Fraternity-Testvériség, 1967 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1967-03-01 / 3. szám
MÁRCIUS 15-IKE 1967-BEN IRTA: DR: BÉKY ZOLTÁN Emlékezetünkben felidézzük az első dicsőséges március 15.-ét, melyről minden magyar ember büszkeséggel, de mégis mélységes fájdalommal szól. Büszkeséggel, mert március 15-ike a magyar nép történelmének egyik olyan nagyszerű s kiemelkedő csúcspontja volt, amelyre felfigyelt az egész akkori müveit világ. Büszkeséggel, mert soha a nemzet történetében annyi kiváló és nemes vezéregyéniség nem volt, mint akkor. A magyar irodalom nagyjainak: a halhatatlan Petőfinek, Aranynak, Tompának, Vörösmartynak, Jókai Mórnak, Jósika Miklósnak és a magyar ébredés politikai géniuszának Kossuth Lajosnak, közös és maradandóan dicsőséges alkotása volt Március 15. Mig a halhatatlan pesti ifjúság a Nemzeti Muzeum kertjében, majd a főváros utcáin a szavak és tettek bizonyságával dicsekedett, Kossuth vezérletével a nemzeti szabadság magasztos ügye diadalmaskodott az országgyűlésen is. Egyszerre és együtt dobbant először az egész magyar nép szive. S minden, ami történt Március 15. után a magyar nép szabadságharcában nemes és szent emlék még ma is számunkra. De nemcsak büszke emlékezés a dicsőséges napokra ez a mai nap. Március 15.-én kiadott 12 pont előtt azt nyomtatták: “Mit kíván a magyar nemzetF’ Szükség volt erre azért, hogy a nemzet legjobbjai, költők, irók, politikusok, tudósok maguk tisztázzák, hogy mi is legyen a nemzet jövendő útja. Szükség volt erre a programra, hogy az egész nép a lelki nemesség nem alkotmányos, de eszményi magasságára emelkedjék általa. De nemcsak program volt ez, hanem követelés is, az elnyomás hatalma ellen. “Mit kíván a magyar nemzetF’ Tudja meg a magyar nemzet életét, fejlődését mindenáron megakadályozni akaró, szabadságát elrabló gonosz idegen hatalmasság, hogy a nemzet egy a szabadság és függetlenség magasztos eszményeinek a követelésében. Végül tudja meg az egész világ, hogy a magyar nemzet szabad és független életet kíván élni hazája földjén. Amiért fájdalmasnak nevezem ezt az ünnepet az azért van, mert március 15.-kének a programja és követelése még ma is a jövő programja és követelése. Az egész nép szive együtt dobbant azokban a napokban és azóta is minden március 15.-én, de talán azért, mert a kossuthi program még mindig megvalósításra vár és ennek szinte vallásos reménysége tartotta meg a magyarságot az elmúlt századok során. Ma is és holnap is csak ez lehet az egyetlen járható ut: “Mit kíván a magyar nemzetF’: függetlenséget és testvériséget. Sajnos, ma a szabadság jelszavával visszaélnek a hatalmon ülők, épen azok, akiknek a legnagyobb modern rabszolgaság megteremtésében felelős szerepük volt. Azt állítják, hogy odahaza szabadság van és ennek az emigráció sorai között is többen hitelt adnak. Tévednek azonban azok, akik azt hirdetik, hogy mivel most sokkal többet szabad mondani és tenni, mint tiz évvel ezelőtt, vagy a legsötétebb Rákosi korszak idején, hogy ez már a március 15-ikén követelt szabadságot jelenti. Március 15-én nem engedményeket, a hatalmon ülőktől, a világpolitikai helyzet következtében kicsikarható kisebb-nagyobb kedvezményeket akart, hanem szabadságot. Nem az a márciusi ifjúság programja, hogy mennyi a reális politikai engedmény a Kamaril- lától?, hanem az: hogy “Mit kíván a magyar nemzet”? Nincs ott függetlenség, ahol minden látszólagos magyar sajátos vonalvezetés és politika idegen uraktól és azok jóváhagyásától függ. Nem függetlenség az, ahol a hatalmon ülőket nem a nép szabad akarata és választása ültette az élre. A magyarság történelme bizonyítja hogy hajdani Bach huszárokból lett “igazi magyar hazafiság” micsoda ártalmára lett nemzetünknek. Függetlenségről szó sem lehet addig, amig népünk sorsának intézésébe olyanok is beleszólhatnak, akik idegen érdekek kiszolgálói voltak. De nincs testvériség sem, legfeljebb az elnyomásban és szolgaságban lettünk testvérek. A gyűlölet, az uszítás idegen hatalmak részéről, mint 48-ban folyik a magyarság ellen. Lehet ott testvériségről beszélni, ahol tudatos magyarirtás folyik. Ahol a magyar jövendőt, 100 és 100 ezer gyermeket ölnek meg az anyaméhben a törvényesített abortusszal. Ahol elnézik, hogy Székelyföldön, Erdélyben irtják a fajtánkat s a kárpátaljai magyarság a világtól elzárva a legsötétebb elnyomásban él: Esze Tamás, Tököli és Rákóczi Ferenc népe? Mit kíván a magyar nemzet? Ma is teljes oszthatatlan szabadságot. Igazi és nem látszat függetlenséget. Testvériséget a saját fajtájával, a magyar néppel. Ma odahaza a kossuthi politika és eszmék nem népszerűek, mert az teljes, osztatlan szabadságot és függetlenséget követel. Deák Ferencről beszélnek. “Kiegyezés” és “reálpolitika” a jelszó. Kossuth 1867-ben nem ment haza és soha ki nem egyezett. Idegenben halt meg. Mikes Kelemen is Rodostóban. Kossuth Turinból 1893-ban ezt Írja: “A magyar nemzet állam akar lenni, önálló, független, saját con- sistenciával biró állam, aminővé hazáját a honszerző ősök megalkották. Voltak, vannak s meglehet, még lesznek gyönge percei, amikor a körülmények nyomása alatt megfogyatkozik lelkében az önbizalom ... de eljön az idő, amikor a meghajlott derék felegyenesedik és ő ismét azzá a nemzetté lesz, amelyet egy évezred viszontagságai sem törhettek meg. Birodalmak törtek körülötte, hatalmak keltek, hatalmak tűntek el, a magyar nemzet megállta a helyét. Sohasem fog arról lemondani, hogy Árpád honának egy gyönge percben feladott függetlenségét visszaszerezze.” Kossuth a kiegyezéssel kapcsolatban irt utolsó írását ezekkel a szavakkal fejezi be: “ennek (mármint a kiegyezésnek) igenis, bár tehetetlen, de megtörhetetlen, de hajthatatlan ellensége vagyok és maradok mindhalálomig.” Ez a hazájától elszakadt magyarságnak ma is a kötelessége. ■ A szabad világ magyarságának meg kell mondani nyíltan, hogy nem alkudhat meg és nem egyezkedhet addig, “amig Magyarország rab, amig az orosz csapatok Magyarországon vannak, amig nincs szabad választás és önrendelkezési jog, meg kell mondani nyíltan, hogy nekünk feltételeink vannak s ez nem más mint amiért a 48-as és 56-os szabadságharcosok életüket áláldozták: Az Önálló, Független, Szabad Magyarország! Ezt kívánta a magyar nemzet 1848-ban és 1956-ban. Ez volt a március 15-nek és 56-nak a programja. Ez ma is. Ezt vallani, követelni, erről szólni, ezért élni egész a megvalósulásig minden idegenbe szakadt magyarnak szent kötelessége ma is. 2