Fraternity-Testvériség, 1968 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1968-06-01 / 6. szám
Fontosabb részek az Elnöki Jelentésből az 1964. -1965. ■ 1966. ■ 1967. évekről Igen tisztelt Közgyűlés, Kedves Testvéreink! VISSZATEKINTÉS “Minden nép a maga istenének a nevében jár, mi is a mi Urunknak nevében járunk”.—Mondja a Szentirás (Mikeás 4:5). Minden nép hűséges az ő ősei örökségéhez, ragaszkodik hozzá, megakarja tartani, őrizni, gyarapítani, fejleszteni. Kedves neki, mert az övé. Mi is “a mi Istenünk nevében jártunk” az elmúlt négy év alatt. Nekünk is drága volt az apák öröksége: a mi Amerikai Magyar Református Egyesületünk. Mi is hűségesek voltunk hozzá, ragaszkodtunk hozzá, mert a miénk. S nemcsak megtartani és megőrizni akartuk, hanem fejleszteni és gyarapítani, hogy megerősödve álljunk ma a közgyűlés elé számadásra. Négy évvel ezelőtt, amikor a közgyűlés bizalma az Egyesület élére állitott, fogadalmat tettem, hogy ezt a mi közös kincsünket, drága örökségünket, az Amerikai Magyar Református Egyesületet: megtartani, fejleszteni, gyarapítani, alkotmányát, célkitűzéseit megőrizni, tagságát teljes hűséggel, minden erőmmel és tehetségemmel szolgálni fogom. BIZONYSÁGTEVÉS Ma, amikor négy év múlva, Isten iránti hálával szivemben, állok számadásra a közgyűlés elé, Isten és a közgyűlés színe előtt vallom, hogy ebbeni fogadalmamnak teljes hűséggel, legjobb tehetségemmel igyekeztem eleget lenni. Amit fogadtam: megtartottam. Amit reám bíztak: megőriztem. Elveimből, meggyőződésemből egy jottányit fel nem adtam. Űj eszmék, irányzatok, csábítások, kísértések szelleme soha meg nem ejtett, meg nem ingatott. Jártam a régi kipróbált utat. Álltam hűséggel a kormánykerék mellett és vezettem Egyesületünk bajóját a sokszor viharos vizeken keresztül egy szebb, jobb jövendőnek a partjai felé. De bizonyságot teszek arról is, hogy nemcsak én, hanem tisztviselő társaim, Vezértestületünk tagjai, s Egyesületünk egész munkás tábora ugyanazzal a hűséggel állottak Egyesületünk mellett és végezték a reájuk bízott munkát. Ennek a hűségnek és áldozatos munkának az eredménye az, hogy ma egy erős, biztonságos, a maga nemében az egész világon a legnagyobb és leghatalmasabb magyar és református testvér-segitő intézmény szolgálhatja a mi idegenbe szakadt, szétszórt magyar és református népünket. VAN JÖVŐNK Ha a jelen nemzedék ugyanazzal a hűséggel, szeretettel, áldozatos munkával áll Egyesületünk mellett, mint amiről az alapítók, az apák és építők bizonyságot tettek, akkor nem kell félteni a mi Egyesületünknek a jövőjét, mert mint ahogyan a múlt legnehezebb éveiben, úgy ma sem az az igazi kérdés, hogy van-é az Egyesületnek jövője, hanem az, hogy van-é hitünk? Van-e Istenbe vetett bizodalmunk? Hűségünk, ragaszkodásunk? Tudjuk-e Egyesületünket legalább annyira szeretni, mint az apák szerették? Érte annyi áldozatot hozni, mint — a miénkhez hasonlíthatatlanul szegényebb körülmények között — az apák hoztak? Ha igen, akkor van jövőnk, s az az Isten “akinek nevében jártunk”, s aki megtartott, megáldott, megőrzött és idáig vezetett minket, meg fog tartani, meg fog áldani, szeretni és vezetni fog minket ezután is. VÁLSÁGOS IDŐK Négy esztendőről számot adni akkor sem lenne könnyű, ha ez egy békés, nyugodt, csöndes életnek és fejlődésnek az időszaka lett volna. Az a négy esztendő pedig, amelyik mögöttünk van a történelem egyik legválságosabb, legbizonytalanabb, félelmekkel, rettegésekkel teljes időszaka volt. Nem volt a világnak s az emberi életnek egyetlen egy pontja és területe, melyet ez az általános váltság és bizonytalanság ne érintett volna. Politikai, faji, gazdasági forradalmak, a kommunizmus félelmetes előretörése, a két világszemlélet éle-halál harca, a vietnami háború, véres néger lázadások, sorozó cédulát égető ifjak, bosszúhajú csavargók delejes lázálomban fogamzott demonstrációja, megromlott, meglazult erkölcs, bűnözések, gyilkosságok nemcsak családi és társadalmi, hanem egész nemzeti életünk biztonságát rendítették meg. Az örökös forrongások, változások, bizonytalanságok és félelmek között nem volt könnyű alkotni, nem volt könnyű építeni. HÁLAADÁS Isten azonban kegyelmes volt hozzánk, s a sok bizonytalanság, nehézség és akadály között végzett hűséges munkát megáldotta s Egyesületünket az elmúlt négy év alatt a fejlődésnek, biztonságnak és megerősödésnek olyan fokára juttatta el, amely egyfelől örömmel, más4
