújt a sípjába és mindenki várta, hogy meginduljon a víz. A bámészkodó lányok már előre visongtak, mert jól tudták, hogy Bene Pali, amilyen legény, tréfából őket is megspricceli. A tömlő azonban csak laposan feküdt a létrán és nem akart megtelleni, mert a víz nem jött. A csővezető még hangosabban fütyült a létra tetején. A két markos tűzoltó verejtéke szakadt, ahogy hajtották ide - oda a fecskendő szivattyújának a rúdját, de víz nem jött. Benyó bácsi még egy pitli vizet öntött a csőbe és még jobban megnyomkodta az iskola kútjába lógó cső végét, hogy jobban elérje a vizet. Már Jegenye Lénárd tanító, az önkéntes tűzoltó testület parancsnoka is próbálgatta a szivattyút, pedig ő nagy szaktekintély, mert elvégezte az elmúlt nyáron a tűzoltó tanfolyamot és a vizsgát oklevéllel tette le, víz azonban nem jött. A vasárnap délutáni összecsődült bödögei közönség viccelődve, fűszeres megjegyzéseket eresztgetve becsmérelték a bödögei tűzoltókat. No, ezektől ugyan leighet az egész falu, merr a spriccelőjük annyit sem ér, mint az erdőbe tévedt kutya... Már csak a legbiztosabb, ha maradunk ezután is a lajtnál aztán ha köll kézrül kézre adogatva a kannákat áttyuk a tüzet... Na adja Isten, de hát ha eddig megvótunk illen modern dolgok nélkül, osztán minden tüzet ahogy tudtuk eloltottunk, hát ezután is megleszünk.., Az emberek hazamentek, de a községházán a vezetők összeültek. Jegenye Lénárd a szaktekintély megállapította, hogy a szivattyú öreg, valahol levegőt kap, meg kellene javítani, de sokba kerül és inkább egy új szivattyú kellene. Mégis csak nagy szégyen, hogy éppen Bödögének nincs még új motor szivattyúja, amikor az összes környéki falvakban már mindenütt van. A jegyző asztalán különben is ott fekszik a minisztériumból a megyén át leküldött felhívás, hogy minden község szerelje föl a lehető legkorszerűbb tűzoltó fölszereléssel tűzoltóit, mert ez nemzetgazdasági érdek a magyar vagyon meg mentése, biztonságunkat és a vezetőségbe vetett hitet és bizalmát növeli. Különben is a háborús veszély növekedésére vonatkozólag elsőrendű nemzetvédelmi és hazafias kötelezettség. Mindezt ismertette a jegyző. Hozzá is szóltak többen, de nem nagyon akarták az adóban megszavazni, végre is az öreg Kalotás Antal bácsinak támadt az ötlete. — Hát úgy kellene ezt a szivattyút, éppen mert ilyen nagyon fontos a magyarságnak közadakozásból összehozni, aztán akkor milyen szép példa áll majd előttünk, hogy íme, milyen egységes a bödögei magyarság és milyen áldozatkészséges. Tehát tessék összehívni azt a néhány módos vezető embert, az egyesületek vezetőit, meg a nőegyleteket, hogy megbeszélésen elkezdünk egy általános gyűjtést a szivattyúra. .. Óriási taps és éljenzés követte Kalotás Antal bácsi szavait. Szigetközy Márton felajánlotta házát, hogy egy vacsora keretében vendégül látja a meghívottakat, ahol a megye kiküldöttje az alispán képviseletében előadná a szivattyú fontosságát és a helyi vezetők pedig megbeszélik a gyűjtés és az önkéntes adományok módozatát. Nagy éljenzés. Voltak ezután egészen könnyű elintézni valók és igen nehezek. Könnyű például, a megyei kiküldött meghívása és újságíró kérés Pestről. Könnyű az összejövetel idejének megállapítása. Annál nehezebb annak eldöntése, hogy előbb legyen a vacsora és azután a gyűlés vagy fordítva. A jegyző azzal érvelt, hogy az emberek úgyis egész nap a határban vannak és jól beszalonnázva, kolbászozva jönnek el majd az esti ülésre, tehát inkább későb legyen a vacsora, az ülés után. Jegenye Lénárd azonban attól tartott, ha az emberek elkezdenek beszélni, tekintettel arra, hogy legtöbbje még az evésnél is jobban szeret beszélni, annál is inkább, mert otthon as asszony beszél, hát a jó vacsorával megtöltött gyomor elbágyasztja az embereket és így gyorsabban megszületik majd a határozat. 19
