Fraternity-Testvériség, 1975 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1975-04-01 / 4-6. szám
híven mindhalálig Irta: Eszenyi László (Folytatás) IV. KOVÁTS EURÓPAI HÍRNÉVRE TESZ SZERT. A porosz és osztrák uralkodó valamint szövetségeseik között 1756-ban megindult újabb fegyveres erőmérkőzést néhány történetíró “huszárháborúnak” is nevezi, mert mindkét oldalon a jól alkalmazott és kitűnően harcoló könnyű lovasegységek döntő befolyást gyakoroltak nemcsak egyes csaták, hanem az egész háború végső kimenetelére. Nagy Frigyes egy merész lovas előretöréssel szerette volna Bécset birtokba venni és Mária Teréziát az általa diktált békefeltételek elfogadására kényszeríteni. Ezt a villámháborúkra emlékeztető tervet igazi német alapossággal készítette elő. Pontosan megállapíttatta, hogy előnyomulási útjában hol, milyen mennyiségű élelem, takarmány, lóállomány áll rendelkezésre. Nagyszerűen kidolgozott tervét a császárnő magyar huszárjai húzták keresztül. Mindenek előtt valósággal kipusztíttották az előnyomulás útjába eső területet, azután pedig a porosz seregtesteket mind menetközben, mind pedig szállásaikon állandó rajtaütésekkel nyugtalanították. Az áthatolhatatlan huszárkordon megbénította Nagy Frigyes hírszerző és felderítő tevékenységét és saját visszaemlékezése szerint úgy el voltak zárva a környező világtól, mintha ködfüggöny mögött éltek volna. Végül is a nagyralátó tervet fel kellett adnia és a visszavonulást elrendelnie. A háború legkiemelkedőbb lovasfegyverténye egyébként az a hajmeresztőén merész vállalkozás volt, melyet gróf Hadik András hajtott végre aránylag kicsiny seregtestével. Hadik 1757 őszén Radenbergben táborozott 5,270 főnyi csoportjával, melyből 1,100 magyar huszár, 1,100 osztrák lovas a többi pedig magyar, osztrák, horvát gyalogos és tüzér volt. A szembenálló szövetséges csoportok lekötve tartották egymást és meglehetős távolságban voltak Raden- bergtől. Hadik messze kiküldött felderítő járőrei jelentették, hogy szabad az út Berlin felé. A kiváló magyar huszártábornok üstökön ragadta a kínálkozó ritka alkalmat. Csoportjával erőltetett menetben Berlinre tört előre és a falak alá érve felszólította a gyenge védősereget a város azonnali feladására. A legközelebbi komolyabb porosz seregtest két óra járásra táborozott: Hadiknak két órája volt a város védelmének megtörésére. 1957 október 16-át írtak akkor, Mária Terézia császárnő születésnapja volt. A gáláns magyar főur Berlin elfoglalását szánta ajándékul. A városi tanács urai nem tudták elképzelni, hogy komolyabb erők elérhették a fővárost királyuk figyelmeztetése nélkül, hiszen ott tartózkodott maga a királyné is. Hadik megadásra vonatkozó felszólítását tehát először elutasították. Hadik 3-00,000 arany tallér sarcot követelt. Nem sokat habozott. Rövid, de annál hatásosabb tüzérségi tűz után előbb gyalogságával tört be a város belterületére, amit azután perceken belül elfoglaltak huszárjai. A városi tanács reménytelen helyzetében Hadik kegyelmébe ajánlotta a várost. Az ellenszegülés megbüntetésére most már 600,000 tallérra emelte fel a sarcot s mível azt a város csak részben tudta azonnal kifizetni, a különbségről váltót állíttatott ki. A bámulatos körültekintéssel és példátlan bátorsággal végrehajtott vállalkozás a század legnagyszerűbb huszárcsinyjeként került megörökítésre a történelemben. A kis csoportnak szinte veszteség nélkül sikerült kerülő utakon kisik- lania az üldöző porosz erők közül. Mint érdekességet kell megemlítenünk, hogy a porosz lovasság tanítómesterei is magyarok voltak. I. Frigyes Vilmos 1715 táján láthatta először vejénel, az ansbach-beyruthi őrgrófnál a magyar huszárokat. Bizonyosan ennek hatása alatt állíttatta feli 1721-ben Insterburgban az első porosz huszáregységet, melynek két századnyi legénységét magyarokból és románokból toboroztatta. 1730-ban létszámukat megduplázta és egy önálló testőrlovas századot is szervezett. Hogy pedig a magyar huszár harceljárást is elsajátítsák, kiküldte Hans Joachim Ziethen huszár- kapitányt, a porosz lovasság megteremtőjét, az 1835- iki rajnai hadjáratba megfigyelőként. Itt köt meleg barátságot Baranyai nevű magyar huszár alezredessel, aki beavatta őt a lovasharceljárás minden fogásába. 1741-ben a Rotschloss mellett vívott csatában már mint ellenfelek kerülnek szembe s Baranyai alól kilövik a lovát. Megmenekülése után egy levélben ezt írta Ziethennek: “Én ugyan igazi jó tanítványt neveltem itt fel.” A két sziléziai háborúban a porosz lovasság még messze elmaradt hadihasználhatóságban a huszárok mögött. Nagy Frigyes azonban hamarosan felfedezi a könnyű lovasság hadászati jelentőségét. Lovasságát 1743-ban egy alapvető átszervezéssel és korszerű kiképzéssel mozgékonyabbá és huszárosabbá teszi. Egyidejűleg a bécsi porosz követség utján igyekezett minél több magyar huszártisztet szolgálatába állítani. Volt nap, hogy tiz önkéntes jelentkezett. Ziethen ezredének közhuszárjai is nagyrészt magyarok voltak. így azután az a porosz lovasság, melyről az első sziléziai háború során Nagy Frigyes azt mondotta a 9
