Fraternity-Testvériség, 1965 (43. évfolyam, 1-12. szám)

1965-03-01 / 3. szám

TESTVÉRISÉG

3

LINCOLN ÉS A SZEGÉNY EMBEREK

Nem mindenki tudja, hogy Lincoln Abrahámot, a tragikus sorsú elnököt, akinek születésnapját február 12-én ünnepli a nemzet, mindenki tisztelte, csak a saját felesége nem. Nem éltek megértő, boldog házasságban. Lincoln egyszerű “paraszti” modora sehogysem volt Ínyére az “előkelő” családból származó Mary Todd- nak, aki kitörő indulatosságát nem is igyekezett fékezni. Az asszony úgy kezelte férjét, mint éretlen és illetlen iskolásgyermeket. Mikor még vidéken éltek kifogásolta, ha férje ingujjban ült le az ebédlőasztalhoz, vagy ha papucsban csoszogott ki az istálóba, hogy megfejje a tehenet. Ha vendég zörgetett a kapun, nem várta meg, mig a cselédlány beengedi, hanem maga sietett ajtót nyitni. Megtörtént, hogy előkelő vendégeit is, malacokról vagy borjukról szóló anekdotákkal mulattatta.

Lincoln azonban csak mosolygott felesége felháborodásán. Elismerte, hogy bűnös abban, hogy szereti a szegény embert. “Isten is szereti őket, különben nem teremtett volna belőlük olyan sokat.” Nem szégyelte alacsony származását (anyja törvénytelen gyermek volt) ; büszke volt rá. Szive az egyszerű emberekhez vonzotta, mert azok közül valónak tartotta magát. Innen ered a néger rabszolgák iránt érzett részvéte is: “A munkásnak joga van ahhoz, hogy munkájának teljes ellenértékét kapja meg és a kormánynak kötelessége erről gondoskodni.”

Lincoln a munkásság barátja volt és a szabadság rajongója. Szabadságot követelt a kizsákmányoltak részére és nem engedett szabadságot a kizsákmányolásra. A pásztor elűzi a farkast-, ha báránya torkát fenyegeti és a bárány hálás érte; a farkas a fogát vicsorítja. “Ne követeljen a farkas is szabadságot, mert az valójában csak az erősebb fél zsarnoksága.”

Ha az alsóbb és felsőbb osztályok érdekei összeütköztek, Lincoln mindig a nép barátjának mutatkozott, ezért védelmezte az amerikai bevándorlók jogait is. Kinevette azokat, akik magukat ‘ igazi amerikaiaknak” nevezték, mig a bevándorlókat “idegeneknek”. Azt mondta: “Az egyetlen és igazi ősamerikaiak az indiánok és a mi elődeink épenugy idegenek voltak az ő szemükben.” Esztelen- ség volna lenézni azokat, akik nem voltak elég szerencsések ahhoz, hogy már akkor idejöhettek, mikor a mi őseink vándoroltak be.

A. C. N. S.