Fraternity-Testvériség, 1967 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1967-02-01 / 2. szám
ISTEN HARANGJA Irta: Szabóné Lévay Margit Európa egyik hegyláncának, az alpe- seknek völgyében függ egy nevezetes harang. Nincs kötél ráerősitve és emberi kéz még soha meg nem szólaltatta. Két óriás harangláb tartja fenn. És csak akkor kezd hangot adva himbálódzni, mikor vihart jelző szellő támad és száguld keresztül-kasul a hegyek között. Ilyenkor megszólal és zengő hangjának változatos bugását dörögve visszhangozzák a hegyek; figyelmeztetésül a völgyben lakóknak, hogy égiháboru van kitörőben. Ilyen magában függő harang az emberi szív is. Himbálódzik . .. boldog csendesen, zajtalanul. Alig vesszünk róla tudomást a mindennapi élet robotjában. Sőt örömeinkben sem vesszük észre, hogy az ^/4 <44a r n't a Ji íz (A SZERETET) Valamit kérnek Tőled. Megtenni nem kötelesség. Mást mond a jog és mást súg az ész. Valami mégis azt kívánja: Nézd, tedd meg, ha teheted. Mindig arra harmadikra hallgass, Mert az a szeretet. — Messzire mentél. Fáradt vagy. Léptél százat. Valakiért még egyet kellene, De a szived, a tested lázas. Majd máskor — nyugtat meg az ész és a jog józanságra int. De egy szelíd hang azt súgja megint: “Tedd meg, ha teheted .. — Mindig arra a harmadikra hallgass, Mert az a szeretet. Valakin segíthetnél. Joga nincs hozzá, nem érdemli meg, Talán összetörte a szived, — Az ész is azt súgja: minek? — De Krisztus nyomorog benne. — . . . S a szelíd hang újra kérlel: “Tedd meg, ha teheted.”-— Mindig arra a harmadikra hallgass, Mert az a szeretet. ... Oh, ha az a “harmadik” első lehetne, És diktálhatna, vonhatna, vihetne ... ■— Lehet, elégnél hamar. Valóban esztelenség volna, De a szived békéről dalolna, S amíg elvesztenéd, bizony megtalálnád Az életet. — Bízd rá Magad arra a harmadikra, Mert az a Szeretet. — Turmezei Erzsébet ő csengő-zengő hangja repes örömünkben és hogy vidámságunkat minden esetben ő hűről ja. De egyszerre csak vihar támad az életünkben, váratlanul ránk tör a Sors csapása és megdöbbenünk, mert hangosan ver bennünk a harang, Isten harangja: a szivünk. Olyan erősen dobog, ver, hogy összeroskadnánk alatta, ha meg nem ragadnánk gyorsan életünk áldott kötelét: a hitet. Ez a bennünket Istennel összekötő, imádságainkból fonódott kötél tartja meg a hitben élőket. És ennek a kötélnek hiányában vesznek el életük viharaiban a hitetlenek. Nem imádkoztak és nem imádkoznak soha, mivel nem hisznek az imádkozás mindenek felett győzedelmeskedő erejében, tehát nem fonódhatott számunkra életüket megmentő hitkötél. Mennél gyakrabban imádkozik a hivő lélek, annál erősebb eme szent kötél. Ki, vagy mi szólaltatja meg ama völgy felett egyedül álló harangot? A völgyek falvaiban lakók Istennek tudják be a harang egy-egy vihart jelző megszólalását. Viszont az írás ezt mondja: “Az Ur nem vala a hegyeket megszaggató erős szélben; nem vala földindulásban sem.” Vagyis az Ur nincs semmiben, ami pusztít, ami rombol. De igenis benne van a lélek sóhajában, egy halk szelíd hangban, a hit hangjában: az imádkozásban. Tehát a völgy harangját megszólaltató szélben sincs benne az Ur. De benne zug figyelmeztetése a harang zúgásában: Vigyázzatok ! Mert a szélvészből pusztító vihar támad. így figyelmezteti a Benne hívőket is: a csendes himbálódzásból — dobogásból, hangos verésre készteti harangját: az emberi szivet, hogy általa megmentse legdrágább, legkedvesebb, legféltettebb teremtményét, az embert. Vigyázzatok! — szól szivünkben féltő szerelme, mert kis vétkekből növekedik a lelket örökkárhozatra sodró bűn. Ezért int bölcs Salamon által: Minden féltett dolognál jobban őrizd a szivedet, mert abból indul ki minden élet. Amilyen a szived, olyan a hangja. Vannak drága ércharangok, búgó hangja betölti a határt és vannak angyali csengésű ezüst harangok, mint gyermek kacagás tölti be a szivet; és vannak réz harangok is, és vannak kolompok is. Mindegyik a maga hangján szól . . . Egyik hálaadásra hiv az Isten házába; esküvőre hívogat zengőn csengve egy másik; temetésre kondul avagy tűzvészt sikong egy harmadik. Csak a kolomp szól egyformán színtelen fakón. Csak az istentelenek szóratnak szét a hitetlenség orkánjaiban. Végzetes bünük, hogy életük tragédiájában sem hajlandók mégha llni lelkűk szánakozó könyörgését. S elvesznek anélkül, hogy valaha is felismerték volna szivükben az Isten harangját. De te imádkozz, hogy hited kötele erősen tartson minden élet-vésszel szemben. Mert az Imádság: a lélek őszinte vágya, Mely ajkon zeng, vagy hangtalan remeg, A rejtett tűznek reszkető hulláma, Mely a kebel mélyén lelt tűzhelyet. Imádság: egy sóhaj legördült terhe, Mely a szemből egy könnycseppben lehull, Egy jölpillantás a magas egekre, Mikor közel senki sincs, csak az Ur. Szabó László EGY ÉDESANYA TANÁCSA Wesley János még iskoláskorában megkérdezte egyszer anyját, hogy a szórakozás melyik faja helyes és melyik helytelen. Kérdésére anyja a következőképpen felelt: “Ha ítéletet akarsz tenni, hogy melyik szórakozás helyes, vagy helytelen, tartsd magad a következő szabályhoz: amely értelmed gyengíti, lelkiismereted finomságát csorbítja, Isten iránti érzelmeid el- tompitja, vagy megfoszt a lelki dolgok élvezésétől, amely fokozza a test uralmát a lélek felett, bűn az a te számodra.” Ez a szabály ma is érvényes minden ember számára. Ravasz László: GONDOLATOK . . . “A nagy feladatok alázatosakká, józanokká, reálisokká tesznek. A fogadalmakból a kevés is sok, a hűségből a sok is kevés.” * “Nem a nagy egyéniségek alakítják a világot, hanem Isten gondolatai alakítják a nagy egyéniségeket, s rajtuk keresztül a világ sorját.” * “Jaj, ha az ember csak a világ felett lett úrrá, s nem önmaga fellett is, mert akkor elveszíti hatalmát a világ felett is.” * “A szeretetnek hűséggé kell válnia, hogy ne csak követeljen, hanem tartozzék is.” 4
