Fraternity-Testvériség, 1965 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1965-03-01 / 3. szám
AMIKOR MÉG MENYASSZONY VOLTAM Irta: Szilvássy László (Mutatvány a nem rég elhunyt kanadai magyar szerző Írásaiból) Nem tévedés. Jól méltóztatik olvasni. Kissé furán hangzik ugyan, de igaz. Én is voltam egyszer menyasszony. Hogy hogyan? Hát Istenkém! Sok mindent hoz az élet és hamár annyi mindennek kellett lennem, miért pont menyasszony ne lettem volna? — Voltam bizony! És még milyen bércig! No, de elmesélem, ne gyötrődjenek sokáig a kíváncsiságtól. “Délen, ha járt az ifjúságom” — hogy szerénytelenül a saját versemből idézzek, amikor ez az eset történt. Istenben boldogult szép katona koromban. Már nem annyira a katonáskodás volt szép, mint inkább a -— korom. Bár ma már, tizenhat év távlatából az sem volt olyan csúnya. Akár hiszik, akár nem. Mindenesetre lényegesen szívesebben gondolok vissza a fronton töltött harminchat hónapra, mint a hatra, amelyiket felejthetetlenül szép emigrációm ideje alatt a wietmarscheni mocsáron töltöttem, mint “mélyépitész”, lapáttal és csákánnyal “felfegyverkezve”, kilencvennégy pfennig órabérért. Na, de hagyjuk most a wietmarscheni mocsarat, az is szép volt, de arról majd máskor. Pillanatnyilag nem erről van szó, hanem araságomról. Hát bizony kis hija volt, hogy be nem kötötték a fejemet. Már, ha el nem kapom a váza elől, amit a “vőlegényem” hozzám akart vágni. Kezdjük azonban talán az elején. Nem tudom, van-e olvasóim között olyan, aki még emlékszik rá, hogy Európában akkoriban háború volt. Miután pedig olyan rosszat még nem találtak fel, amiből én kimaradtam volna, ebben is benne voltam — nyakig. A szerencse azonban kitartott mellettem, ami abból is kitűnik, hogy egy csendes nyári estén, amint éppen az alkonypirban lovagoltam, a lovam minden indokolás nélkül aknára lépett, aminek következtében ő szegény átadta magát az enyészetnek, engem viszont hazaszállítottak. A huncut kis akna szétverte a jobb bokámat. Tábori kórházban heverésztem hosszu-hosszu hetekig. Járni se tudtam, hát mit csinálhattam mást — olvasgattam. Az egyik SZÉPIRODALOM
