Fraternity-Testvériség, 1966 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1966-11-01 / 11. szám
TESTVÉRISÉG 11 híveivel a tudomány legújabb hadállásait, mérföldköveit. Egyszer én is beleestem ebbe a nyavalyába. Olvasmányom hatása alatt, igehirdetés ürügyén, bizonyítani akartam, hogy korunk tudományos felismerései mint támasztják alá a Bibliát. A textusom az volt, hogy “állj meg nap, Gideonban és hold az Ajalon völgyében” (Józsué 10:12). Annyira belebonyolódtam a csillagászati fejtegetésbe, az előtte való este számomra még olyan világos anyagba, hogy prédikációm közepén fogalmam se volt, hogy mi forog mi körül, s amikor verejtékezve az Ámen-t elnyögtem, hallottam, amint az egyik mérnök, akinek Ph. D. fokozata van, a szomszédjának odadörmögte: Ebből egy szó sem igaz! Isten világossá tette számomra, hogy ne kaszáljak bele a szaktudomány szénájába, nemcsak azért, mert nem az én mezőm, hanem elsősorban azért, mert azok, akik a templomba jönnek, azért jönnek oda, mert elegük van a világból, a tudományból, sőt sajátmagukból is és a szivükbe rendet, békességet áhitanak. Mindig gyanús, ha az egyház a világ hangját üti meg, ha a világot visza be a templomba. Az egyháztörténet tanúsága szerint pótlékra mindig akkor van szükség, amikor az ige megerőtlenedik és a Szentléleknek nincs járása, kiáradása. Nem igaz, hogy a modern embernek nem kell az ige! Csak az kell! Billy Graham evangélizációit nemcsak a “show” miatt — sokan azért — de még többen az aktuálisan hirdetett ige miatt keresik fel. Az, hogy valaki atomfizikus, orvos, biró vagy heggesztő nem jelenti, hogy nincsenek lelki problémái, nem keres választ a kérdésekre, hogy mi az élet értelme vagy mi van a halál után? Jó jel, hogy felelős, Isten látomását képviselő világiak elégedetlenek az egyházzal, a lapuló, az egyházból a mozgalmat kivonó s azt el- intézményesitő, szeretetet prédikáló, de gyűlölködő írástudókkal! Sőt megkozkáztatom a kijelentést, hogy Isten az uj reformációt az egyetemes papság feltétele alatt világiakkal fogja elvégeztetni. A középkorban papok szivére helyezte Isten az egyház romlását, elvilágiasodását, ma pedig világiak kezébe adja Isten a seprőt, hogy az imádság házában nagytakarítást végezzenek. Az idők jele, hogy Ezékiel félelmes helyzet- jelentése egyre több presbiter és egyszerű egyháztag kritikai észrevétele, sőt vádja: “Papjai erőszakot tettek törvényemen . . . Elöljárói ő közepette mint a ragadományt kereső farkasok: vért ontani, a lelkeket elveszteni, hogy nyerekedhessenek nyereséggel. És prófétái mázolnak nékik mázzal: hiábavalóságot látnak s jövendőinek hazugságot nékik, mondván: így szól az Ur Isten! holott az Ur nem beszélt” (22:26, 27, 28). A keresztyénség mai problémája nem az, hogy a modern tudományos világnézet mint egyeztethető össze a Biblia világképével vagy a váltság tanával. És az, hogy a modern embernek mi a véleménye arról, amit az egyház képvisel igazán, nem befolyásolhatja Isten népét. A hivő ember minden korban tudta, ma is tudja, hogy az, aki az ő Uráról bizonyságot tesz, nem népszerűségi versenyben indul, illetve az a méltósága, hogy a múlandóságnak alávetett világban, ahol minden relatív, az abszolút igazságot, magát az Abszolutumot képviselheti! A ma igehirdetőjének nem lehet más a mondanivalója, mint a Lutheré és Kálviné volt, mert az ember szive ma ugyanaz, mint volt a XV. század emberéé. És az, aki ma hisz, azért hisz, mert hittel elfogadta, hogy “úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (János 3:16).
