Fraternity-Testvériség, 1968 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
A görbe szarvú bornyu Irta: Fűry Lajos Egy ügetésben mentünk Nyíregyházától Böszörményig. Igyekezni kellett, mert csákányos fergeteg tor- nyosodott a sarkunkban és Balmaz körül tépdeste a fákat. Éppen csakhogy beértünk már le is zuhant az eső. A zsírban lesütött és elrakott húsból ettünk, fehér bélés kenyérrel. Savanyú, bicskanyitogató borral öblögettük. Odakint az eső és a szél tépte, gyömöszölte egymást, idebent pedig Bocskay egykori legjobb katonái régi történeteiket terítgették elém. Szabó Pajkos József a legízesebb beszélő mondta, miközben nagy darab karajt szúrt a bicskájára, ka- nyarintott a magas kenyérből és megkérdezte. — Hát ugye azt kevesen tudják, hogy a hajdúk a világon legjobb marhatenyésztők. . . Volt köztünk egy ceglédi, meg egy dunántúli, de hát csak ráhagytuk az öregre, már csak udvariasságból is. A házigazda Farkas Sándor is közbeszólt. — Aztán tudják hogy mért? mert az egész Hajdúságban nem talányi egyetlen görbeszarvu bornyut, mert a hajdúk még az élő jószág szarvát is kitudják egyenesíteni. Mi az idegenek mosolyogtunk és gondoltuk, hogy valami vicc lesz. Farkas Sándor azonban nem hagyta annyiba.-—- Hát mondja csak el Józsi bácsi, hogy is vót a bornyúva . . . Szabó Pajkos József hamiskásan nevetgélve, törölgette karikás bajszát. — Hát éppen elmondhatom, ha kívánják, mert hogy ez nem olyan kitanátt mese, hanem igaz való történet. No csak azért mondom, hogy azt ne higyjék, hogy csak úgy magunkra csinyáttuk. No. Szóval, úgy volt, hogy a Bürök Pesta elkerült Szegedre katonyáskod- ni. Fene messze van, de legalább világot lát, kincstári kőccségen, mondogatták; mert hogy a legtöbbje a legényeknek idement Nyíregyházára, meg Debrecenybe, szóvá valahogyan Bürök Pesta ekerűtt Szegedébe. Ríttak is a jányok, mikó elment, dehát majd csak etellik az a három esztendő, mondogatták. Farkas gazda megint megtöltötte a poharakat. — Aztán, amikó a laktanyából kivonulásra mentek, csak látja ám Pesta azt a sok szép, gyönyörű jószágot, ami arrafelé volt, de bizony sok olyan csúf, görbeszarvu barom volt, hogy Pestának nevetni kellett. Meg is kérdezte, hogy mért nem egyengetik ki a szarvukat. Mért tán ked kitunná? Éne? Nálunk a faluban minden csecsszopó tunná ezt, hogy kő csinyáni. . . A szegediek nagyot szívtak az orrukon, hitték is, meg nem is. Aztán szégyenlették is. Egyszer aztán a századirodába hivatták ám Bürök Pestát és ott állt a kapitány ur mellett két gazda ember. Igaz-e amit mondott, vagy csak hencegés? Igaz az, ha akarják be is tudja bizonyítani. Mondja el, hogy csinálja azt az egyengetést. Bürök Pesta rázta a fejét. Azt már nem lehet. Ő kiegyenesíti a jószág szarvát de nem árulja el a titkot. Aztán mit kérne érte? Bürök Pestában nagy volt a vágyakozás akkor már, egy éve is eltelt, hogy Bodó Böskét utoljára látta, hát csak kirukkolt vele. Egy hét szabadság. A kapitány is nevetett. Na ha megcsinálod, megkapod az egy hét szabadságot. Bürök Pestát elvitték a tanyára, odavezették hozzá a két görbe szarvú bornyut és mire a gazda fordult egyet, már a bornyúknak szip, igenösen ágaskodott a szarva. Nézték, tapogatták, még a baromorvost is elhitták, de nem tudták kitanálni, hogyan csinálta, Pesta meg nem mondta meg. így aztán a szabadságot is megkapta és Szeged környékén meg azóta is emlegetik Bürök Pestát, aki a szarvakat egyenesítette. A hús olyan sós volt, meg a hegyes, erős paprika, inni kell utána ezt a savnyu bort. Énnek a bornak is az a tulajdonsága, hogy első kortyintásra rettenetesen rossz, de aztán minél többet kóstolja az ember, annál jobban megbarátkozik vele. Hát mink is így. —- Aztán nekünk sem árulná el a nagy titkot Józsi bácsi, hogy kell a bornyu szarvát kiegyenesíteni? Büszkén mosolygott az öreg. — Hát aztán, ha megígérik, hogy ha elmondják valahol, mindig hozzáteszik azt is, hogy ezt a hajdúk találták ki. Megígértük. — Nohát, először is az ember megnézegeti a bornyu szarvát, hogy s mint néz ki, aztán fazakhan vizet kő főtennyi és abba egy szép nagy répát kő tennyi. Aztán a forró vizben, addig kő tartani a répát, mig a répa is egészen forróvá lesz. De nemhogy elfőjjön, csak éppeg forró legyen, mint a viz. Hát aztán egy rongydarabba ezt a répát csak rá kő huznyi a szarvra, aztán ott rajta tartanyi, amig hét Mijatyánkot, meg hét Hiszökegyet emond az ember. Akkor ieveszi a répát, aztán a puszta kézivel úgy egyenesítheti a szarvat, ahogy akarja. Farkas gazda bólogatott, hogy ez igy van. Megköszöntük a tanácsot meg a vendéglátást. A fergeteg már elvonult, de a tócsák még ott terebélyesedtek az úton, amikor elindultunk a pusztába Máta felé. FELHÍVÁS Vietnamban harcoló katona fiaink képét és életrajzát közölni kívánjuk lapunk következő számaiban. Kérjük hozzátartozóikat és osztálykezelőinket, hogy Vietnamban harcoló katona tagjaink képét juttassák el hozzánk a következő adatok feltüntetésével: Név ................................................................................. Cim................................................................................. Születési év...............Hely.......................................... Hang.............................................................................. Szülök neve................................................................... Osztály tagság............................................................... Képet és adatokat küldje a következő címre: 3216 New Mexico Avenue, N. W. Washington, D. C. 20016 6
