Fraternity-Testvériség, 1967 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1967-03-01 / 3. szám
dalom— MAGYARNAK LENNI Hitünk ünnepei mellett nemzeti ünnepre is áhit a szív. Melyik a magyar léleknek nemzeti ünnepe, amelyben lelke megfürdik s amelyről úgy érzi, hogy benne a legtisztábban ismeri meg önmagát? Nemzeti ünnepet lehet mesterségesen is teremteni, de azok maguktól elhomályosodnak, mint a lampionok. A nemzeti ünnepek csillagok. Legtöbb nemzet életében az a nap lett nemzeti ünnep, amelyen történelmi küldetésre ébredt, vagy mikor a szabadság lelke döntő cselekedetre késztette, létét tette kockára és létét nyerte meg. Hol keressük nemzetünk történelmében e napot? Mi március 15-ikéhez zarándokolunk. A magyar lélek életösztöne lobogott fel e napon régen nem látott tündöklő szépségben. A szláv és germán tenger közepén Isten különös végzéséből ez ütközőpontra állított nemzet ezredéves történelmi tapasztalatokon érlelődő lelke szólal meg itt, hogy egyik tengerbe sem akar beleolvadni, hanem magyar akar lenni, mert magyarnak lenni kell a világon. Magyarnak lenni azt jelenti: légy hii a szabadsághoz. Amely népben a szabadság vágya nem él, az nem nemzet: vagy gyermek még, vagy már elfajult. A szabadság ellenállhatatlan vágyában a nemzet küldetéstudata jelentkezik. A szabadságban ébred önérzete, felelősségérzete, a szabadságban vállalja sorsát, legragyogóbb képességei a szabadságban virulnak ki, hősei, vértanúi a szabadságért vívott harcokban teremnek. Ne bántsátok azt a népet, amely szabadságról álmodik, álmaiban jövendők szenderegnek. A magyar március 15-én nem egy nemzet születik, hanem egy nemzet születik újjá. Lennénk bár legkisebb nemzete a világnak, mig nemzeti küldetéstudatunk el nem homályosul, a legnagyobb nemzetek között is nem mint törpék az óriások között, de mint a szabadság lelkét a világ lelkiismeretének felvillantó géniusz, felemelt fővel ülhetünk a nemzetek sorában. Légy hü a szabadsághoz, szegény magyar nép, mert mig azt szereted, addig téged kitörölni a földről nem lehet. Magyarnak lenni azt jelenti: légy hü fajtádhoz. Az, aki kisgyermek korában a faluvégi füzfabokorról zöldelő vesszőt vágott és sípot csinált belőle; aki kikeletkor várta a fecske, a gólya érkezését, aki járt a barázdában az eke szarva nyomán s felnézett az énekelve röppenő mezei pacsirtára; aki hallgatta a buza- gában és forgószelében, kileste, hogy vetések közül kihangzó pitypalaty rejtelmes szavát s könyes szemmel nézte a ringó kalászok tengerhullámzását; hosz- szan elhallgatta az arató leányok esti énekét. Aki látta a magyar férfi szemét, mikor kisfiát maga fölé emeli, aki látta a magyar asszony fehérnemüs almáriomát, népe lelke titkos Írását hímzése vonalaiban és színeiben, látta táncát méltósá- hordozza szerelmét a föld után, az megérezte mi az az elpusztíthatatlan erő, elolthatatlan tűz, megsemmisithetetlen szellem, amely még gyökerében mélyen lappang. Ez a fajszeretet nem abban áll, hogy gyűlöld a más fajtáját, de jelenti először azt, hogy a magadét el ne áruld és ennek az őserőnek nyisd meg az utat felfelé, hogy fajtád leglelke nemzedékek nagy szűrőjén tisztulva eljusson az eke szarvától a bársonyszékig, az egyetemi katedráig. Különben ki kell vándorolni, mint évtizedekkel előbb az ország egyik végén kiszűrődött a magyar és szétszóródott idegenben, egy marék honi földet A BILINCS Szabadságért küzdött az ifjú, S börtönbe dobták, ottan ül, És meg-megrázza és átkozza Bilincsét nagy kegyetlenül. Bilincse ekkép szála hozzá: “Csörgess, de oh ne átkozzál! Csörgess, ifjú, csörgésem átok, Mely a zsarnok fejére száll. Ugy-e nem ismersz? a szabadság Csatáiban kard voltam én, S épen talán a te kezedben Villogtam a vér mezején. Szerencsétlen te, szerencsétlen Kardoddal hol találkozál! Csörgess, ifjú, csörgésem átok, Mely a zsarnok fejére száll. Bilincset vertenek belőlem, Belőlem, a ki kard valék, S ki vélem vitt a szabadságért, Most azt szorítom ... szörnyűség! Szégyennek és haragnak pírja A rozsda, a mely rajtam áll! Csörgess, ifjú, csörgésem átok, Mely a zsarnok fejére száll.” (Nagy-Károly.) szorongatva a markában, a másik végén és köröskörül pedig szűrődött be az idegen és meg tudott kapaszkodni a magyar földbe. Magyarnak lenni azt jelenti: légy hü az Istenhez! A legmélyebb, legáldottabb, legnemesebb javait és értékeit Krisztus hozta minden nép lelkében felszínre, az ő lelke ihlette, tisztította meg nyers fajiságát és oltotta belé isteni küldetés tudatát és a szabadság szerelmét. Amely nép a Szent Lélek ihletéséről lemond, démoni ihletések prédája lesz és a kulturált modern pogányságba kell elfaj- zania. Az Istenhez való hűség a lélek leg- magasabbrendü megnyilatkozása, hát még egy olyan nép szivében, amelyet halálos vétkeiből olyan sokszor megtisztított, a sir széléről olyan sokszor visszahozott, ifjúsága erejében olyan sokszor visszaállított, amelynek megtartásáért olyan sokszor közbelépett. Hát lehet ahhoz hűtlen, aki egy ezredévig hü volt? A március 15-i forradalmat imádkozó emberek vezették. A márciusi napok törvényhozása belefoglalja Istent a nemzet magasabbrendü életébe. Március 15 üzenete: légy hü a szabadsághoz, légy hü fajtádhoz, légy hü Istenedhez! Szabó Imre ADY HUSVÉTJA Feltámadás. Ma a feltámadást ünnepeljük. A hit ünnepe lenne a mai nap! És én hiszek. Az én szivem átfogja a nagy ünnep varázsa s megtelik hittel, reménnyel, büszkeséggel. Mióta a földre szállt Igazság meghalt a kereszten csúfos halállal, de feltámadt az egész mindenséget beragyogó diadallal, hányszor tévelyedett el már az emberiség ! De a feltámadás ereje mindig megmenti. A Messiás még mindig a földön van. S mig egy ember van, aki az eszme diadalában hinni tud, folyik a megváltás. A megváltás pedig feltámadást jelent. Ez az én hitem, ez az én vigasztalásom a feltámadás ünnepén! Ady Endre 1899-ben 3
