Fraternity-Testvériség, 1967 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1967-03-01 / 3. szám

MÁRCIUS 15-IKE 1967-BEN IRTA: DR: BÉKY ZOLTÁN Emlékezetünkben felidézzük az első dicsőséges március 15.-ét, melyről minden magyar ember büszke­séggel, de mégis mélységes fájdalommal szól. Büsz­keséggel, mert március 15-ike a magyar nép történel­mének egyik olyan nagyszerű s kiemelkedő csúcspontja volt, amelyre felfigyelt az egész akkori müveit világ. Büszkeséggel, mert soha a nemzet történetében annyi kiváló és nemes vezéregyéniség nem volt, mint akkor. A magyar irodalom nagyjainak: a halhatatlan Petőfi­nek, Aranynak, Tompának, Vörösmartynak, Jókai Mór­nak, Jósika Miklósnak és a magyar ébredés politikai géniuszának Kossuth Lajosnak, közös és maradandóan dicsőséges alkotása volt Március 15. Mig a halhatatlan pesti ifjúság a Nemzeti Muzeum kertjében, majd a főváros utcáin a szavak és tettek bizonyságával dicsekedett, Kossuth vezérletével a nem­zeti szabadság magasztos ügye diadalmaskodott az országgyűlésen is. Egyszerre és együtt dobbant először az egész magyar nép szive. S minden, ami történt Március 15. után a magyar nép szabadságharcában nemes és szent emlék még ma is számunkra. De nemcsak büszke emlékezés a dicsőséges na­pokra ez a mai nap. Március 15.-én kiadott 12 pont előtt azt nyomtatták: “Mit kíván a magyar nemzetF’ Szükség volt erre azért, hogy a nemzet legjobbjai, költők, irók, politikusok, tudósok maguk tisztázzák, hogy mi is legyen a nemzet jövendő útja. Szükség volt erre a programra, hogy az egész nép a lelki nemesség nem alkotmányos, de eszményi magasságára emelkedjék ál­tala. De nemcsak program volt ez, hanem követelés is, az elnyomás hatalma ellen. “Mit kíván a magyar nemzetF’ Tudja meg a ma­gyar nemzet életét, fejlődését mindenáron megakadá­lyozni akaró, szabadságát elrabló gonosz idegen ha­talmasság, hogy a nemzet egy a szabadság és függet­lenség magasztos eszményeinek a követelésében. Végül tudja meg az egész világ, hogy a magyar nemzet sza­bad és független életet kíván élni hazája földjén. Amiért fájdalmasnak nevezem ezt az ünnepet az azért van, mert március 15.-kének a programja és követelése még ma is a jövő programja és követelése. Az egész nép szive együtt dobbant azokban a napok­ban és azóta is minden március 15.-én, de talán azért, mert a kossuthi program még mindig megvalósításra vár és ennek szinte vallásos reménysége tartotta meg a magyarságot az elmúlt századok során. Ma is és holnap is csak ez lehet az egyetlen járható ut: “Mit kíván a magyar nemzetF’: függetlenséget és testvéri­séget. Sajnos, ma a szabadság jelszavával visszaélnek a hatalmon ülők, épen azok, akiknek a legnagyobb mo­dern rabszolgaság megteremtésében felelős szerepük volt. Azt állítják, hogy odahaza szabadság van és en­nek az emigráció sorai között is többen hitelt adnak. Tévednek azonban azok, akik azt hirdetik, hogy mivel most sokkal többet szabad mondani és tenni, mint tiz évvel ezelőtt, vagy a legsötétebb Rákosi korszak idején, hogy ez már a március 15-ikén követelt szabadságot jelenti. Március 15-én nem engedményeket, a hatalmon ülőktől, a világpolitikai helyzet következtében kicsi­karható kisebb-nagyobb kedvezményeket akart, hanem szabadságot. Nem az a márciusi ifjúság