Fraternity-Testvériség, 1967 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1967-12-01 / 12. szám

^Szépirodalom — A SZÉPEK SZEBBJE Irta: Szabóné Lévay Margit — Mintha Isten remekbe teremtett] einek kiállítása lett volna a Sárospataki korzó. Soha annyi szép asszonyt, szép leányt nem láttunk együtt, mint Patakon. Mint­ha egy szépségversenyen sétáltunk volna. Diszkréten, csak úgy szemszögből gusz- táltuk a sétáló hölgyeket. De nekem mindközött a három Radácsy lány tet­szett a legjobban. S azok között is a harmadik: a szépek szebbje, Margit. Ta­lán nem is jártam volna naponként kor­zózni, legalábbis nem azzal a hévvel, ha Radácsy Györgynek, kedves theológiai ta­nárunknak nem lett volna három leánya a sétálók között s közöttük a mindenik- nél szebb Harmadik. Nem szerelem volt az, hanem az ifjú költő nemes csodálata a nőiség bájosságának, mely egész lé­nyén sugárzott. Remekbe formált termete, kecses tartása, léptei, ahogyan ment, szinte légi volt. Iris! — dobbant a szi­vem . . . Inspirált puszta látása, hogy tűnjek ki én is — nem szépségemmel, hanem szépséggel. Az iskolai ünnepélye­ken neki szavaltam, szólóimat neki éne­keltem s verseim a “Közlöny”-ben az ő elismerésére isvártak. Mikor az előadó terem dobogóján álltam, pillanat alatt azt néztem, hogy Radácsy György mel­lett ott ül-e a családja!? És tapsol-e szépek szebbje!? Mennyire irigyeltük Zombory Andor, egyik nem igen kedvelt tanárunkat, amikor Radácsy Margitot el­jegyezte hitveséül. Korzóztunk azután is, de nem azzal a lelkesedéssel. ■— A II. éves teológus Szabó Lászlót idézik a fent elmondottak. Ö beszélt. Az alkony átok merengő csendjében beszélte el emlékeit, gyermek korától diák évein át, ifjúsága élményeit . . . Végtelen élve­zettel hallgattam élete változatos jelene­teit, mely mint szivárvány színezte érzel­meinek változatait. Bibliáját lapozgatom ... — Szent Bib­lia — Ó-Szövetség — Fordította Károli Gáspár — Az Eredeti Szöveggel egybe­vetett és átdolgozott kiadás. 1898. -— “Radácsi György ajándéka”. Az első két lapján ötször, az utolsó lapon egyszer van beírva karakterisztikus aláírásával: Szabó László II. éves hittanhallgató. Mo­solygok a II. éves hittanhallgató eme büszkélkedő aláírásain. S “Egy sor a Radácsy Énekek énekéből: Jöjj éjszaki balzsam, Dél szele lebbenj”. Kedves, mondotta, ha szép nyelvezet­tel akarsz megismerkedni, olvasd szorgal­masan az Énekek énekét és Jób könyvét. Radácsy fordítása mindkettő. Gyönyörű nyelvezet! Ami Arany nyelve a költé­szetben, az a Radácsy nyelvezete a bibliai fordításban. Az egyetlen amit nem küldtem haza, ez a Biblia. Nem tudtam megválni tőle. Családi adatai vannak megörökítve benne és rövid jegyzetei hittanhallgató korából, a hittant hallgató órák jegyzetei. Csak egyet belőlük. “Radácsy meghatározása: Mi a lelkipásztor? Az én lelkipásztori eszményem a gyülekezet glóriás angyala! Kezében a béke olaj ága, égi tüztől ihle­tett ajkán a békesség tanácsa, szivárvány a borulat felett, az Isten jókedve, a mindig tűrő, mindent elfedező szeretet­nek földi megtestesülése”. Ennek a Ra­dácsy Györgynek volt a leánya Zombory Andorné Radácsy Margit. És mivel a jó fa csak jó gyümölcsöt terem, a kiváló tudós édesapa lelki portréja tükröződött a leánya: Radácsy Margit lelkületén is. Elhittem Lacimnak ,hogy arcra is és megjelenése is nagyonszép volt; elhittem, mivel vallom, hogy a hit külsőleg is szépít; hiszem, hogy a hitben élő lélek szépsége láthatóan megnyilvánul az ar­con, a