Fraternity-Testvériség, 1968 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1968-06-01 / 6. szám
Dr. Béky Zoltán elnök: Köszöntjük A Konvenciót! Az Amerikai Magyar Református Egyesület nagy testvéri közössége nevében meleg szeretettel köszöntjük a Ligonier, Pennsylvaniába összehívott nagyfontosságú és történelmi jelentőségű Konvenció delegátusait. Hisz- szük, hogy az amerikai magyar reformátusság egészének imádsága, együttérző szeretete velünk van és velünk lesz és ezzel az érdeklődő szeretettel követi majd Egyesületünk életében oly nagyfontosságú Konvenciónk tanácskozásait, döntéseit, határozatait és választásait. Hiszen a Konvencióra megválasztott és osztályaink bizalmából hivatalosan delegált és kiküldött testvéreink tulajdonképen az egész amerikai magyar reformátussá- got képviselik. Vannak közöttük olyan testvéreink, akik hosszú évtizedeken keresztül hűséges ügyszeretettel hordozták Egyesületünk munkájának elsőrendű felelősségét osztályaikban és már több konvención jelen voltak, ahol hozzáértésükkel, hűségűkkel és nem utolsó sorban magyar reformátuss hitünkéi oly jelentékenyen hozzájárultak Egyesületünk történelméhez: ahhoz a nagyszerű fejlődéshez, amely példátlan az egész amerikai magyarság, de hisszük az összmagyarság életében is. Vannak delegátasaink között olyanok, akiket először választott el az osztályok bizalma erre a képviseletre. Őket is azért választották meg, mert eddigi működésük során, az osztályokban, már megmutatták azt, hogy szivükben és szolgálatukban az Amerikai Református Egyesület ügye és érdeke első helyen áll. Említenünk kell azt is, hogy ez a Konvenció az első, amikor Isten kegyelméből velünk van az elmúlt négy esztendő során megalakult kanadai osztályaink képviselője is. Szeretettel köszöntjük, mint Isten kegyelmének és jóságának élő bizonyságtevőjét, amely azt bizonyítja, hogy uj ajtók nyíltak meg előttünk. De nemcsak földrajzi értelemben értjük ezt. Hisz- szük, hogy történelmünk során elérkeztünk ahoz az állomáshoz, hogy nyugodtan elmondhatjuk: Konvenciónk minden egyes delegátusa nemcsak azért van itt, mert az osztályok és a tagság bizalmát bírja, hanem azért is, mert Egyesületünknek kipróbált, hűséges munkása és ennek a mi korunkban egyre nehezebbé való munkának: szakértője is. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, hogy Konvenciónk az egész amerikai magyar reformátusság keresztmetszetét híven visszatükrözi: lelkipásztorok és presbiterek, az egyes gyülekezetek életében is hűségesnek bizonyult és kipróbált vezetők, és sokrétegeződésű amerikai és kanadai életünknek minden nemzedékét képviselik. Jó bizonyosságunk van arról, hogy ez a teljes képviseletet jelentő Konvenció teljes munkát és nagyszerű eredményeket hoz majd és ezért könyörögni, a mi Urunk Istenünk áldását kérni meg nem szűnünk. De ezt kérjük azoktól is, akik személyesen nem lehetnek jelen: tehát az amerikai magyar református népet, hogy ezért a Konvencióért ők is imádsággal járuljanak az örökkévaló Istenhez, mert csak az Ő kegyelme tartott meg bennünket a múltban és csak az Ő kegyelme által tartatunk meg! Minden Konvenciónak elsőrendű feladata felmérni az elmúlt négy esztendőben megtett utat. Mi az, amit elvégeztünk és mi az, ami még előttünk áll. Sok eredményre, előrehaladásra mutathatunk rá, s mindezeket örömmel és hálaadással tehetjük meg. Meg kell azonban azt is mondjuk, hogy még sok kérdés megoldatlan maradt, és az előttünk álló nehéz feladatok megoldására a Konvenció minden egyes tagjának egyakarattal és hűséges szívvel tehetsége és képessége legjavát adva kell dolgoznia. Egy ilyen Konvenció alkalmával mindig találkozik a múlt, a jelen és a jövendő. A jelen igazi helyzetét csak akkor érthetjük meg igazán, ha őszintén felmérjük a megtett utat és a jövőt csak akkor építhetjük eredményesen és felelőséggel, ha pontosan tudjuk azt hol állunk, mik az igazi és lényeges problémáink s hogyan kell elindulnunk azok megoldására. A Főtisztviselők és Egyesületünk Yezértestülete korszakalkotó és nagyjelentőségű terveket dolgozott ki. Ezekről a Konvenciónak döntenie kell. Ezek a döntések Egyesületünk eljövendő történelme számára létfontosságúak lesznek. Minden egyes delegátus tehát roppant nagy felelősségű munkának a terhét hordozza és ezt csak Isten segedelmével teheti meg jól. Ha valamikor létfontosságú értelme volt Egyesületünk életét és szolgálatát jelképező bibliai igénknek, akkor az most van, 1968-ban. Ha az Urnák segítségét kérjük egész Egyesületünkre, és most különösen az egybehívott, történelmi jelentőségű Konvenciónkra és annak minden egyes delegátusára, nem tehetjük másként, mint teljesen átérezve és magunkénak vallva: “ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk”? 3
