Fraternity-Testvériség, 1967 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1967-02-01 / 2. szám
DR. BÉKY ZOLTÁN: EGYHÁZAINK ÉS AZ EGYESÜLET Manapság gyakorta olvashatjuk, hallhatjuk az egyháznak ezt a meghatározását “az egyház ott van, ahol történik valami.” Angolul: “The Church is where the action is.” Jó lenne most ezt a nagyon is egyoldalú definíciót sietve magunkévá tenni és amerikai magyar református életünkre alkalmazva megdicsérni önmagunkat az Amerikai Magyar Református Egyesületet, Egy vasárnapi magyar gyülekezti csoport, Washington, D.C. amely az amerikai magyar reformátusság egyetlen közös alkotása: ahol állandóan történik valami, amely a bizonyosság a tegnap tapasztalata alapján a mában, hogy igen is lesz holnapunk. De nem ülünk fel ennek a kisértésnek és semmiképen nem fogadjuk el ezt az egyházfogalmat, nem is fogadhatjuk el, mert akkor nem lennénk többé amerikai magyar reformátusok s azzal úgy egyházaink mint egyesületünk létezésének jogalapját adnánk fel. Amerikai magyar református életünket Isten akaratából úgy éljük, mint egy — egy magyar református gyülekezet tagjai, akiket ebbe a közösségbe az Úristen elhívott, abban az Ő Igéjével megszólított, Önmagának eljegyzett és amelyben való hűséges szolgálatot tőlünk elvár. Mindnyájunktól hűséges és felelős szolgálatot vár az Ur. Lelkipásztoroktól, presbiterektől, öregektől és fiataloktól kinek-kinek a nyert tálentumok szerint. De református hitünk azt is tanítja, hogy az Istentől kapott sok kegyelmi ajándék és elsőképen pedig a hit, megtermi a maga gyümölcseit, a megújult ember aktiv engedelmességének valóságában, mintahogy a Heidelbergi Káté mondja: “Ezért Szentlelke által is engem az örök élet felől biztosit és szív szerint késszé és hajlandóvá tesz arra, hogy ezentúl Őneki éljek. Megszülettek az amerikai magyar református gyülekezetek: Cleveland, Pittsburgh, South Norwalk, Trenton, New York, Bridgeport és igy tovább ... Nem lehetett másként; a református ember gyülekezetben éli hitét, az élő hit már gyülekezethez tartozást jelent. Egyidőben az egyházszervezéssel és a közös szervezeti kibontakozás próbálkozásaival a valóságos élet számos problémájával kellett szembenéznie az amerikai magyar református embernek. Ez pedig az idegenben élő ember uj és ismeretlen helyzetéből is eredt, nemcsak a más nyelv, környezet, szokások és társadalom természetes különbségeit értjük ezalatt, hanem a túlnyomó többségében falusi, földmiveléssel foglalkozó magyar bevándorlók Amerikában a bányákban és a nehéziparban helyezkedtek el s megváltozott foglalkozásukban sok olyan nehézséggel kerültek szembe, amelyre megoldást itt és most kellett találniok. Bányaszerencsétlenség, baleset, munkanélküliség, munkaképtelenség, a szerencsétlenül jártak hozzátartozóiról gondoskodás, temetés stb. A testvérsegitő szervezetek szép amerikai példájára, az amerikai magyar reformátusok is megalkották a magukét, hogy “egymás terhét hordozzák.” Tehát az élő és megszervezett gyülekezetek mellett, azoknak tagságából önkéntes alapon, de határozottan magyar református szívből és céllal született meg Egyesületünk. Volt ahol előbb volt gyülekezet és csak azután egysületi osztály, de volt sok példa arra is, hogy előbb volt egyesületi osztály és csak azután lett gyülekezet. Lelkipásztorok és presbiterek, vezetők és vezetettek kivették részüket ebből a munkából. S ki meri azt mondani, hogy nem volt keresztyén cselekedet az, amit tettek? Az Egyesület azért született meg, mert a református hit meg kell teremje a hálás keresztyén engedelmességének gyümölcsét: a másokért való szolgálatot. Az Egyesület célja a jobb, a teljesebb és az egészért való szolgálat. Népünket szolgálta az Amerikai Magyar Református Egyesület egyedeiben: azzal, hogy biztonságot nyújtott családoknak. Milliókat költöttünk arra, hogy gondoskodjunk árváinkról és öregeinkről. S azt, amit befektettünk azt is az amerikai magyar reformátusság holnapjáért tettük: Templomok, parókiák és iskola épületek építésére. Amerikai magyar református munkásság gyümölcséből fakadt újabb és újabb nyereségekből megint amerikai magyar református alkotások épültek fel. Tanulmányi segélyeket nyújtottunk, tanulmányi versenyeket tartottunk: ezzel az amerikai magyar református holnapot biztosítottuk. Egyesületünk mindég készen állott arra hogy amerikai magyar református népünk és egyházai építését, erősítését és felemelését szolgálja. Ma is készen állunk. Szolgálni szeretnénk, és egyre többet szolgálni. Hinni szeretnék, hogy ugyanolyan szeretettel akarják egyházaik javát a lelkipásztorok, presbiterek és egyháztagok, mintahogy Egyesületünk is azt akarja és azt szeretné szolgálni. Nagy szeretettel mondjuk: Az Egyesület csak akkor lehet erős és csak akkor végezhet komoly és felelősségteljes szolgálatot, ha vannak, élnek és egyre jobban és igazabban élnek az amerikai magyar református gyülekezetek. Ezt szeretnők szolgálni mindazokkal a reánkbizott javakkal amivel a nagykegyelmü Isten megajándékozott. Az amerikai magyar református holnap építésére hívjuk a mi amerikai magyar refor- mátusságunk egészét: közös, nagy és szent céljaink megvalósítására. Ezeknek megvalósítását a mi nemzedékünktől, a mi életünkben várja az Isten! A Lelkészegyesület és a Bethlen Otthon Igazgatósági gyűlésének résztvevői, 1966 szeptemberében. 2