beszédben s ragyog a szemekben. És nem csak szépít a hit, de fiatalít is, mintegy óvószer ifjan tartja nem csak szellemileg, de fizikailag is azt, aki Is­tenben vetett hitben él, azt, akinek Ő az élet-utja. Személyesen nem ismertem Zombory Andorné Radácsy Margit Nagyasszonyt. De Lacim révén engemet is kitüntetett leveleivel és szeretetébe fogadott. Elis­merő leveleit “Margit néni” irta alá, je­lezve vele, hogy Margit néninek nevez­hetem. Mekkora kitüntetés ez! Csak én érzem. Egyetlen kitüntetés múlja felül csak: Isten által a semmiből való elhi- vatásom. Egyedül ennek az elhivatásnak köszönhetem, és köszönöm is örök hála­adással, a megtisztelő kitüntetéseket. Nappalim kis asztalán két könyv van: a Radácsy György ajándéka Szabó Lász­ló II. éves theológusnak, amár említett Szent Biblia Ó-Szövetsége, és egy másik könyv: értékes leveleim gyűjteménye. Köztünk a Margit néni levelei is. Egy gyöngyvirág csokor van a két kincses­könyv között. így láthatóan is velem van­nak mind, akiket szeretek ,mivel ők is szerettek és szeretnek engem. S ha hal­lani is kívánom őket, olvasgatom a le­veleiket . . . kedves, melegszívű, őszinte hangú üzeneteiket, üdvözletüket.. . így vagy velem, mig élek, drága Margit né­ni, Te is. Mert bár elszólitott az Ur, Haza, az idvezültek Atyai hajlékába, de lelkületed változatlan szépsége emléke­inkben örökké él . . . Méltó leánya voltál nagynevű édes­apádnak: Radácsy Györgynek. És méltó Nagyasszonya reformátusságunknak, pél­daképe a gályarabok véresverejtékében szentelt hitünknek. Élsz! nem csak a költő Hozzád irt énekeiben, de élsz, mert szeretet volt a magvetésed mindenütt, ahol életutadon általmentél. És a szeretet halhatatlan. FÉNYSUGARAK Sokan próbálnak a jelen elől a múltba vagy a jövőbe menekülni. * A bátorság olyan félelem, amely fel­oldódott az imádságban. * A szenvedés hírnök. A szerető Atya köszöntését hozza. Hírül adja, hogy Atyánk törődik velünk, megszentelésün­ket munkálja és ezért fényit. * A szenvedés elveszíti élét, hogyha Jé­zus iránti szeretetből vállaljuk. * Isten úgy teremtette az embert, hogy önmagában nem lehet boldog, hanem csak a mások javát keresi. * Hogyha felettébb szomorú vagy és azt gondolod, hogy senki nem tudna megvi­gasztalni, menj és tégy jót valakivel; mindjárt megkönnyebbülsz. * Bizony nem bolond az, aki odaadja azt, amit nem tud megtartani azért, hogy megnyerje azt, amit nem tud elveszíteni. * Az igazi kegyes élet nem fordít el a világtól, hanem ellenkezőleg, képessé tesz arra, hogy jobban éljek abban. * Legelőször is azt kell kérnünk imában, hogy igazi betekintésünk legyen önma­gunkba. * Aki a hegytetőn él, annak nappalai hosszabbak, mint aki a völgyben él. * Mit tartogat a jövő?—kérdezzük sok­szor. De fontosabb tudni, hogy ki tartja kezében a jövőt? * A jellem fontosabb, mint a jócseleke­det. * Az emberiség történelmének folyamán még sohasem élt egy nemzedék, amely­nek lába alól igy kicsúszott volna a talaj. * Minden nap türelempróba és alkalom a helytállásra. * Isten nemcsak azt nézi, hogy mit adunk neki, hanem azt is, hogy mit tar­tunk meg magunknak. * Isten országát keresni (Máté 6, 33) nem mellékfoglalkozás, hanem főhivatás. * Ami nem járta meg a halálba adott buzamag útját, az nem életképes. * Az istentisztelet nem nyolcnaponként ismétlődő kivételes alkalom, hanem éjjel­nappali szolgálat. * Sok ut vezet Istenhez, de egy biztosan nem: az arany középút. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom