Fraternity-Testvériség, 1967 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1967-02-01 / 2. szám
KECSKEMÉTHY JÓZSEF: Jézus A Bűnösök Barátja... “Ne Ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.” (Lukács 15:1-10—Máté 7:1-5) Az Ur Jézust ellenségei és támadói többek között azért is támadták, viselt dolgain azért botránkoztak meg és Öt azért ítélték el, mert a bűnösöket, a meg- vetetteket, a sokak által utáltakat is magához fogadta, azokat otthonaikban felkereste és velük együtt evett. Ezekért a cselekedeteiért itélői álszenteskedéssel azt próbálták bizonyítani és az emberekkel elhitetni, hogy Jézus nem lehet az Isten fia. Hiszen az írások világosan tanítják — mondották az Ítélkező farizeusok, — hogy az, aki magát Isten választottjának és küldöttjének adja ki és mégis a bűnösök és általuk megvetettek közé vegyül s velük együtt eszik, az azt bizonyítja, hogy a bűnösökkel — belső életközösségre —• lépett.. . Hiábavalók hát a jelek, a csodák, a szeretetről és annak gyakorlásáról szóló tanítások, az ezekből fakadó testi és lelki gyógyítások, és hiábavaló a tisztelet, a hűség és szolgálat elismerése, amelyek Őt általában körülveszik, mert az Ítélkezők szerint az nem lehet Istentől való és követésre méltó, hanem inkább megvetést és kiközösítést érdemel, mert a “sátánnal cimborái.” Az Ur Jézus ezt a nem keresztyéni, álszenteskedő okoskodást megcáfolja és az életből vett példázatokkal rámutat először arra, hogy: több, kevesebb bűn minden emberben van, de azért mégis ember, mégis Isten teremtménye, akit nem lehet nemlétezőnek tekinteni. Másodszor pedig arra mutat az Ur Jézus, hogy Isten pedig igazságos, kegyelmes és irgalmas Isten, aki nem a bűnösök megbüntetésének és elvesztésének örül, hanem minden teremtett gyermekét megakarja menteni és megakarja magának tartani. Ezért, mint jó pásztor időt és fáradságot nem kiméivé, minden alkalmat és lehetőséget megragadva, igyekszik megkeresni az elveszett “századik juhot” is. Egyformán keresi az Övéit, a veszendőbe lévőket, az eltévelyedetteket úgy, mint a megtérteket és örül, ha vissza tudja vezérelni az atyai házat elhagyókat is. Isten ezért küldötte az Ő Fiát erre a bűnös világra és Jézus ezért vegyül a bűnösök közé . . . Az Atyától kapott hivatást teljesítve nem a bűnösök bűneiben akar részt venni, hanem azokat magához akarja emelni. Mint az Atya megbízottja, ezt azonban csak úgy teheti meg, ha előbb maga is elmegy közéjük és ha kell leszáll hozzájuk. Hasztalan ostorozza az eltévely edettek bűneit, vétkes életét és cselekedeteit és hiába hívogatja őket magához akár szépszóval, akár dorgálással, ha nem nyújt nekik segitő-kezet a felemelkedésre, a megtérésre, a hibák jóvátételére, Isten gyermekeit megillető türelmességgel, testvéri szeretettel... Ez az a szeretet, amely a Jézus korabeli bűnösök és eltévelyedettek életében sok áldott gyümölcsöt termett és közöttük sok megtért bizonyságtevőt állított a Krisztus és az Ö országa szolgálatába... Ez az a szeretet, amely korunk—bűnösei életében is áldott és az egyetemes emberiség számára is hasznos gyümölcsöket teremhet. Ez végül az a szeretet, amelyikről a nagy apostol Pál úgy ir, mint az egyéni, családi, egyházi, társadalmi, nemzeti, sőt nemzetközi életnek is legértékesebb és legmaradandóbb ajándékáról, amely mindenek felett a legnagyobb, amely dicshimnuszt érdemel, mert: “hosz- szutürő, kegyes, nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel; nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt, nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr és .. . soha el nem fogy ..!” A fenti rövid elmélkedés és annak alapjául vett példázatok böjti tanítások minden ember, de különösen a könnyen ítélkezők, a magukat igaznak tartók, de másokat könnyen kárhoztatok és mások felett joggal, vagy jog nélkül pálcát törők számára. Böjti tanítás és figyelmeztetés az önkritikát nagy-előszeretettel mellőző Ítélkezők, Jézust és követőit támadók részére, akik az Ige fényébe talán sohase néznek bele s éppen ezért elhomályosodik előttük a szeretetlen itélgetésröl szól, nemcsak a böjtben, de életünk minden napján mindenkire alkalmazandó és minden gyarló és esendő embert figyelmeztető tanítás: “Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre? Avagy mimódon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott imé a te szemedben gerenda van? Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből.. !” Böjt, a magunkbaszállásnak, az önvizsgálatnak, mások mellett az önmagunk megítélésének áldott időszaka, amikor jó, mélyen a szivünkbe és lelkűnkbe nézni és a látottak után mélyen emlékezetünkbe vésni Jézusunk, Mesterünk jóakaratu figyelmeztetését: “Ne Ítéljetek, hogy ne Ítéltessetek.. !” Isten az, aki igazán Ítélhet s csak Öl Mert ki az közülünk, aki Isten itélőszéke előtt hiba nélkül, bűnök és vétkek nélkül megállhat.. ? Ki az az ember, aki joggal megvetheti felebarátját, mégha ellenség is az.. ? Vagy nem hallottátok, hogy “megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet . . . Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket, hogy legyetek a ti Mennyei Atyátok fiai.” Ennek a krisztusi parancsnak az elfogadása, követése és gyakorlása még ha emberileg úgy látszanék is, nem a bűnösökkel, nem a gonoszság és sátán fiaival, nem is az “ellenséggel” való benső- életközösségre-lépés; nem is behódolás; nem is az ellenséges táborba való átrán- dulás; nem is kölcsönös előnyökre vezethető eszmék csereberéje, hanem Krisztus követésében, hivatástudattal hivatás és az Ö parancsának megalkuvásnélküli teljesítése! Továbbá, Jézus Krisztus követőjéhez és szolgájához illő engedelmesség és mindenkor, mindenütt és mindenekben, Isten dicsősségének szégyennélküli szolgálata és embertársainknak személy válogatásnélküli szeretése ... Ez a mi emberi hivatásunk, bárkik és bárhol vagyunk ... Ez a keresztyén fötörvény képmutatásnélküli betöltése.. ! Ez volt mindig, ez ma is az igazi böjt! J anács Irta: Gyulai Pál Kiket szeretsz s akik szeretnek, Ha bántanak, ha megsebeznek, Ne haragudj’ rájuk sokáig! De öntsd ki szived’ s ha letörléd A fájdalom kicsordult könnyét: Bocsáss meg! hidd, enyhedre válik. Óh, egymást hányszor félreértjük, Szeretteinket hányszor sértjük, Bár szivünk éppen nem akarja. Mi is talán vérzünk a sebben, Nekünk is fáj, még élesebben, De büszkeségünk be nem vallja. Ne légy te büszke, légy őszinte, Hived legott azzá lesz szinte, Oszlik gyanú, megenyhül bánat; Oly váratlan jöhet halálunk S ha egymástól haraggal válunk, A sírnál késő a bocsánat! 3
