Fraternity-Testvériség, 1972 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1972-04-01 / 4-6. szám
DR. ÚJLAKI FERENCZ: “Nem szégyenli őket az Isten ... Egyesületünk 75, Bethlen Otthonunk 50 éves munkálkodására, a munkánk gyümölcseire, közeledő Közgyűlésünkre gondolva csodálatos melegség, mélységes hála tölti el szívemet. Istenünk előtt elcsendesedve ezt a bibliai igét hallom: “hazát kerestek. .. jobb után vágyódnak ... NEM SZÉGYENLI ŐKET AZ ISTEN...” Amerikai magyar református életünkben közel hatvan éven át munkálkodva, örömmel tapasztaltam, hogy népünk életének mozgató ereje az, hogy jobbra vágyódnak. Régebben jött testvéreink nagy részét a jobb után vágyódás indította az óhazából kivándorlásra. Jöttek, hogy otthon töltendő szebb élet lehetőségeit szerezzék meg. A jobb után vágyódás hozta életre Egyházunkat, Egyesületünket, Bethlen Otthonunkat. Nem voltak gazdag embereink, patrónusaink, de hűséges lelkipásztorok, egyszerű szegény munkásemberek a magyar református egyháztörténet egyik hősies, dicső fejezetét írták meg. Áldozattal, hittel megépítették a hit és segítő testvérszeretet áldást, gyógyulást, életet adó forrásait, mindent amink van. Mély tisztelettel szemléltem szülőket, édesapákat, édesanyákat, kik nagy áldozatokat hozták, édesanyák házi munkára, mosni jártak, hogy gyermekeiknek magasabb színvonalú, értékesebb élet lehetőségét adják meg, magasabb iskolákba járatták őket. “Jobbra vágyódtak... hazát kerestek. . . nem szégyenli őket az Isten. ..” Életünk felemelkedett, gyönyörű templomok épültek, régiek megújultak, megszépültek, Egyesületünk oda emelkedett, hogy gyógyító, segítő szeretetét megérezte a világban szétszóródott magyarság is, az itteni mellett, gyermekeink magasabb állásokban, munkakörben élnek. Boldogság volt látni, érezni ezt a jobb után vágyódást, boldogság volt részt venni annak munkájában. Egyesületünk Közgyűlésének idején csendesedjünk el, érezzük, lássuk meg: honnan.... hová ... ? Toledoból, három bérelt szobából, az ország fővárosába, Washingtonba, a Kossuth Ház-ba. Clevelandban, mikor a Bethlen Otthon Segélyző ünnepélyét először tartották a fényes Statler Hotel fehér márvány dísztermében, akkor Herczegh József boldogan mondogatta: “a Buckeye Roadtól a Statler Hotel díszterméig... bosszú volt az út..” Detroitban, 1914-ben Borsos István segédlelkésze voltam. Ő utazó lelkész volt azelőtt. Elbeszélte hogy mint utazó lelkész Trentonban volt. Vasárnap reggel szépen felöltözött, csizmát húzott lábára, felvette a palástot, fejére a papi süveget tette és boldogan ment gyalogosan az utcán az istentisztelet helyére. A gyermekek az utcán utána szaladtak és érdeklődve kérdezték: “bácsi, hol van a cirkusz. . . ?” Honnan — hová? Hosszú, sok munkával telt utat tettünk meg, hogy a magyar református palást bevonult a világ legfelsőbb fórumába, amikor elnökünk, Béky Zoltán, püspök, abban a magyar református palástban imádkozva nyitotta meg az Egyesült Államok mindkét házának ülését. Honnan...?... hová. . . ? Közgyűlésünk, jövőnk utjának építése idején csendesedjünk el, emlékezzünk, tegyünk tisztességet életünk építőinak, adjunk hálát Istenünknek, kérjük hogy áldjon meg úgy, hogy továbbra is jobbra vágyódjunk és olyan életet építsünk Egyházunkban, Egyesületünkben, Bethlen Otthonunkban, családunkban, hogy rólunk szólhasson az ige: “Hazát keresnek.. . jobbra vágyódnak. — nem szégyenli őket az Isten.” D KÖZGYŰLÉS ELSŐ NAPJÁNAK PROGRAMJA Délelőtt 10 órakor: Megnyitó Istentisztelet Úrvacsorával. Istentiszteletet végzik Ft. Dr. Béky Zoltán, Ft. György Árpád és az Igazgatóság lelkészi tagjai. Délben 12 órakor: Közös ebéd a Bethlen Otthonban. Délután 2 órakor: A Közgyűlés ünnepélyes megnyitása — Holiday Inn Este 7 órakor: Ünnepi Bankett — Holiday Inn ^mmonnnnraranraaaaanyasranaanaaaBnrsnnanaaaaísannaaaaaaaaaaBaaaaaannaaaBaaaaaaaaaaagsnaaanasam^.
