Fraternity-Testvériség, 1966 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1966-11-01 / 11. szám

12

TESTVÉRISÉG

Előadásom bevezetőjében azt mondottam, hogy ami divatos, az nem szükségképen modern is. Annyit mégis el kell ismernünk, hogy megtörténik, hogy bizonyos dolgok azért lesznek divattá, mert az emberek azt hiszik, hogy azzal modernnek látszanak. Oscar Wilde egyszer magakreálta öltönyben, kezében napraforgót tartva, sétált végig a korzón, s a korabeli arszlánok néhány nap múlva, mint megannyi Oscar Wilde járt le s föl alá a divatos utcán, sétapálea helyett napraforgót lóbálva. Persze, azzal, hogy a nagy Írót és még nagyobb pozőrt leutánozták, még nem lettek zsenik. Ma divattá vált, hogy maradinak, lejártnak, középkori hagyatéknak, ami nem oszt és nem szoroz, címkézzék a keresztyén- séget. A tagadás, a képrombolás azonban még senkit sem tesz modernné. Ezzel szemben az egyház népe hittel megvallja — és ez teszi az egyházat modernné, azaz aktuálissá — hogy az időfeletti, éppen ezért mindig időszerű evangélium MA IS érvényes, és hogy az embernek elvesztett lelke fellelésére ma sincs más ut és lehetőség, mint magát azzal a Jézus Krisztussal szembesítés, aki “tegnap és ma és örökké ugyanaz” (Zsid. 13:8).

A fenti előadást annak Írója, Dr. Trombitás Dezső, a ligonieri országos református seregszemlén — a Lelkészegyesület 1966 szeptemberi gyűlésén tartotta meg. Közkívánatra a Lelkészegyesület és Presbiteri Szövetség tagjainak füzet formában is megküldjük. — SZERKESZTŐ.

★ ★ ★

VÉGRENDELET

S hová fáradtan érek, A sir nyugalmat ad:

Ha majdan átfutottam Göröngyös utamat,

S ha majd kijötök néha S megálltok siromon, Zengjétek el a legszebb Dalt néma hantomon.

Márványszobor helyébe, Ha fönnmarad nevem, Eszméim győzedelme Legyen emlékjelem.

Magyar dalt, lelkesitőt, Melynél a szív dobog,

Tán halva is megértem, S keblem hevülni fog.

És sírjatok egy könnyet Barátotok felett:

Dalt érdemelt, mert költő, Könnyet, mert szeretett.

br. EÖTVÖS JÓZSEF