Fraternity-Testvériség, 1977 (55. évfolyam, 1-4. szám)

1977-01-01 / 1. szám

Vivát, ez az érv győzött. Igen nehéz kérdés volt még, hogy a kacsapecse­nye után a sertés karaj vagy előbb a töltött káposzta jöjjön, káposztás rétest is készítsenek vagy pedig csak almás, mákos, túrós, diós, és lekváros rétes legyen a mokka torta és a francia krémes, meg a képviselő fánk után. Végre nagy nehezen megoldódtak ezek a kérdések is. Csütörtökön este, hogy senki ne vétsen a böjt ellen, nyolc órakor pontosan már majdnem együtt volt a társaság és az üvegezett verandán foszlós porcos pogácsát, szárazra aszalt füstölt kolbászt és sonkát öblögetett szilvapálinkával, konyakkal vagy spriccer- rel, kinek - kinek ízlése szerint. A zászlóanyák te­kintélyük megóvása végett Somlyói érdes bort kaptak. Asszonynép nem volt hivatalos, csak a két zász­lóanya, akik a nőegyleteket képviselték és a főjegyző, aki muszájból hordta magával mindenhová a felesé­gét, végül a miniszteri kiküldött, aki autón érkezett még délután szintén feleségestől. Kilenc órára a háziasszony többször sürgetett, hogy elhül már a májasgombócleves, tehát tessék asztalhoz ülni. A megtoldott nagy ebédlőasztal körül tizennyol­cán ültünk. Az asztali áldás előtt még három csepp étvágy­csináló ivás volt és utána kezdődött a leves. A magyarok nagy levesevők, így kétszer is re- petálták a kitűnő levest. Azért jutott hely bőven mindennek. A zászlóanyák és a jelenlévő hölgyek sem sze­rénykedtek, sem vonalaikat nem féltették, hanem két­szer is szedtek a töltött káposztából. Fénycsedtek a homlokok, köszöntők hangzottak és dicsérték a háziasszonyt, az urát, a szakácsnőt, mindenkit akit illetett. A fűszeres ételhez egy - két fűszeres vicc is el­hangzott és a nagy tiszteletű Fábián Máté csak ba­juszát csavargatta, a plébános úr nagyon elfoglalt volt a fánkjáról leszóródott porcukor megmentésével. A bevezető asztali bor után nehéz pecsenye, aztán megint édes és végül bikavér következett a kávé elé. Asztalbontás után a dohányzóban szorultunk össze, ki pipával, ki gyűrűs szivarral hátradőlve a karosszékben az emésztés csöndes ernyedtségében pihent. A tanító a jegyző felé kacsintott, hogy neki volt igaza, hamar lesz itt döntés, mert a társaság elszun­dikál. Szigetközy Márton házigazda szipkájával kopo­gott a hamutálján, aztán bejelentette, hogy vitéz Marocsa Töhötöm főjegyző néhány szót kíván szólani a tisztelt egybe gyűlt társasághoz. Vitéz Marocsa Töhötöm megköszönte a házi­gazda magyaros vendéglátását és szeretettel üdvözölte Bödögén a körünkben megjelent nagy országos neve­zetességű embert, aki Pestről egyenesen ide utazott hozzánk, fáradságot nein kímélve, hogy ma este itt előttünk beszéljen nekünk a szivattyú létfontosságá­ról. Taps, éljenzés, köhécselés, szivarok újragyújtása, székek tologatása, hogy mindenki jól láthassa a be­szélőt. A szónok mindjárt kezdet - kezdetén megmondta, hogy arról van szó, hogy szivattyú kell, az pénzbe kerül és ezt a pénzt elő kell teremteni, tehát mega­jánlás és gyűjtés. . . Mindenki helyeselt és Jegenye Lénárd azonnal elkezdte ismertetni a szivattyú fontosságát, leírását, majd miután fél óráig beszélt elővette egy lexikon- szerű vastag kötetből a szivattyú történetét és Leonar­do da Vinci által szerkesztett szivattyúktól kezdve olvasni kezdte... Végre amikor egyszer kettőt lapozott és a folyta­tást kereste, a Thököly Buzogánya című egyesület elnöke azonnal beugrott és a szivattyú fontosságáról beszélve áttért arra, hogy milyen nehéz helyzetben volt Thököly Imre, amikor a török szövetségeseként tűrnie kellett, hogy az országra szabadított török és tatár hadak pusztítsanak, mert így várta az ország felszabadítását a németektől. Úgy fél órás folyamatos előadás után közbeszó­lott a Helység Kalapácsa Egyesület elnöke, hogy Budavár fölszabadítását Thököly és a felkelők késlel­tették. .. No erre aztán nekiugrottak még a zászlóanyák is és parázs vita támadt, alig sikerült lecsillapítani a kedélyeket az espereseknek. A jelenlévő ecetgyáros vegyészmérnök viszont el­mesélte, hogy tulajdonképpen milyen fontos is az ecet a táplálkozásban és a magyar konyha mennyire nem tudja nélkülözni az ecetet... Szünetjében a gimnáziumi tanár elmondta, hogy a bödögei határban az ásatások tovább folynak, igen sok honfoglaláskori magyar sírt találtak és az ásatá­sokhoz a legtöbb segélyt az itt jelenlévő Szamuráj Kardja Egyesület elnöke adta.. . Nagy taps és éljenzés és közben azonnal beszélni kezd a megyei levéltáros a törökkori okiratok hamisí­tásáról, amíg végre a házigazda közbeszól és szót kér a kiküldött szónok részére. 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom