Fraternity-Testvériség, 1967 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1967-12-01 / 12. szám
Ösztöndíj átadása a Magyar Protestáns Bálon. Balról jobbra: Nt. Csordás Gábor, Ft. Dr. Béky Zoltán, Timko Ferenc theológus, Eszenyi László és Szentmiklóssy Pál. *4* £ semen :L J ülrclcn — 8-ik Magyar Protestáns Bál November 10-én bensőséges hangulatban és ez évben is megnyilvánult nagy érdeklődés mellett került megrendezésre a Magyar Protestáns Bál New Yorkban. Csordás Gábor esperes minden tiszteletet megérdemlő odaadással nevelt ki egy lelkes ifjúsági csoportot, mely fokozatosan átvette az évek folyamán e nagy társadalmi esemény előkészítésének, megrendezésének és lefolytatásának terheit. Épen ezért lett ez a bál ifjúságunk legjavának évenkénti találkozója és ez a körülmény ad ennek a táncestélynek mélyebben járó értelmet és jelentőséget. A műsor első számaként a helyi fiatalok színes csoportja sok bájjal és ügyességgel egy palotást táncolt. Ezután a szebbnél-szebb első bálozó lányok vonultak fel kísérőik karján, kiket a közönség sok tapssal köszöntött. Ősi szokást követve két pálcás ur kért engedélyt Debreceni Kiss László: rég i La ráeső hu ró I De jó volt hinni magamban, másban, Csillogó hitem karácsonyában. Dagadó hittel, igaz ajakkal Énekelni: “Mennyből az angyal.” Meghatódottan, lélekszemekkel Karácsonyfánál az emberekkel. . . Nem tudva még, hogy mi a valóság: Keresztre jut a szent, a jóság. Mert a szív hideg, mint a tél jege, S hamisan cseng az ember éneke . . . De az boldog, ki igaz ajakkal Tisztán zengi; “Mennyből az angyal,.,” a bál megkezdésére, amit ez alkalommal az estélyt személyes megjelenésével megtisztelt Dr. Béky Zoltán tb. püspök adott meg. A Révai zenekar fülbemászó muzsikájára előbb keringőbe kezdtek a nyitópárok, majd olyan lelkesen ropták a csárdást, hogy az az óhazai fiataljainknak is díszére vált volna. Az éjféli szünetben Nt. Csordás Gábor osztotta ki az ösztöndíjakat a megjutalmazott négy egyetemi hallgatónak. Az ötödik dijat az idén az Amerikai Magyar Református Egyesület adta s épen ezért azt az Egyesület elnöke nyújtotta át Timko Ferenc teológusnak felemelő és biztató szavak kíséretében. A közönség melegen ünnepelte az Ösztöndíj Bizottság megjelent tagjait. Nt. Bertalan Imrét, Eszenyi Lászlót, Dr. Füzessy Istvánt és Dr. Stuart Pált is, akik a jótékony- célú bál gondolatát felvetették s évek óta támogatják. A nagyszerűen előkészített táncestély gördülékeny lebonyolításáért a dicséret és elismerés elsősorban Szentmiklóssy Bálintot illeti aki főrendezői tisztét kedvesen és ügyesen látta el. A kitűnő szórakozást nyújtó estélyről azzal a szivet melegítő tudattal tértünk haza, hogy magyarságunknak van folytatása Amerikában és a sokat emlegetett jégtáblára ültetett kertben uj és életerős hajtások fakadtak. (:Eszenyi:) Tollas Tibor Washingtonban A magyar szabadságharc 11-ik évfordulójának előestéjén — október 21-én — tartotta meg Tollas Tibor irodalmi estjét Washingtonban és emlékezett meg a vérbefojtott szabadságharcról. Tollas Tibor ma az ősei földjéről kivert idegenbe szakadt magyarságnak egyik leglánglelkübb prófétája. Megrázó erejii verseivel, szónoklataival jár közöttünk, hogy felrázzon, hogy lelket öntsön belénk ha csüggedünk, hogy felelősségünk és hivatásunk tudatára ébresszen, hogy ne legyen nyugodt percünk és álmunk addig, amig 10 millió magyar —- a véreink, a fajtánk — rabságban él, amig fel nem süt rájuk ismét a szabadság napja. A washingtoni magyarság rendkívül nagy számban jelent meg a ünnepélyen és itta magába lelkes szavait és gyönyörű verseit. Számunkra örökre felejthetetlen lesz ez az este, s hálásak vagyunk Istennek, hogy adta nékünk Tollas Tibort szent ügyünknek eme törhetetlen harcosát, kiváló zászlóhordozóját. Az ünnepély megrendezéséért az érdem a Szabadságharcos Szövetség washingtoni vezetőségéé. Az ünnepélyt Dr. Béky Zoltán imával nyitotta meg. A megnyitó beszédet Gereben István mondotta. Tollas Tibort Dr. Szalay Lóránt a költő régi barátja és börtöntársa mutatta be. Győrik Józsefné mondotta a zárószavakat és Ft. Pattantyús János a záróimát. Az emlékezetes ünnepély a Magyar Himnusz eléneklésével ért véget. B.Z. jí,; a rácsonurara n/fá, Körülállunk hitünkkel szépen, valahányon, kicsinyek, nagyok, magyar élet karácsonyfája! Könnyharmatos sok fenyőágra könnyeimből is felaggatok! S mig ezt teszem, bus, nehéz sóhaj szakad fel a szivem mélyiről. — Nehéz sóhaj; jaj, tülevelek, megszurtátok kényes kezemet — csurgatok a szivem vériből. Ó, mert Te vagy, Te árva Haza, eszemben, a falvak, városok! Vagy ott, ahol még több könny pereg, mert némák a magyar emberek. — Milyen, milyen a karácsonyod? Bendeguznak hiába hullott ősi vére s Attila kardja rég elveszett s meg se is kerül? Árpád népe végre elmerül. — nem áll ki már több viadalra? Hunor, Magor elavult rege s csak sírunk már Buda halálán? Karácsony van, gyermek születik, a nép immár, amely bűneit megbünhödte — nem lehet árván . . . Körüláll hitünkkel szépen, valahányon: kicsinyek, nagyok. — Magyar élet karácsonyfája könnyharmatos fenyőágára reménységből is felaggatok! Kaba Sipos Károly 6
