Fraternity-Testvériség, 1975 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1975-04-01 / 4-6. szám
Mollwitz-i véres csata után, hogy “fabatkát sem érnek”, méltó ellenfelévé vált tanítómestereinek. Nagy Frigyes egyik legkiválóbb lovasegysége volt az 1. porosz huszárezred. Ebben harcolt a mi Kováts Mihályunk az Osztrák Örökösödési Háborúban. E sorok írásakor nincs kezünkben egy hadinapló, mely az ezred fegyvertényeit részletesen és pontosan felsorolná. Egy 1806-ban megjelent porosz katonai almanach azonban igy emlékezik meg röviden az ezred háborús történetéről: “1756-ban a Lowositz-i ütközetben volt 8 eskadron, 1757-ben a Prága-i csatában 3, Kollin-nál 5 eskadron, Rossbach-nál azonban az egész ezred. Ez utóbbi ütközetben négy ágyút hódított és az ellenségét egész Erfurt mögé üldözte. A Leuthen-i ütközetben 5 eskadron volt. 1759-ben az ezred résztvett a Franken elleni hadjáratban, melynek során csaknem naponta szerencsés kimenetelű csapásokat osztogatott; azután ott volt a kunersdorfi ütközetben. 1760-ban kitűnő szolgálatokat tett az ezred a Strehla-i csatában, hol az ellenség egy dra- gonyos és huszárezredét teljesen tönkre verte, a maradványait pedig foglyul ejtette. Ezután Dresden előtt is ott volt, majd a Torgau-i ütközetben aratott sok dicsőséget. 1761-ben résztvett a Saalfeld melletti csatában s a hétéves háborút 1762-ben a Freiberg-i ütközettel fejezte be.” Két körülmény teszi ma már csaknem lehetetlenné annak pontos megállapítását, hogy Kováts melyik ütközetekben vett maga is részt. Először is nem tudjuk, hogy melyik skadronba volt beosztva, azután meg az ezredet nem mindig egységesen vetették be, hanem, amint azt a fenti almanach is bizonyítja, alegységenként. Kováts azonban az ellenség előtt tanúsított rendkívül bátor magatartásával kiérdemelte azt, hogy aránylag alacsony rangja ellenére több alkalommal névszerint kerül megemlítésre a fennmaradt jelentésekben. így tudjuk, hogy mindjárt a háború egyik legelső harceseményénél, Pegau bevételénél jelen volt. A megerődített várost 1757 szeptember 7-én az 1. porosz huszárezred mintaszerűen végrehajtott támadással vette birtokba és ott a Széchényi huszárok bárom tisztje és 103 legénységi állományú huszárja fogságba esett. Nagy Frigyes az 1770-ben kiadott “Grundsätzen der Lagerkunst und Taktik” című munkájában az ostromot iskolapéldaként állítja a porosz hadsereg elé. Ezzel kapcsolatban később Kovátsnak kínos összeütközése keletkezett Magyarországon az egyik elfogott huszártiszttel. Egy ügyesen kivitelezett huszárcsiny döntötte el a gothai csata sorsát is. 1757 szeptember 17-én mintegy 9-10,000 főnyi szövetséges délnémet és francia hadsereg tartotta a várost megszállva. Velük szemben állt von Seydlitz porosz tábornok alig kétezer főt kitevő három lovasezreddel, köztük az 1. porosz huszárokkal. Seydlitz egy jelentőlovast juttatott át a városba, aki azt “vallotta”, hogy Nagy Frigyes főerejével nyomul a város felé és az általános támadást órákon belül megkezdi. Ennek alátámasztására a porosz lovasság nagy csatazajjal széles vonalon tüntető támadásba kezdett. A csel sikerült. A német-francia szövetséges erők soraiban kitört a pánik, rendezetlenül özönlöttek ki a városból súlyos veszteségeket szenvedve az üldöző porosz huszárság csapásaitól. A gothai udvar és a szövetséges tábornokok részére elkészített pompás vacsorát már Seydlitz tisztjei és huszárjai fogyasztották el a hercegi palotában. A csatával kapcsolatosan az 1. porosz huszárezred 1783- ban megjelent története így ír: “Ő Felsége (Nagy Frigyes) az ezred magatartásával ez alkalommal teljesen meg volt elégedve és az összes törzstisztnek a Pour la Merite rendet adományozta. Ez alkalommal ... Kowatsch (és többen) .. . súlyosan megsebesültek.” Neve hibásan van írva, de kétségen kívül a mi hősünkről van szó. 1758 március 26-án érdemei elismeréséül Nagy Frigyes Székely Mihály óbestert tábornokká léptette elő. Utóda Friedrich Wilhelm Gottfried Arnd von Kleist alezredes lett, aki addig az egyik zászlóaljat vezényelte. Kleist népszerűségben vetekedett a nagynevű Seydlitz tábornokkal. Sorozatos katonai sikereinek eredményeképen rohamosan emelkedett a ranglétrán s a háború befejeztekor a porosz hadsereg egyik leghíresebb hadvezérévé vált, akinek előkelő hely jutott Nagy Frigyes hatalmas méretű berlini lovasszobrának talapzatán. 1759 július 15-én Kleist ezredes Gomich-ból írt jelentésének egy része igy szól: “.. . mintegy 80 lóból álló eskadront alakítottam ... az ellenség költségén lóval és egyenruhával felszerelve. Ezredemtől Kowats hadnagynak adtam át az eskadron parancsnokságát és néhány jó altisztet adtam melléje. Ezek az emberek eddig még igen jól tartják magukat, néhány kemény próbáról is tanúságot tettek már. Úgy gondolom, hogy az újonnan toborzott és felállított huszárcsapatot merész vállalkozásoknál alkalmazhatom, itt- ott elkülönítem, hogy az ellenséget kissé másfelé tereljem, amilyen portyázásra a magyar fajtának veleszületett képessége van.” Kováts tehát egy önálló lovascsoport parancsnoka lett, melyet Kleist egy 1759 december 19-én kelt levelében “Kowat’sches Corps”-nak nevez. Ez a róla elnevezett szabadcsapat a legváratlanabb helyeken való meglepetésszerű rajtaütéseivel és megbízható felderítő tevékenységével hamarosan európai hírt szerzett Kováts Mihálynak. Számos portyázása mellett 10