programja, hogy mennyi a reális politikai engedmény a Kamaril- lától?, hanem az: hogy “Mit kíván a magyar nemzet”? Nincs ott függetlenség, ahol minden látszólagos magyar sajátos vonalvezetés és politika idegen uraktól és azok jóváhagyásától függ. Nem függetlenség az, ahol a hatalmon ülőket nem a nép szabad akarata és választása ültette az élre. A magyarság történelme bizonyítja hogy hajdani Bach huszárokból lett “igazi magyar hazafiság” micsoda ár­talmára lett nemzetünknek. Függetlenségről szó sem lehet addig, amig népünk sorsának intézésébe olyanok is beleszólhatnak, akik idegen érdekek kiszolgálói vol­tak. De nincs testvériség sem, legfeljebb az elnyomás­ban és szolgaságban lettünk testvérek. A gyűlölet, az uszítás idegen hatalmak részéről, mint 48-ban folyik a magyarság ellen. Lehet ott testvériségről beszélni, ahol tudatos magyarirtás folyik. Ahol a magyar jövendőt, 100 és 100 ezer gyermeket ölnek meg az anyaméhben a törvényesített abortusszal. Ahol elnézik, hogy Szé­kelyföldön, Erdélyben irtják a fajtánkat s a kárpátaljai magyarság a világtól elzárva a legsötétebb elnyomás­ban él: Esze Tamás, Tököli és Rákóczi Ferenc népe? Mit kíván a magyar nemzet? Ma is teljes osztha­tatlan szabadságot. Igazi és nem látszat függetlenséget. Testvériséget a saját fajtájával, a magyar néppel. Ma odahaza a kossuthi politika és eszmék nem népszerűek, mert az teljes, osztatlan szabadságot és függetlenséget követel. Deák Ferencről beszélnek. “Ki­egyezés” és “reálpolitika” a jelszó. Kossuth 1867-ben nem ment haza és soha ki nem egyezett. Idegenben halt meg. Mikes Kelemen is Ro­dostóban. Kossuth Turinból 1893-ban ezt Írja: “A magyar nemzet állam akar lenni, önálló, független, saját con- sistenciával biró állam, aminővé hazáját a honszerző ősök megalkották. Voltak, vannak s meglehet, még lesznek gyönge percei, amikor a körülmények nyomása alatt megfogyatkozik lelkében az önbizalom ... de el­jön az idő, amikor a meghajlott derék felegyenesedik és ő ismét azzá a nemzetté lesz, amelyet egy évezred viszontagságai sem törhettek meg. Birodalmak törtek körülötte, hatalmak keltek, hatalmak tűntek el, a ma­gyar nemzet megállta a helyét. Sohasem fog arról le­mondani, hogy Árpád honának egy gyönge percben feladott függetlenségét visszaszerezze.” Kossuth a kiegyezéssel kapcsolatban irt utolsó írását ezekkel a szavakkal fejezi be: “ennek (mármint a kiegyezésnek) igenis, bár tehetetlen, de megtörhe­tetlen, de hajthatatlan ellensége vagyok és maradok mindhalálomig.” Ez a hazájától elszakadt magyarság­nak ma is a kötelessége. ■ A szabad világ magyarságának meg kell mondani nyíltan, hogy nem alkudhat meg és nem egyezkedhet addig, “amig Magyarország rab, amig az orosz csapa­tok Magyarországon vannak, amig nincs szabad válasz­tás és önrendelkezési jog, meg kell mondani nyíltan, hogy nekünk feltételeink vannak s ez nem más mint amiért a 48-as és 56-os szabadságharcosok életüket ál­áldozták: Az Önálló, Független, Szabad Magyarország! Ezt kívánta a magyar nemzet 1848-ban és 1956-ban. Ez volt a március 15-nek és 56-nak a programja. Ez ma is. Ezt vallani, követelni, erről szólni, ezért élni egész a megvalósulásig minden idegenbe szakadt ma­gyarnak szent kötelessége ma is. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom