Fraternity-Testvériség, 1965 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1965-08-01 / 8-9. szám
8 TESTVÉRISÉG földet, hanem az ezer éves, dicsőséges Magyarországot, amelynek kikötője Fiume és tengere az Adria és örök törvények szerint elidegeníthetetlen jussa kincses Kolozsvár. Majd mint nagy hegyek csúcsáról a reggeli fény, ráhullott a lelkünkre a magyar nóta és a szivünkben kivirágzott tőle az öröm, mint mikor különösen szép ősszel, az orgona másodszor is bimbóba fakad. Mi, akiket a tárogató hangjai tanítottak muzsikára, szinte sirtunk — amint gyermekeink énekelték: “Kossuth Lajos azt üzente.” Dr. Béky Zoltán elnök beszédet tart a magyar iskola vizsgáján Mig a kesergőket hallgattam eszembe jutott a magyar népnek minden halálos tragédiája, nagy árvasága. Visszahívott gondolatban a múltba egy aranypalástos bud- hista pap, aki istentiszteletet rendezet annak idején Németországban magyar testvérei ünneplésére. Akkor is száz kis áldozati oltár előtt olyan dalamokat énekeltek a kalmük ifjak, mint amit most Ligonierban a mi kicsiny magyarjaink. Csodálatos volt, hogy szivemmel azt az éneket is úgy értettem, mint most ezeket. Micsoda nagy dicsőség és még nagyobb kegyelem, hogy itt a szabad Amerikában minden igy történhetett. Amikor tudósaink mint a nagyvilág bujdosói, Szyria ledőlt oszlopai között, Egyiptom hieroglifáiban, a Vöröstenger partjain, kőbe, fába vésett betűkön hat és még több ezer éves magyar beszéd üzenetét olvassák le, mi úgy akarjuk bele irni a kis magyarjaink szivébe, a magyar hitek, énekek, igék drága betűit, hogy onnan
