Fraternity-Testvériség, 1972 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1972-04-01 / 4-6. szám
DR. BÉKY ZOLTÁN elnök: KÖSZÖNTJÜK A KÖZGYŰLÉST! Az Amerikai Magyar Református Egyesület központi főtisztviselőinek, igazgatóságának és egész tagságának, nagy testvéri közösségének a nevében a legőszintébb szeretettel köszöntőm XXIX.-ik közgyűlésünk alkotó tagjait és delegátusait. Közgyűlésünket június 26-án kezdődő hétre hivtuk össze Ligonierba, ahol Egyesületünk szeretet-inunkája, gyermek és öreg gondozása van összpontosítva, ahol az amerikai magyar reformátusság összességének a szíve dobog, s ahol az amerikai magyar reformátusságnak annyi fontos, történelmi jelentőségű eseménye zajlott le. Hisszük, hogy ez a közgyűlés is történelmi jelentőségű lesz, amikor az amerikai magyar reformátusság egészének imádsága, együttérző szeretete lesz velünk és kíséri tanácskozásainkat, döntéseinket. Annyival is inkább, mert hiszen a közgyűlésre megválasztott és osztályaink bizalmából hivatalosan delegált és kiküldött testvéreink tulajdonképpen az egész amerikai magyar reforinátusságot képviselik. Vannak a delegátusok között többen régi, kipróbált harcosok, akik már több közgyűlésen vettek részt, s hűségükkel, hozzáértésükkel jelentékenyen hozzájárultak Egyesületünk történetéhez: ahhoz a nagyszerű fejlődéshez, mely példátlan a világ minden táján szétszórt magyar reformátusság életében. Vannak delegátusaink között olyanok, akiket először hívott el a tagság bizalma, de eddigi működésükkel és munkájukkal megmutatták, hogy hűségesek Egyesületünkhöz és méltók erre a bizalomra. Hisszük, hogy úgy a régi, mint az új delegátusok Egyesületünk legjobb és legszentebb érdekeit szem előtt tartva, döntéseikkel meghatározzák az eljövendő négy év irány elveit és lerakják Egyesületünk fejlődésének és egy még szebb jövendőjének az alapjait. Az elmúlt négy esztendő amelyről a közgyűlésnek számot kell vetnie, a történelem egyik legválságosabb, félelmekkel, rettegésekkel teljes, politikailag, gazdaságilag legbizonytalanabb időszaka volt. Mégis a nehézségek ellenére Egyesületünk megerősödve, megszilárdulva nagy fejlődést mutatott az elmúlt négy eszterulőbcn is. Az örökkévaló Istennek legyen hála azért, hogy megtartott, megerősített és egy szebb jövőnek a látomását adta mindnyájunknak. Korunkban sokat beszélnek az állandó változásról, a fejlődés szükségességéről, a meglévő intézmények korszerűsítéséről. Tagadhatatlan, hogy minden intézménynek, lágy az Egyesületnek is fejlődni kell, fokozatosabban igénybe kell vennie a technika legújabb és legfejlettebb eszközeit, hiszen minden csak javára van. Egyesületünk életében is elengedhetetlenül szükséges újításoknak a bevezetése. Ezek között első helyen szerepel az automatizálás vagy “billing system” bevezetése. A múlt közgyűlés ezt elhatározta. A tervek kidolgozva készen vannak, s most már a közgyűlésnek kell dönteni a kérdésben. Halaszthatatlan az ifjúság kérdése a jövőt illetőleg! “Akié az ifjúság, azé a jövő”. Az elmúlt négy esztendőben annyit tettünk és áldoztunk ifjúságunkért, hogy nincs még egy hasonló szervezet, amely annyit tett volna. Ösztöndíjakat, tanulmányi segélyeket adtunk ki, tanulmányi versenyeket (scholarship contest) tartottunk egyetemi tanulmányaikat végző ifjaink számára. Ifjúsági táborokat segélyeztünk, a Bethlen Otthonban a rendszeres nyári magyar iskolát minden évben megtartottuk. Négy egyetemen a magyar nyelv tanítását támogattuk, stb. Ez 10 ezrekbe került. Melyik hasonló intézmény áldoz egy centet is a biztosításon ifjainkra? Azonban szerintem még ez sem elég. A közgyűlésnek foglalkozni kell az ifjúság beszervezésének a problémájával, hogy minél többen aktívan bekapcsolódjanak és részt vegyenek Egyesületünk életében. Ez az övék. Mi elmegyünk, nekik kell átvenni ezt az örökséget, megtartani és tovább fejleszteni. Osztály életünket újjá kell élesztenünk. Ez állami követelmény. Alapszabályunk korszerű módosítása. Ezek mind megoldásra váró kérdések amelyekkel a jövőt keressük és építjük, s amelyekkel a közgyűlésnek szembe kell nézni. Imádságos lélekkel és Isten szent lelkének a segedelmével meg kell a megoldást s a jobb, szebb jövő felé vezető utat találni. Egyesületünknek meg volt a programja, a célja a múltban, meg van a jelenben is. Testvérsegítő, szeretet- intézmény vagyunk. Az apák erre építették. Ebből feladni egy jottányit sem szabad. Szent meggyőződéssel valljuk azt, hogy Egyesületünknek Istentől rendelt hivatása van: Amerika felé, magyar reformátusságunk és magyar népünk felé. Mi a jövőben sem lehetünk mások, mint aminek az örökké való Isten rendelt és elhívott bennünket és mint ahogy a hitvalló atyák megálmodták és akarták. Ebben a hitben és reménységben köszöntőm a közgyűlés alkotó tagjait és delegátusait és nehéz felelőségteljes munkájukra és szent szolgálatukra a Mindenható Isten leggazdagabb áldását kérem. “Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk!”. 4
