Fraternity-Testvériség, 1976 (54. évfolyam, 1-4. szám)

1976-07-01 / 3. szám

kivívásába bele van építve a magyar vér és hősies élet áldozat.

Kezdve 200 évvel ezelőtt Kováts Mihály ezredessel, Washington lovasságának kiképzőjével, aki 200 évvel ezelőtt a charlestoni halálrohammal megfordította az egész szabadságharcot, ahol hősi halált is halt ennek az országnak szabadságáért és függetlenségéért.

Azután a lincolni szabadságharc hős magyar tábornokai: Asboth, Számwald, ezredesei: Percei, Zágonyi, stb.

Az I-ső és Il-ik Világháborúban, Koreában, Vietnámban hősi halált halt fiaink tiz-ezrei.

Nézzétek meg a magyar templomok előcsarnokaiban a hősi halált halt magyar fiuk emléktábláját.

Az én trentoni templomomban több mint 150. Cleveland, Detroit, Perth Amboy, Bridgeport stb. Ur Isten! mennyi magyar vér hullott ennek a hazának és más országoknak a szabadságáért.

És most ezt az országot akarják szétrombolni a hitetlenek, a hazaárulók, a társutasok, a liberálisok, a Kissingerek, a Sonnenfeldek, akik a történelem legvérengzőbb gonosztevőinek, zsarnokainak, elnyomóinak adják el Európa felét és kényszerítették rá elnökünket, hogy írja alá a helsinki szerződést, ahol 100 milliókat, közöttük régi hazánk népét ítélték örökös rabságra, vagy kiirtásra. Helsinki éppen olyan átkos mint Trianon és Yalta, s a szabadság fáklyahordozójának, Amerikának, az elnöke mégis aláírta Trianonba. Apponyi Albert, amikor kérték, hogy írja alá Magyarország feldarabolásának az iratát azt mondotta: “Vágják le mind a két kezemet, de akkor sem írom alá ezt az átkos szerződést”.

Sötét a kép ezen a 200 éves évfordulón.

Amikor szemünk előtt mérgezik ifjúságunk lelkét, rombolják szét a családi élet szentségét, tapossák és égetik el az amerikai zászlót. Papok masíroznak a kommunistákkal a Fehér Ház előtt. Nairobiban az Egyházak Világtanácsának a gyűlésén egy amerikai presbiteriánus egyházi vezető gyalázta Amerikát.

Hallottuk a múlt héten, hogy Pál pápa irtózatosan felháborodott és kiátkozással fenyegetőzött, mikor megtudta, hogy katolikus papok futnak kommunista tiketen az olasz képviselő választásokon.

Ur Isten hová süllyed ez a gyönyörű szép ország a 200 éves jubileumra.

Ki hallja itt Berzsenyi örök intését, hogy vigyázzatok, mert “minden ország támasza, talpköve:

a tiszta erkölcs, mely ha elvész

Róma ledől, s rabigába görbéd”

A kép sötét a 200 éves jubilumon.

De én hiszem, hogy amíg vannak Istenfélő, hazaszerető, a dicső múltat megbecsülő, a hősök példáját követő, a szabadságért életüket áldozó fiaink, nem kell félteni Amerika jövőjét. — Légy hű hazádhoz mindhalálig.

II.

Az Ige másik üzenete: “Tartsd meg ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat”.

Mi az ami nálunk van, ami a mienk, amit meg kell tartani?

A mi drága kincsünk, az Amerikai Magyar Református Egyesület.

Ezt a mi ősapáink alapították 80 évvel ezelőtt, 1896-ban, Trentonban. Semmijük sem volt. Egy templomuk sem, ahol kisírhatták volna magukat, saját nyelvükön imádkozhattak volna, sem egy betegsegélyező intézmény. Ha beszakadt a bánya, ki törődött az özveggyel, az árvával, a beteggel?

Ki nevelte fel az árvát? adott hajlékot a megrokkant öregeknek?

Ma, 80 év múlva, több mint 100 templom van, közte katedrálisok: Cleveland, Detroit, Bridgeport stb.. . Több mint 100 társadalmi épülete, iskolája. Van egy hatalmas testvérsegítő intézményünk a Református Egyesület, a maga nemében az egész világon a legnagyobb református testvérsegítő intézmény 18 millió dollár vagyonával, 50 millió dolláros érvényben lévő biztosításával, Kossuth Házával Washington legszebb helyén, Bethlen Otthonával, ahol ezer és ezer árvát neveltünk fel, ezer és ezer öregnek adtunk otthont élete alkonyán. Most építettük ki háromnegyed milliós költséggel, ez ma a legszebb, legmodernebb szeretet-intézmény, ahol 40 ápolónő 24 órás szolgálattal ál rendelkezésre.

Tartsd meg ami nálad van, mondja az Ige. Ez a mi közös kincsünk, örökségünk, közös alkotásunk.

Nem fontos hol laktok, melyik városban, az ország melyik részén, melyik egyházhoz, denominá- cióhoz tartoztok. Az Egyesület mindnyájunké. Tartsátok meg, ami nálatok van, hogy senki el ne vegye a ti koronátokat.

Ma amikor megállunk az élő Isten szine előtt, visszatekintünk a rettentő hosszú, rögös, göröngyös útra, sok küzdelemre, áldozatra, verejtékre, imádságra amit az alapítók és építők bele építettek, beleremeg a lelkünk.

Ma kegyelettel állunk meg és áldozunk emléküknek, mert lehetetlent valósítottak meg. Semmijük sem volt csak a hitük, s neki mentek a kősziklának és megmutatták, hogy nem a fejük loccsant szét, hanem a kőszikla hasadt meg.

24